Észak-Magyarország, 1952. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-06 / 157. szám
ßSZXKMÄCTARORSZÄG Vasárnap, 1953. jütins 6. A* 1951-52. tanévben csaknem 1700 szakmunkást ad tanul ovaros a magyar iparnál Megjelent magyar nyelven Sztálin elvtúrs műveinek 9. kötete a diósgyőri Ä diósgyórvaígyári 2. számú ipari íaniilómiézetbea az 1951—52-es iskolai évet kb. 3000 tanulóvei, 94 osztállyal kezdtük meg. A tanulók szociális összetétele: 40 százalék munkás, 50 százalék dolgozó paraszt és 10 százalék értelmiségi. kisiparos, kereskedő stb. származású, évközben már 894 fiú- és ló leány:anuló tett szakmunkásvizsgát. Az év végére 84 osztályunk maradt, 2089 tanulóval, akik közül 875-en tettek, illetve tesznek július 1 és .15 között szakmunkás vizsgát. Tanulóink 30 százaléka lakott ipari tanulóotthonban. 40 százaléka 10 50 kilométer távolságról járt be naponta. Intézetünk a t?név elején. 11 új szakképzett tanárral erősödött. A tanulmányi eredmény alakulása Az év riUo negyedében a tanulmányi eredmény igen alacsony — 2.66 volt, aminek oka az évkezdés lassúsága: a bein tás még novemberben is tartott. Az idei iskolai év megindítását már szervezettebben készítőt!ük elő. A tanulmányi eredmény félévkor 3.4-re javul® Tanulóink és tanáraink tovább harcoltak az eredmény javításáért. Tanulópárok, tanulókörök akkuitak, a jobbak segítet ék a gyengébbeket, hogy osztály átlagukat emeljék. A szocialista verseny megindítása újabb lendületet adott. Minden tanulónak fő vágva vök, hogy a DISZ központ és az MTI! által adott „vörös vándorzászlól’’ intézetünk nyerje el. Tanulóinknak alig két százalékát tették ki azok, akik nem érte ték meg a szocialista verseny jelentőségét, s késésükkel. iga- zolatlan mulasztásukkal gátolták a közösség munkáját. A verseny eredményeként iskolánk évvégi átlaga 3.72-re emelkedett. A versenyben kirön-t a 35. másodéves eszergá- lyos osztály, a 90. másodéves öntő osztály és a. 72. elsőéves esztergályos osztály. Klen járlak a tanulásban: Novák János. Tímár György. Vámosi Irén. Iván Magda, Rácz Klára. Ács Gyula, . Drótos László, Krajnyák Tibor és sokan mások. A verseny évi eredményeinek értékelése alapján intézetünk nyerte el a vörös vándorzászlót. Akik élenjártak a termelésben és a fémgyűjtésben A fémgyűjtésben tanulóink versenyre hívták az ország összes ipari tanulóiskoláját. A május 31-ig vállalt 2500 tonna helyett 3777 tonnát gyűjtöttek. Kivált a 35., a 90. és 50. osztály. A tanulók közül egyénileg M&tisz József 61., Oláh Péter 35., Tamás Gyula 90., Takács János 50. osztálybeli tanuló. A nevelők közül jó munkát vé,%ez;ck: Gál János. Rási Pál, Ujj Sándor szaktanárok, Kostyó Sándor, Nagy Sándoj a műhelyből, Mráz Ferenc, Kálna Ottó és Komáromi Lajos igazgatók. Az év folyamán nagyot fejlődött a gyakorlati nevelés és oktatás terén tanműhelyünk is. Az okiatok, vezetők, műszaki dolgozók fáradhatatlanul adták át tudásukat a jövő szakmunkásainak. Tanműhelyünk rálért a gépgyártásra. Az augusztus 20-ig vállalt 100 esztergagépet el fogjuk készíteni. A termelésben élen jár Horváth Sándor lakatos csoportja, amely deceml>er havi tervét teljesíti. Tóth László esztergályos csoportja állandóan 100 százalékon felül teljesít i tervét. Ifjabb Galló János oktató a nevelés és oktatás terén válik ki. Fasztircsák János kovács-oktató szeptemberi tervét ‘teljesíti és az alapszervezet vándorzászlajának tulajdonosa. Vincze Erzsébet marós tanuló segédnormában 300—350 százalékos teljesítményt ért el. GalambOsi István DlSZ-titkár másodéves lakatostanuló- csoportoit