Észak-Magyarország, 1952. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-06 / 157. szám

AZ ALKOTMÁNY NAPJA MÉLTÓ MEGÜNNEPLÉSÉÉRT ★ :o»w ®§É§í ERDODI PÁL ÓZDI OLVASZTÁR AZ ALKOTMÁNY ÜNNEPÉRE KÉSZÜL | Mén 10 óvas sem voltam, j hideg őszi idő volt. Az a pár rongy, ami testemet fedte, nem védett o hi­degtől- Kezemet cserepesre marta a szél. jffégy lóval szántottam, — a föld és a ló sem voh a miénk. Másnak dől. goztam. ilásnak a jólétéért gürcöltünk mindnyájan. De jó lett volna sírni, de jó lett volna ntéleg szobában ülni, az ablakon át irézni a lassan hömpölygő ködöt, örülni a melegnek, a gyermek- j kornak. Egyre csak biztattam magam: i kibit/o-m még a néhány órát, ami a sö. | téjódésig háti d van ,.. Kell a pénz■ j ITcstvéreim várják otthon a kenye­ret... Távolabb — a topolya fasorral szegélyezett útról — hintó ezüst csen­gőjének hangját hozta felém a szél. Ó, hogy gyűlöltem a benneülőket. Hogy haragudtam rájuk, akik megfosztottak a gyermekség, a fiatalság minden örö­métől — kezdi elmondani élete tör­ténetét Erdőéi Pál elvtárs, a Népköz­társasági Érdemérem arany fokozatá­val kitüntetett ózdi olvasztár. — Nagyon szegények voltunk — folytatja. — Apám napszámos munká­val kereste’ a kenyérrevalót. 11 éhes száj, 11 kenyérre váró kéz nyúlt felé, mikor belépett az ajtón. Anyámat a sók gond, a nyomorgós idő elűtt öreg­gé tette. — Amikor IS éves lettem, kitört a forradalom- Önként bevonultam a Vörös Hadseregbe. Véres, küzdelmes érek következtek. Akkor leverlek ben­nünket- Mikor hazamentem, anyám megtört tekintettel, elgyötörtén foga­dott: „Apád meghalt", A sarokból egy szalmacsomóról nyöszörgő hang szólt: „Éltes vagyok". Egyik testvérem volt- Anyám a deszkából tökölt asztal_ hoz lépett, odaadta neki az utolsó da­rab száraz kenyeret, ami még a ház­nál volt. munka — Hosszú éveden ál nélkül voltam. Végre aztán 1921-ben bekerül­tem a gyárba a kohóhoz. Megnősül­tem. Ekkor édesanyám és 6 testvérem már nem élt■ — Öt évig dolgoztam a kohónál. 1932-ben „szanáltak" kommunista ma­gatartásom miatt. Ebben az időben mind több és több munkást bocsátot­tak cl a gyárból. Nagyon sok család került a szabad ég alá, mert nem tudta a lakbért fizetni. Nekem is volt már akkor egy 4 éves kislányom és egy 2 éves kisfiam. Borzalmas volt — akárcsak az én gyermekkoromban —, a gyerekek sírtak: „Kenyér < kell, éhes vagyokNekem pedig azt kellett vá­laszolnom: nincs, gyermekem, ne sírj. Inkább mesélek, jó? De hát mesével jól ichet-e lakatni valakit, aki éhes? — Elmentem követ tömi. Itt már száz és száz hozzám hasonló szegény ember dolgozott. Egész nap törtük a követ és mit kaptunk érte?/ Akció- lisztet ! 12 órai munkáért fél kiló fe­kete lisztet, fél kiló fekete kenyeret és 2 fej vöröshagymát. — A kovács-bükki kőszénbányába kerültem. 1/2 pengőt kerestem havonta, ebből 12 pengőt levontak lakbérre. Mi maradt nekünk? Éppen csak, hogy éhen nem haltunk. Nem élet volt az, csak küszködés, végnélküli kínlódás. I-1935-ben |7tí/ó fe'v?,te\ ,volÍ a i-------—____! kohászatnál. Jelentkez­tem, felvettek. Kezdtem megint új­ra másodolvasztári minőségben. Né­hány év múlva első segédolvasztár let­tem. Az is maradtam egészen 191/ 4-ig, Elsötétül arca, szörnyű emlék jut észébe. — 194-'/ december 10-én elhurcoltak a nyilasok, mert nem voltam hajlandó katonának menni. Nem akartam olyan háborúban résztvenni, ami az urak, a fasiszták érdekeit szolgálja. Nem akartam fegyvert emelni testvéreimre, a kommunistákra, a Szovjetunióra. — Este volt. Már lefeküdtünk, ami­kor valaki durván megzörgette az ab­lakot. Én mentem ajtót nyitni. Két fegyveres férfi nyitott be. „Öltözz/ Jössz velünk!” Én feleségemet és gyér. mekeimet próbáltam nyugtatni, akik halálrarémült arccal ültek fel az ágy­ban. Ne féljetek — mondtam nekik —, nem, lesz semmi baj. „Kuss! Azt nem te fogod megmondani” — röhö­gött gonoszul az egyik. „Na, mi lesz már! Siess, gyerünk!" Amikor készen lettem és mentem kifelé, nekilökött az ajtónak. „Rúgd ezt a dögöt is a többihez“ — szólt oda társának. — Elvittek bennünket­— December 10-től május 18-ig állandóan gyalogoltunk. Hajtottak minket. December 20-án Losoncon a fáradtságtól és az éhségtől 18 ózdi munkás halt meg. Alig vánszorog­tunk már, de menni kellett. Aki nem bírta, azt halálra korbácsolták az utón ... " tavasz volt. ‘Sütött a nap. Minden csupa fény volt. A legfényesebb, a legragyogóbb — a munkások arca, szeme, A magyar nép felszabadult évszázados bilincseiből. Innen is, ormon is mosolygós arcú — Milier hazai illem. Erdődi Pál elvtárs és brig ddja munka közben szovjet katonákkal kart-karba öltve jöttek a dolgozók. Mindenkit a bizton­ság érzése töltött meg■ 10 éves korom óta először éreztem azt a fojtogató valamit a torkomban, de most — az örömtől szerettem volna sírva fakadni. — Jóformán ki sem pihentem ma­gam, már ■mentem is vissza a kohóhoz dolgozni. Néhány hét múlva főolvasz­tár lettem. Brigádommal együtt azon igyekeztem, azóta is mindig arra tö­rekszem, hogy minél több nyersvasat adjunk a hazának■ Miénk lett az or­szág, a mi személyes ügyünkké lett, hogy mennyit termel a gyár, hogyan termel a föld, felelősek lettünk az egész nép boldog jövőjéért. —• Elhatároztuk, hogy jó munkával kitűnünk a többi brigád közül. Meg akartuk mutatni, milyen hálásak va­gyunk a Szovjetuniónak, n pártnak, Rákosi elvtársnak azért, hogy szabad országban, szabad emberként, szaba­don építhetjük hazánkat, a szocializ­mus országát. — Láttuk munkánk nagy eredmé­nyeit. A serényen dolgozó kezek mun­kája nyomán eltűntek a romok. A régi kisablakos, sötét, alacsony házak he­lyett — itt Özdon is — világos, egész­séges, emeletes házakat emeltünk. Egy­másután épültek a gyárai:, műhelyek, iskoláik_ Egymásután kerültek ki a mezőgazdaságba a legkorszerűbb gé­pek- Sokszor gondoltam rá, beszéltünk arról, hogy mindezekben ott van a vas, amit mi gyártottunk. És az is, amit terven felül gyártottunk. — 1950-ben nagy öröm érte a bri­gádot. Áprilisban jó munkánk elisme- réseképen megkaptam a sztahánovista oklevelet- Ez még jobb munkára ösz­tönzött. Októberben „a gyár legjobb kohásza” lettem, újabb oklevelet kap­tam. 1951 márciusában — a kongresz- szusi zászlóért folytatott versenyben elért eredmények alapján — elsőnek érdemeltem ki a Magyar Népköztár. sasági Érdemérem aranyfokozatát, s megkaptam a sztahánovista jelvényt. vesz