oktat. Gulvás László, a DTSZ- ' bízót: ság tagja élenjár a termelésben és a tanulásban. Soltész Katalin esztergályos tanuló 250 százalékot teljesít. Fegyelem, kulfurmunka, sport A tanév folyamán iritezetiinkben jelentékenyen megszilárdult a fegyelem, kirívó fegyelmezetlenség már nem fordult elő. Tanulóink pofii ikai körökön képezik magukat. Intézetünk munkáját, a tanulmányi eredmény fokozását, a fegyelem Az állami zenekonzervatórium nevelőtestületének tagjai július 8-án, kedden este 8 órakor a konzervatórium hangversenytermében „koreai hangversenyt” rendeznek, amelynek teljes jövedelmét a koreai szabadsághösök megsegítésére ajánlják jel. A műsoron Musszorgszkij, Rachmaninov, Baklanova, Ljadov, Csajkovszkij, megszilárdítását nagymértékben elősegítették a DISZ-, SZHSZ- és MSZT-szer- vezeteink. Az év folyamán mind az iskolai, mind a műhelyoktatást elősegítet ék a sztahanovisták előadásai. Ki kell emelnem Bárnai Mihály sztahanovista lakatos előadását, amelyből sok hasznos elméleti és gyakorlati tudást meríthettek tanulóink. A kultúrmunka is sokat fejlődött. Különösen énekkarunk ért el igen szép eredményt Kassai Viktor karpagy vezetésével. Nem maradt le az énekkar mögött tánccsoportunk sem. Nyolc színjátszócsoportunk is jól megállta helyét. Kitűnt az a tánccsoportunk, amely területi első lielveze tk rrt vett részt ..A munka- erőtartalékok a békéért” budapesti ünnepségen. 'Szervezettebbé tettük a sportmunkát. 2. számú sportkörünk megalakulása után az év elejétől 8, majd később 11 szakosztály működő t. Minden tanuló bekapcsolódott az MHK-ba s százszázalékosan letették a próbákat. Előirányzatunkat 168 százalékra teljesítettük. Int-’ze ünk — évi munkájának értékelése alapján — 71 ezer forint jutalomban részesült, ebből 56 ezer forintot a tanulók jutalmazására osztottunk ki. 180 tanulónk lett, .kiváló 'aludó”, 200 tanulót tüntettek ki oklevéllel. Intézetünk fejlődésében döntő változást hozott az egységes veze'és. Tavaly szeptemberben a külön-külön vezetett ott’ bon', iskolát és műhelyt az egyszemélyi felelősség alapján egy igazgató vezetése alá helyezték. Az elmúl' év munkája biztosíték arra, hogv a jövőben még szebb eredményeket érünk el. MARKOS ZOI.TÄN vezető igazgató. Liszt, Farkas, Lavotta müvek szerepelnek. Közreműködik: Ág Magda, Bogdán Emília, Gombás Ferenc, Gombás Ferenc- né, Hesj Irén, Komi Izidórusz, Molnár Sándorné, Pckker Zsuzsa, Szendy Lajos, Szűcs Ilona. Jegyek 4 forintos egységárban a konzervatórium gondnoki irodájában kaphatók. A Szikra kiadásában megjelent magyar nyelven J. V. Sztálin müveinek kilencedik kötete. Ez a kötet Sztálin elvtársnak az 1926 december és 1927 július között írott müveit tartalmazza. Ebben az időszakban a Szovjetunió munkásai és parasztjai a Bolsevik Párt vezetésével, a SZK(b)P XIV. kongresszusának és XV. konferenciájának határozatai alapján folytatták a harcot az ország szocialista iparosításáért. A Szovjetunió szocialista gazdaságának megszilárdulása következtében erősen kiéleződött az imperialista államok harca a Szovjetunió ellen, az ofszágon belül pedig a tőkés elemek harca a szocialista elemek ellen, a szovjet hatalom ellen. Sztálin elvtárs megállapította: „valami egységfrontféle van kialakulóban Chamberlaintől Trockij-ig‘V Sztálin elvtárs a Kommunista In- ternacionálé végrehajtóbizottságának VII. kibővített plénumán mondott előadói beszédében — „Még egyszer a szociáldemokrata elhajlásról pártunkban”, az előadói beszéddel kapcsolatos zárszóban, a XV. Moszkva- kormányzósági pártkonferencián és az „Október vasút“ Sztálin-fömü- helye munkásainak gyűlésén mondott beszédekben, a „Jegyzetek mai témákról" című cikkében és más munkákban megvédelmezi és továbbfejleszti a pártról, mint a szovjet állam legfőbb irányító és vezető erejéről szóló marxista-leninista tanítást, leA herbolyai bányaüzem dolgozói az alkotmány ünnepe tiszteletére azt is megfogadták, hogy 45 százalékkal fokozzák gépeik kihasználását. A „koreai műszakra” az volt a felajánlásuk, hogy eddigi átlagos napi 20 vagonos termelésüket 30—35 vagonra fokozzák. Nehéz geológiai viszonyok között erős főtevizben dolgoznak a herbolyai bányászok, azonban semmiféle nehézségtől nem riadnak vissza. A gépek jobb kihasználásának eredményeként — Fandák István főaknász vezetésével — a „koreai műszak" minden egyes napján túlszárnyalták vállalásuleplezi a trockista-zinoVjevista blokk vezetőinek a munkásosztály és a Bolsevik Párt ügyével szemben ellenséges „elméleteit“ és a SZK(b)P- ban és a Kommunista Intemacioná- léban kifejteti aknamunkáját. J. V. Sztálin e müveiben kifejti a Szovjetunió szocialista iparosításának és szocialista építésének elméleti és gyakorlati kérdéseit, hangsúlyozza a szocialista forradalom nemzeti és nemzetközi feladatainak egységét és oszthatatlanságát, meghatározza a párt külpolitikai vonalát a Szovjetunió elleni új katonai támadás növekvő veszélyének viszonyai között és megjelöli a feladatokat a Szovjetunió védelmi képességének megerösL tése terén. „A párt három fő jelszava a parasztkérdésben“, „A munkás-paraszt kormány kérdéséhez“, „A proletártól tus és a szegényparasztság diktatúrájának jelszava Október előkészítésének időszakában" című munkáiban Sztálin elvtárs kifejti a munkásosztály és a parasztság szövetségéről a proletariátusnak e szövetségen belül betöltött vezető szerepéről szóló lenini tanítást és feltárja a. szovjet állam és a szovjet kormány osztály- lényegét. A kilencedik kötetben jelentős helyet foglalnak el azok a müvek, amelyekben Sztálin elvtárs a kinai nép 1925—27-es forradalmi-demokratikus és imperializmusellenes mozgalmának hajtóerőit és fejlődési távlatait elemzi. bat. Július 2-án 38, július 4-én 35, július 5-én 36 vagon szenet adtak népgazdaságunknak. Színes aszfalt a moszkvai utcákon, tereken A moszkvai utcákon és tereken he. lyenkint színes aszfalt is látható■ Az vj útburkoló anyagijai kapcsolatos laboratóriumi kísérleti munkálatok befejeződtek és annak gyári méretekben történő előállítására megtették az előkészületeket. A zenekonzervatórium tanárainak „koreai hangversenye" A herbolyai bányaüzem dolgozói a gépek jobb kihasználásával harcolnak * vállalásaik teljesítéséért ......................................................................................................... Az almok £s a2 álmodozók különbözők. Mi, ssovjet emberek sseretünk álmodni — mert Viktor Orlov: vendetcsebbck, mivel holnap —- tudjuk — valóság- AZ ÁLMOKRÓL ÉS ÁLMODOZÓKRÓL ga valnak. Közös nagy almunk — a kommunizmus szemünk előtt ölt testet az új építkezések fehér kövében, az erdősávok buja zöldjében, a hatalmas csatornák gránit- partjaiban. . . . New-Yorkban, az egyik üzleti irodában másfajta álmodozó ül az ablaknál, Mr. Udgin Dickhoot. Üveges szemekkel bámul Nyugat felé és megpróbál a számológéptől elszakadva álmodozni. De Mr. Dickhoot álmai meglehetősen egyhangúak — pontosan olyanok, mint Osztrovszkij egyik szereplőjének, aki mindig azt akarta, hogy „az öregek meghaljanak, vagy a ház földig leégjen’1. Mr. Dickhoot szintén szeretné, ha a ház leégne. Sőt, mi több — sok ház. És hogy feltétlenül elégjen minden karosszék. Tudnunk kell, hogy Mr. Dickhoot bútorgyáros. Egy szép nap így álmodozott a „New-York Herald Tribune” hasábjain: „A házak tömeges lebombázása gyors ütemben emeli a keresletet a bútorok iránt, s ez a kereslet hosszú évekig fog tartani. A bútorgyárak is áldozatul esnek a rombolásnak, így az épségben maradt gyárakhoz beérkező rendelések száma növekszik1’. Mr. Dickhoot azért álmodozik a háborúról, hogy eladhassa karosszékeit. Egy ranggal magasabb kollégája, az ágyúkirály — azért, hogy lövedékeit „gyümölcsöztesse“. Egy amerikai diplomata pedig ott ül valahol egy konferencián, azon a széken, amelyet Mr. Dickhoot készített és ez az alkalmatosság, hogy úgy fejezzük ki magunkat, a legérzékenyebben emlékezteti őt gazdái követelésére: „Háborút! Háborút! Bármibe kerüljön is, háborút!’* Az amerikai diplomaták lázas sietséggel tákolják össze a legkülönbözőbb katonai tömböket, paktumokat és szövetségeket. E kapkodás, egyetlen célja a tömbökből valami olyan emelő-berendezést kihozni, amely megszabadítaná Mr. Dickhoot összepréselt busi- ness-lelkecskéjct a gazdasági nehézségektől. A fuldokló, mondja a közmondás, még a szalmaszálba ís belekapaszkodik. Az amerikai vezetők, akik Dickhoot és a hozzá hasonlatosak profitja kedvéért egy újabb háború kirobbantásán fáradoznak, a. felelevenedő fasiszta szalmabábokba kapaszkodnak. Etetik és itatják őket. Az amerikaiak kézlegyintésére a bonni „kormányban” annyi ilyen szalnrabáb cseperedett fel, hogy még maguk a bonni hatóságok is visszahőköltek és a bántó tekintetek elhárítására kitűzték a „vizsgálatokat*’. Kimászott az aréna közepére egy bizonyos dr. Keller és a bárgyú iskolásgycrmek hangján elgügyögte, hogy azok a vádak, amelyek szerint a bonni külügyminisztériumban sok náci dolgozik, „részben igazak, részben nem“. A továbbiakban néhány tényt hozott fel az első megállapítás igazolására, a másodikéra azonban egyet sem. Hiszen mit is cáfolhatott Mr. Keller, amikor ez a minisztérium és nemcsak ez, nyüzsög a volt „unter’*, „ober”, „Sturmbahn” és egyéb „führerektől**, amikor a bonni ..kormányban** a nemzetközi jogi tanácsos nem más, mint Erich Kauffmann ■— ugyanaz az ember, aki a nürnbergi per alkalmával kijelentette: „A háború nemzetközi szükségszerűség, amelyet a döntőbíróságok soha nem tudnak és nem is kötelesek kiirtani.*4 Igen Vad dolog volna megtudni, hogy valahol összegyűlt a gyilkosok nemzetközi konferenciája, vagy, tegyük fel, megalakították a visszaeső tolvajok világszövetségét. Az amerikai karámban azonban még meglepőbb dolgok történnek. Hamburgban nemrégiben a bonni hatóságok tudomásával és a nyugati hatalmak beleegyezésével találkozóra jött össze 1300 volt SS-legény. Itt aztán bejelentették, hogy rövidesen megalakul, nem egyéb — mint az „SS-katonák nemzetközi szervezete!“ Van az amerikai vezetőknek még egy reménysége — Tito. Ez a talált gyerek, akit hét dajka szoptatott — az angol Intelligence Service, a német Gestapo, az olasz Ovra és más kémszolgálatok, nőst átment a CIC, tt amerikai titkosszolgálat osztatlan tulajdonába. Az amerikaiak nagy buzgalommal reklámozzák ezt a jókora hústömeget, akárcsak a lóhúskonzervet és a többi, óceánontúli „ínyencséget**. Április végén a „Life** című folyóirat egy cikksorozat közlését kezdte meg „Tito beszél** címmel. De közismert, hogy Tito nem beszél, hanem üvölt. És annyira förtelmes és ocs- mány szovjetellenes üvöltése, amelyet nyomdai eszközökkel rögzített a „Life“, hogy a folyóirat szerkesztői nem is tudtak más lényegeset mondani róla mint ezt: „Tito az összes államférfiak közül a legjobban öltözködik“. Bolondok ülnek a „Life“ szerkesztőségében! Mióta hívják a lakáj köpenyét és a hóhér kötényét jó öltözéknek? Ami egy további amerikai szövetségest illet, Truman nemrégiben nagyon megijesztette kollégáit. Minden előzetes jel nélkül kijelentette, hogy neki „nem tetszik Franco“. Elképzelhető, hogy milyen lárma támadt Washingtonban! „És mi lesz egyezményeinkkel?** — zsörtölődtek a tőzsdések. „Hová tesszük támaszpontjainkat?** — hördültek fel a tábornokok. Griffith volt spanyolországi követ lélekszakadva rohant Trumanhoz. Az elnök dolgozószobájából üdvözölni készülő arccal lépett ki. „Biztos vagyok benne — jelentette ki —, hogy az elnök mindennek ellenére elismeri a spanyol- országi légi- és haditengerészeti támaszpontok létrehozására vonatkozó és éppen most megvalósítható tervek helyességét és szükségességét“. Egy kalap alatt vannak a volt gestapósok, Tito, Franco és amerikai kenyéradóik. Valamennyiüket összefogja állati dühük a béke, a szabadság, a haladás iránt. De csatlakozni készülnek hozzájuk egyéb „atlanti“ hősök is. s. . 1945 szeptember 25-én a francia becsületbíróság elismerte, hogy az egyik volt szenátor nem választható meg képviseleti szervbe, „mert 1940 július 10-én amellett szavazott, hogy Philipp Petainnek adják át a hatalmat . . . mert ellenállása és ezzel kapcsolatos tettei nem homálvosítbatiák el azt a tényt, hogy hajlandó volt „nemzeti tanácsosi** állást vállalni, valamint azért, mert állandó segítséget nyújtott a hatalom bitorlójának és képviselőinek . . .** Ez a volt szenátor nem más, mint a jelenlegi francia miniszterelnök Antoine Pinay. A fasiszta De Gaullera, az áruló Paul Reynaudra, a kollaboránsokra támaszkodnak ma az amerikaiak Franciaországban, őket igyekszenek hatalomrasegíteni. Ami szénny árulás a világon csak vaj-i, az mind az amerikai imperialisták zászlója alatt nyüzsög. Van az amerikai vezetőknek Adenauerjük. Vannak mindenre kész fasiszta farkasaik. De a német nép nem akar ismét rohamsisakot ölteni, milliók hangjával mond „nem“-et a háborúnak. Van az amerikaiaknak Titojuk. De a jugoszláv hazafiak nem ismerik el véreskezű bandáját, felszabadító harcot indítanak, amelyet győzelemre fognak vinni. A marshallizált vezetők hasonlítanak arra az ügyetlen vadászra, aki egyszer így dicsekedett: „Medvét fogtam!“ — „Vezesd ide’.“ — „Nem megy**. — „Akkor magad gyere!” — „Mennék, de nem enged . . Sorozó-irodákba akarják betömködni az ifjúságot •— de azok nem mennek. Az a bravúros katonai induló, amelynek hangjai mellett az amerikai vezetők az európai hadsereg megalakításához hozzáfogtak, egyre inkább a gvászinduló hatását kelti. És nemhiába hullatta könnyeit az Európából visszatérő Young amerikai szenátor amiatt, hogy „az angol, francia és olasz átlagember“ kevéssé érdeklődik a háború iránt. „Úgy vélem, hogy Olaszországban már nincs harcos szellem, jelentette ki búskomoran. — Franciaország alaposan íé1re‘- vezetett minket. .. Anglia bármilyen elkövetkező. Oroszországgal való háborút a mi háborúnknak tart és nem a sajátjának**. A népek dühös megvetéssel fogadják az amerikai fejvadászokat, ft nagy é* kis young okát, akik ágyú töltelék-beszerző kőrútjuk során becsavarogják az egész világ ot. Az amerikai katonaságnak nincs mindenütt a leg gyöngédebb fogadtatásban része. Bizonyos Goodfree Davies nagy álh atatossággal reklámozza a „Life“^ben saját gépkocsijait, amelyekben angliai utazásokat javasol. ,,Ugy anezeket a gépkocsikat — teszi hozzá — Párisban is meg lehet kapni“« Ó, te naiv Mr. Davies! Az amerikaiak még saját kocsijaikon is félnek Nyugat-Európa útjain mutatkozni. Ugyanabban a Párisban látott napvilágot a Kölcsönös Biztonsági Hivatal gazdasági osztálya vezetőjének érdekes utasítása, amelyben az amerikai hadsereghez tartozó alárendeltjeinek azt javasolja, hogy használjanak francia gépkocsikat és francia rendszámokat. Egyes országokban udvariasan tudomására hozták «az amerikai katonáknak, hogy nem tanácsos egyenruhában nyilvános helyeken megjelenniük. Az a világmészárlás, amelyet az amerikai tábornokok rá gyáriparosok áhítanak, nem akar sikerülni. A ház nem ég le a föld színéig. És tehetetlen dühükben újabb ármányokat szőnek. A „Newsweek** nemrégiben közölte az amerikai pszicho-stratégák kivitelezésében Kína térképét ezzel a felirattal: „A megfojtás stratégiája”. Az amerikai szörnyek nem bíztak tovább sem cgigmagasztaít technikájukban, sem katonáikban, ezért abszolút engedelmes és néma katonákat vetettek be t^rea és Kína ellen — fertőzött élősködőket. Ridgway tábornok büszke kitüntető címére: „A pestíáes bolhák főparancsnoka“. Pedig hát ő maga is egy bolha őfelsége a dollár udvarában, „Őfelsége*1 pedig dühöng. Látja, hogy az amerikaiak állatiasságai óriási felháborodást váltanak ki, újabb lendületet vesz a népek békeharca. Látja, hogy őrült terveiben nem nyújtanak segédkezet neki sem a „führerek” a megfelelő előszókkal, sem azok az eszmék, amelyeket minden módosítás nélkül vett kölcsön a volt Führertől, sem Tito, sem a pestises bolhák. A vilcl£ népei nem akarnak háborút. Békéről álmodnál: és békére törekszenek. Derűsek és ünnepiek barátaink álmai a népi demokratikus országokban. A lengyelek arra a közeljövőre gondolnak, amikor Varsóban elkészül a Tudomány és Kultúra Palotája — az ország első magasépülete. A magyarok — a budapesti földalatti pompás palotáira, a nyílsebes földalatti vonatok™. A kínaiak — a meleg, termékeny földre, arra a sokmillió mu földre, amelyet a pusztáktól hódítanak el. E sorok írója április utolsó napjaiban Bukarestben járt. Milyen gyönyörű Bukarest tavasszal Gyönyörű nappal, a moszkvai fogalmak szerint júliusi napsütésben, amikor az utcákat betölti az építkezések, a forgalom zaja, a járókelők gyors, lelkes beszédej Gyönyörű késő este is, amikor az elcsendesedett város utcáin orgonaillat száll tova és a szerelmesek leszakítva egv-egv virágot, keresik az apró, ötszirmos kelyhecskéket — a boldogság szimbólumait. Milyen szó volt ezekben a napokban a román dolgozók ajkán? „Béke“. Hogyan is ne szeretné a békét ez a nép, amelynek békés építőmunkájában annyi derű, annyi nagyszerű távlat ^van! Békét — tartós, örökös békét, békét azért, hogv nőj jön ä gabona, hogy daloljanak a madarak, hogy zúgjanak a gyarak, bogy mosolyogjanak a gyerekek — ezt akarja a földkerekség minden népe. A népeknek ez a béke-álma erősebb a Dickhootok^ maroknyi csoportjának bűnös háborús-álmánál. És itt el kell keserítenünk á fentemlített gentlemanokat: a népek nagy álma végül is győz. Fa ellen, uraim, mitsem lehet tenni ... Ami pedig magát Mr. Dickhootot illeti, egy nagyon jó gyakorlati tanácsot adhatunk neki. Változhasson ngv ki«s^ okklistájan. Próbáljon meg különleges szerkesztésű padokat készíteni a lottak számára. Nagy szükség lesz' ezekre, amikor a népek bírósaga ítélkezik majd a háború* bűnösök, az atom- es pestisszörnyek fölött; a koreai gyermekek gyilkosai, az emberiség esküdt ellenségei rölctt. Egy padot — tetszése szerint —— mindenesetre fenntarthat sajátma- gánaktf