elő. Pirns bíMfitésas donort songon vörösen fénylő csillagot, melynek közepén aranyosan ra­gyog Népköztársaságunk címeret Világoskék mezőben kalapács és búzakalász ... a mezőré sugarakat bo. csútó ötágú vörös csillag ■■ ■ alján re­dőzött piros-fehér-söld színű szalag. Ahogyan alkotmányunk törvénybe ik­tatta. Kis ideig elgondolkozva nézi, majd hirtelen megszólal: — Milyen kicsi. A tenyeremen is el­fér. Pedig benne tükrözik az/egész or­szág, az egész alkotmány. Ezért a bol­dog életért, alkotmányunk megvédé­séért mindent megtennénk■ Most, hogy alkotmányunk harmadik születésnapja közeledik, mindnyájan ki akarjuk fe­jezni hálánkat azokért a jogokért és kötelességekért, amelyeket az alkot­mány foglalt törvénybe. Brigádommal együtt megfogadtam,, hogy naponta terven felül 4-1 tonna nyersvasat adunk népgazdaságunknak. Azért tettük a felajánlást, mert mi is nagyon sokat köszönhetünk alkotmá­nyunknak. Biztosította számunkra az emberi jogokat, megszabta megtisztelő kötelességeinket. A mi gyermekeink­nek már nem kell jeges esőben, ziman- kós hidegben fagyoskodniok a szántó­földeken, hogy megkeressék a puszta kenyeret. Joguk, lehetőségük van a tanulásra. Nem kísért minket a múlt szörnyű réme, a munkanélküliség, — jogunk van a munkához, becsületbeli kötelességünk a jó munka. Ezzel vá­lik egyre szebbé életünk, eszet védjük békénket, az alkotmányban biztosított jogainkat­Ezért dolgozunk most többet és job­ban. Készülünk az alkotmány ünne­pére, támogatjuk koreai hős testvé­reink harcát. Erdttdi Pál tetejét, büszkén mutatja Felnyitva a bár­sztahánovista. olvasz­tár brigádja júniusi tervét 101-2 százalékra teljesítette. — Július 1-ig 218-2 tonna nyersvasat ter­melt terven felül hazánk, dolgozó né­pünk, a béketábor további, erősítésére. RADVÁNY1 ÉVA. 3100 SINSZEG HELYETT 4 EZER NAPONTA... A felszabadulás A DIÓSGYŐRI CSA­VARGYÁRBAN dolgozik Munkácsi József sínszeg- hegyezd brigádja. Az üzemben az elsők kozott tettek vállalást az Alkot­mány Napja tisiz. eleiére. Megfogadják, hogy 3100 sínszeg helyett 4000 dara­bot készítenek el. Vállalá­suknak becsülettel eleget tesznek. A brigád terven felül már 7289 sínszeget készí­ted el. augusztus 13-i ter­vén dől gozik, állagban 172 százalékos teljesítményt ér el. Munkácsi József ifjú­munkás. 22—23 év kö­rüli. Mégis birtokában van már a megtiszteld sztahánovista oklevél. Többször részesült juta­lomban, havi keresete ál* laeban 1200 forint. — AZ EGfiSZ ÜZEM­BEN — mondja — talán én kaptam a legtőbliet a felszabadulástól, az alkot­mánytól, előtt az én sorsom is ugyanolyan keserves volt, mint a lobbi magyar dol­gozó gyermekéé. Öten vol­tunk test vétek. A 6 elemi elvégzése után az egyik nagybirtokos földjén dol­goztam, mondani sem kell, hogy nem fizetett meg rendesen, — kihasznált, ki­zsákmányolt valameny- nyiümket. A fiatalok még azt a bért sem kapták meg, amit az idősebbek. Ha dolgozni kellett, akkor nem voltunk gyermekek, de a fiaefest csak a ko­runk szerint adták. MA AZ ALKOTMÁNY BIZTOSÍTJA számunkra a munkához való jogot cs azt is, hogy egyenlő mun­káért egyenlő bért kap­junk. A Magyar Népköz- társaság biztosítja a dol­gozó k na kam ü velőd ésh ez való jógát is. Azelőtt nem volt alkalmuk tanulni a dolgozók gyermekeinek, jó volt, ha a 6 vagy a 8 elemit elvégezte, mert ke­nyérkereset után kellett menni. Most igyekszerrf pótolni, amitől a múlt rendszer megfosztott. Ta­nulok, különböző szak­könyveket, szépirodalmait olvasok, igyekszem látó­körömet kiszélesíteni. Rendszeres olvasója va­gyok a Szabad Népnek, melyből igen sokat tanu­lok. AZ ALKOTMÁNY NAPJA közeledtével megfogadom, hogy mun­kánkat még jobban meg­szervezem, hogy vállalá­sunkat ne csuk teljesít­sük, de túl is teljesítsük. Boldog életünk jogai vannak az alkotmányban, nem feledkezem meg a benne megjelölt kötelessé­geimről sem. Jó munkával, minden erőmmel és ké­pességemmel harcolok al­kotmányunk megvédésé­ért. hazánkért Jobb felvilágosító munkával mozgósítsanak a borsodnádasdi bánya népnevelői az augusztus 20-i vállalások teljesítésére! A borsodnádasdi bányaüzem dolgozói második negyedévi tervüket 105 száza­lékra teljesítették. Az Alkotmány Napja méltó megünneplésére megfogad ák, hogy harmadik negyedévi tervükön felül 417 tonna szenet termelnek. Értékes vállalás ez, teljesítése azonban csak akkor lesz lehetséges, ha a bányaüzem dolgozói még jobban megszilárdítják a munkafegyel­met, egyenletessé teszik a termelési. Amikor Loy Árpád elvtárs, Kossuth' díjas sztahánovista frontmester kezdemé­nyezése eljutott a borsodnádasdi bányá­szokhoz. az üzem havi termelése mind­össze 67 százalék körül mozgo:t. A jó­részt ketlaki életet élő dolgozókat fog­lalkoztató bányaüzemben igen magas volt az igazolatlan müszakmulasztások száma. A „Termelj ma többet, mint tegnap !”- mozgalomhoz való csaljak ozás után egyre komolyabb javulás következeit 1** ezen a téren, ennek eredményeként november­ben 89. decemberijén 90, januárban már 121 százalékra emelkedett a termelés. A népnevelők ekkor megpihentek babéraikon, Úgy gondolták, hogy eleget tettek kö­telességüknek, tovább már nem kell foJytatniok a felvilágosító munkát, a bá­nyában már minden dolgozó megértette a többtermelés, a szilárd fegyelem jelen­tőségét, most már „megy minden magá­tól”. A kove'kezo hónapokban a bánya egy­két százalékkal még túlteljesítette ugyan tervét, de csak hóvégi „hajrával”, „ro­hammunkával”. Júniusban is hallható volt a bányában, amikor a lemaradásról esett szó: „Nem tesz semmit, még be­hozzuk ..' Nem hozlak be. A hónap utolsó műszakjában 3 és fél” órás áram hiány termelési kiesést okozott, — a bánya havi tervteljesítése 100 szá­zalék alatt maradt. Az üzemvezetőség több „objektív okra” hivatkozik, magyarázza a lemaradást. Kétségkívül voltak rajtuk kívül álló ko­moly nehézségek, de ezek sem indokolják A ..DUCLOS'-BRIGÁD MÉLTÓ NAGY NÉVADÓJÁHOZ Kej.Gnk na ózdi flnotohengermű f.broeessorán dolgozó Nagymarcl András sztahánovista elöhengerész bri­gádját ábrázolja. A brigád a koreai műszak első napján vette fel a „Duclos“ nevet és nyomban be is bizonyította, hogy méltó nagy névadójához: — 160 százalékos kiváló eredményt ért eL a szégyent, hogy júniusban kevesebb sze­net adott a bánya, mint amennyit dől" gozó népünk várt. Több hiba van a bánya szakszervezetének munkájában. Nem elegendő az, hogy néJ hány verseny táblára kiírják a legjobban dolgozók és a munkájukat elhanyagolok, nevét. A szakszervezetnek a munkaver­seny gazdájává, előrelendítojévé kell vál­nia. Ehhez főbb segítséget kell kapni a pártszervezettől. Az üzem fiataljainak igen gondosan tanulmányozni ok kell Farkas Mihály elvtársinak a Központi Vezetőség üléséi* elmondott beszédét, mert Farkas elvtársi megállapításai pontosan vonatkoznak a borsodnádasdi bányaüzem DISZ szerve­zetére is. Ifj. Krajcsik Béla DISZ-titkár sem a termelésből, sem a törne gszervezeti munkából nem veszi k; példamutatóan részét. Fegyel meze’len, maga sem jár be pontosan munkahelyére, nem hajtja végre a reábízott feladatokat. A rossz példa nyomán a bányaüzem fiataljai nem is váltak a termelés rohamcsapatfává. Végre kell hajtani a szükséges változta'ást a DISZ-szervezet vezetőségében, hogy a fia­talok a termelésben élenjárókat köves­sék. A versenytáblákon nap-nap után ol­vasható, hogy Pócs József 6. tagú brigád­jával 160—J70, Lázár Bertalan 6 tagú brigádjával 120—140, Szabó Miklós bri­gádja 110—120 százalék körül leljesíti előirányzatát. Orosz József íí. 15 tagú. brigádja a legutóbbi napok !>an a munka jó megszervezésével, a munkaidő ió ki­használásával 144 százalékra teljesítettéi napi előirányzatát. A műszaki középkáderek munkájában is igen sok a hiányosság. Még nem mindannyian értették meg, milyen jelentős feladattal bízta meg őket népi demokráciánk. Legfőbbjüknél néni érvényesül az egyéni felelősség. Munká­juk általában lanyha, nem kezdeményez­nek. Tompos Géza aknász többet törődik hasznothajtó egyéni ügyei intézésével, mint azzal, bogy a termelés egyenletes legyen, megszilárduljon a munkafegyelem. A műszaki középkádereknek Matus Ká­roly példáját kell követniük-, aki jól. lel* késén dolgozik, becsülettel teljesíti köte-* lessé góL Az üzemvezetőség igyekszik nagy tefch“ nikai segítséget nyújtani a vállalások teljesítéséhez. A kézi felvonót a lejtős- akna negyedik nyilaménál villanymeghaj­tású felvonókkal cserélték ki. Ezzel napi 4 tonna többtermelés érhető el. A lejtős­akna 10. nyila mán rázócsuzdát szereltek fel, erre 2 darab 5 méter homlokű fej­tést telepítettek. Ez is négy tonna több- termelést biztosíthat. Ügyancsak a 10*eá nyilamon balra a légvágati fejtésben« ahol eddig kis csille döntés és szállítás volt, — kis siklószállítást iktattak be*. Ez napi 2 tonnával emeli a termelésL Két új fejtés telepítéssel újabb 5 tonna szén többtermelést érnek el. Ezenkívül nagyobb ütemben végzik a karbantartási munkála'okat. Ezek kétségtelenül hasznos, jó intézke­dések. Egymagukba-n azonban még néni jelentenek biztosítékot a vállalás telj esi * tésébez. Nagy mértékben javítani kell a műszaki középkáderek munkáját. Leg­elsősorban a pártéletet, a politikai munkát kell erősíteni. Lépjenek ismét sorompóba a népnevelők. Maguk és dolgozó társaik életéből vefct példákkal, személyes ágirációval magya­rázzák meg, mit jelent az alkotmány, miért becsületbeli kötelessége minden dolgozónak, hogy jobb és nagyobb ter­meléssel fejezze ki érte háláját, védje az imperialisták tervezett támadásával szem- bea, (völgyi%

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents