Észak-Magyarország, 1952. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-01 / 152. szám
A párt felvilágosító munkája a tömegek között Horváth Márton elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén A Központi Vezetőség ülésén tartott beszámoló elején Horváth Márton elv. társ a szocializmus építésében elért eredményeinkről beszélt, hangsúlyozva: legjelentősebb győzelmünk a dolgozó nép öntudatának fejlődése. Népünk öntudatának fejlődésében döntő része van pártunk felvilágosító munkájának; lendületesebb, állandóbb, gazdagabban érvelő és erősebben a termelés felé forduló agitációnknak. E kedvező fejlődés azonban nem általános. Pártunk gyakorlata azt bizonyítja, hogy pártszervezeteink és párt. bizottságaink elég jelentős része még mindig nem ismerte fel eléggé az agitáció döntő jelentőségét a tömegek nevelésében és mozgósításában —. noha pártunk határozatainak egész sora hangsúlyozza ezt. .— Ml magyarázza — folytatta Horváth elv tára — szembetűnő eredményeink mellett is agiláclónk gyengeségét? Először: az önclégültségi az eredményeken való megpihenésSok pártfunkcionáriusunk úgy gon. dolkozik, hogy a pártvezetés jó politikája, a helyes párt- és állami intézkedések, eddig megszerzett tekintélyünk bizonyos értelemben önmagukért agitálnak. Pártbizottságaink gyakran túl egyoldalúan támaszkodnak arra, hogy pártánk politikája, államunk intézkedései „önmagukért beszélnek“. Természetesen helyes, ha minderre támaszkodnak, de nem helyes, ha mindez megnyugvásban, az eredményekkel való megelégedésben, a helyi politikai tömegmunka lebecsülésében nyilvánul meg. Ellenkezőleg: a párt tekintélye és a jó politikája, a tömegek jó han. gulata és odaadó hűsége nem ürügy a pihenésre, hanem ok az erősebb mozgósításra, a nagyobb feladatok vállalására és alaposabb elvégzésére. A tömsgfel világosi tó munka lebecsülésének másik oka a párt mono. pólhelyzetével kapcsolatos. Vannak, akik ügy képzelik, Hogy a hatalmon lévő osztály és párt száméra nincs olyan jelentősége a meggyőzés és tö- megmosgósítás erőfeszítéseinek, mint a hatalomért vívott harc szakaszában. Mi sem bizonyítja jobban az ilyen nézetek elterjedtségét, mint agitációs munkánk fejlődése, jobban mondva hullámzása az elmúlt hét év alattAzokban az években, amikor késhegyig menő harcban álltunk a nyíltan támadó ellenséggel, amikor a parlamenti többség a burzsoáziáé volt, amikor a parasztságért naponta harcolnunk kelle.t a kisgazdapárti demagógiával, a munkásosztályon belüli be. folyásunkért naponta meg kellett kiiz- dentink a szp:láldewflju’ác'á..:al ak.. kor nem kellett magyarázni párttagságunknak, szervezeteinknek a felvilágosító munka életbevágó jelentőségé*. Akkor világos volt minden kommunista előtt: ha nem mi nyerjük meg a tömegeket, akkor az ellenség nyerheti meg. De ha a kérdés másképpen is áll ma, a lényeg ugyanaz maradt. Az ellenséget szétvertük. A tömegeket megnyertük pártunk és politikánk számára, Kivívott győzelmeinket nem fordít, hatja visszájára semmi más, csak, ha karbatesszük kezünket, ha megpihenünk habárainkon, ha nem látjuk továbbra is elsőrendű harci és napi feladatunknak és kötelességünknek a tömegek megnyerését és mozgósítását. Az önhittség, az elbizakodottság és az ebből folyó opportunizmus az ellenség szövetségesévé válik. Megakadályozza erőfölényünk kihasználását, a vereséget szenvedett ellenség megsemmisítését. Az éles politikai és ideológiai harc eltompulásához, gyakorlatias, adminisztratív rendszabályokkal való helyettesítéséhez vezet és egyértelmű az ellenséges ideológiákkal vívott aktív harcról való lemondással. A politikai nevelőmunka lebecsülésének, a megnyugvás hangulatának egyik legsúlyosabb következménye: az ellenséggel vívott harc és az éberség gyengülése. A szociáldemokratizmusról Általános jelenség a szociáldemo- kratizmus veszélyességének lebecsülése. Sokan elintézettnek vélik a kérdést azzal, hogy nyílt szociáldemokrata szervezetekbe nem ütközünk többé. Tudnunk kell: ha küzdenünk keli egyes munkásrétegek elmaradottságával, ha fontos harci kérdésként vetjük fel a munka- és bérfegyelem ügyét, ha a munkaverseny itt-ott for. málissá válik, ha felüti fejét a demagógia. ha ellenséges kártevő munkába ütközünk üzemeinkben — akkor nemcsak általában „polgári maradványok, kai“, hanem konkrétan szociáldemokrata ideológiával, esetleg szervezett szociáldemokrata tevékenységgel ál. lünk szemben. Üzemeinkben ma is akadnak olyanok, akik tudatosan, vagy öntudatlanul szociáldemokrata nézeteket hangoztatnak és -„utánpótlást“ kapnak a munkásosztályba beáramló deklasszált elemektől és az új munkások legelmaradottabb rétegeiből. A legteljesebb mértékben időszerű, amit Rákosi elvtárs a szociál. demokrácia leleplezéséről mondott már a DISZ-kongresszuson. Rendszeresen meg kell mutatnunk a szociáldemokrácia áruló magatartását az ősz. tálybarc legkiélezettebb történelmi szakaszaiban: az 1914—18-as imperialista háború ügynökei, az 1919-es proletárforradalom orgyilkosai, Horthy fehérterrorjának segédcsapatai, 1945 után a reakció álcázott szövetségesei, akiknek veszélyességét különösen fo. kozta, hogy a munkásosztályon belül vetették meg lábukat. Meg kell mutatnunk mai nemzetközi szerepüket az imperializmus támogatásában, Mindezt elsősorban az ifjúság számára, amely alig ismeri tevékenységüket, a volt szociáldemokrata munkások számára, akiknek a szociálde. mokratlzmus elleni élesebb ideológiai harc testvéri segítséget jelent a kommunista ideológia és öntudat megszilárdításához. Ennek az ideológiai harcnak ugyanakkor számottevő napi gyakorlati jelentősége is van. Alátámasztja harcunkat a szociáldemokra- tizmus helyi, üzemi aknamunkája ellen, amely fegyelmezetlenségre, béres táppénzesalásra uszít, rémhíreket terjeszt, de ha kell, szabotál is. önelégültségünk miatt és éberségünk hiánya következtében nem egy helyen tapasztalható bizonyos szociáldemokrata tömörülés olyan budapesti és vidéki nagyüzemekben, amelyekben a fordulat éve előtt erős szervezeteik voltakAz ilyen üzemekben a terv gyenge teljesítése, a, magas selejtszázalék, egyes rétegek politikai magatartása arra enged következtetni, hogy egyikmásikban Iszonyára szervezett ellenséges szoedem tevékenység folyik. A szo- riáldernokratizmus elvi és gyakorlati leküzdése a kapitalizmus befolyása ellen vívott harcunk legfontosabb feladata üzemeinkben. A klerikális reakcióról Nem kisebb hiba, hogy párt. és állami szervezeteink elhanyagolják a klerikális reakció elleni harcot és újra tért hódítanak az egyházi reakció ,,ártalmatlanságáról“ szóló illúziók. A Mindszenty. és Grősz-per, a Wall Street és a Vatikán magyarországi megbizottaira mért csapások persze az ellenség számára súlyos vereséget jelentettek, az egyházak és az állam között létrejött megegyezések persze népi demokratikus rendszerünk erejét bizonyítják és kétségtelen "eredmény a papi békemozgalom erősödése is, de mindez még nem jogosít arra, hogy most már azt higgyük: Mindszenty és Grősz embereiből, a tegnapi farkasok, bői mára ártalmatlan bárányok lettek. Megengedhetetlen, hogy pártfunkció, náriusaink és tagságunk egy része elfeledkezik Központi Vezetőségünk 1950 június 1-i határozatáról és opportunizmust tanúsít az osztályharcnak ezen a frontján. Tarthatatlan állapot, hogy egyes helyeken pártfunkcionáriusok résztvesznek egyházi megnyilvánulásokon. Hogyan neveli népét, hogyan végzi majd pártmunkáját, amelynek elválaszthatatlan része a klerikális reakció elleni harc, aki saját gyermekének nevelésébe olyanoknak enged beleszó- lást, akik a lelki terror minden eszközét felhasználják arra, hogy szembefordítsák a gyerekeket az állammal, az iskolával, a tanulással és nem utolsó sorban a kommunista szülőkkel is! A mi elvtársainkat gyakran megtéveszti az, hogy az egyházi reakció, amely Mindszenty és Grősz példájából megtanulta, hogy a mai erőviszonyok mellett merev ellenállással elsősorban ő jár pórul — taktikát változtatott és kényszerűségből részben y,demokratának“ álcázza magát A mi álláspontunk mindig is az volt, hogy a fekete reakció leleplezése mellett támogatni kell a béke ügyéhez és az államhoz hű papokat és bizonyos keretek között be is kell vonni őket a békemozgalomba, bár ugyanakkor óvakodni kell a politikai vagy vallási tevékenységükkel kapcsolatos illúzióktól A klerikális reakció módszerei rendkívül változatosak, méltóak az alkalmazkodás és szemforgató s évezredes jezsuita hagyományaihoz. Fel kell számolnunk r.z egyházi reakció állítólagos „békés" szándékaival kapcsolatos hamis elképzeléseket. Rendszeres propagandamunkával világossá kell tenni a párton belii1 azt a százéves marxi megállapítást, hogy a vallás ópium a népnek. Funkcionáriusainktól, öntudatosabb párttagjainktól meg kelj követelni, hogy ezen a téren is egyénileg is mutassanak példát a párttagság egészének, sőt ezt párt. szerű formában számon is kell kérni azoktól, akik erről megfeledkeznek, akik résztvesznek (vagy máskép segédkeznek) egyházi rendezvényeken-, vagy gyermekeiket hittanra járatják. Figyelmeztetni kell párttagjainkat is a helyes kommunista magatartásra, s ahol szükséges, alapos nevelő, felvilágosító munkával segíteni kell őket abban, hogy a kommunista párttaghoz méltatlan vallásos elmaradottságot le. kfizdjék magukban. Nem kisebb akti. vitást kell kifejtenünk a kevésbé öntudatos eleinek, a pártonkívüli hívők tömegei közt. Nem szabad megengedni, hogy elhalványuljon az az éles fény, amelyet Grősz és cinkosainak leleplezése a klerikális reakció földalatti, sötét tevékenységére vetett és sokkal tervszerűbben és intenzívebben kell felhasználni a népnevelő munkában ennek a pernek a tanulságait- Tovább kell szélesíteni az előadásos természettudományos és világnézeti felvilágosító munkát. Különös figyelmet kell fordítani olyan politikailag és gazdaságilag fontos rétegre, mint a bá- nyászság — a nők jelentős tömegeire és az ifjúságra, amely a klerikális reakció erkölcs- és fegyeiemrontó tevékenységének központjában áll. A kulákok aknamunkájáról Az opportunizmus egyik legsúlyosabb megnyilvánulási formája az a megengedhetetlen liberalizmus, amelyet faltisi párt- és tanácsszerveink nagy része a kuldkokkai szemben tanúsít. A falusi osztályliare első vonalában harcoló elvtársaink gyakran éppen a fő ellenséget tévesztik szem elől. Megfeledkeznek arról, hogy ma Magyarországon a kizsákmányoló osztályok legerősebb ős utolsó képviselője a kulákANem nevezhető másnak, mint az osztályérzék eltompuldsának az a gyakorlat, hogy gyakran a kulák beadási terheit hárítják át a dolgozó parasztok vallóira, ahelyett, hogy érvényt szereznének államunk rendelkezéseinek, amelyek tudvalevőleg a dolgozó parasztot védik a hutákkal szemben és nem megfordítva. A sertésbeadási kötelezettség elszámoltatása során a hátralékban lévő kulákok közül országosan mindössze 10 százaléknál történt igénybevétel. Miközben egyes tanácsaink a kukkokkal különbékét kötnek, a hiányt jogtalanul kivetik a dolgozó parasztokra, Vájjon tudják-e egyes falusi párt-’és tanácsszerveink, hogy az ilyen „vedd, ahol éred“ begyűjtéssel a párt helyes paraszti osztálypolitikáját helyettesítik észrevétlenül ellenséges ősz. tálypolitikával? A tények azt bizonyítják, hogy tanácsszerveink a kulákok nagy részére nem vetettek ki hízott- sertés beadási kötelezettséget a félévi külön kivetés keretében. Nem követelik meg a földjüknek megfelelő számú állat tartását és eltűrik, hogy a kulákok az állatállomány lecsökkentésével szabotálják beadási kötelezettségüket. Fel kell vetni elvtársak: mi azi alapja az ilyeu rothadt opportunista magatartásnak? Az éberség és az osz- tályérzék eltompulása és sok esetben címborálás az ellenséggel. Fel kell lépni a falusi felvilágosító munkában a kulák veszélyességének lebecsülésével, a „szétvert ellenség" hangulatával szemben. Fel kell tárni a falu népe előtt a mai meghunyászkodó kulák múltbeli tevékenységét- Meg kell szólaltatni azokat, akiket közvetlenül kizsákmányolt, volt cselédeit, napszámosokat, igakölcsönvevőket. Ä falusi agitáclóban a kulákságot nemcsak személy szerint, hanem mint ellenséges osztályt is le kell leplezni, amely a nagybirtok-rendszer utóvédje, az imperialisták háborús terveinek szövetségese. Háború árán szeretné visszanyerni régi kizsákmányoló szerepét a nagybirtok-rendszerrel, a csendőrterrorral, a dolgozó parasztok nyomorával együtt. A kulák „passzivitása“ — ha ugyan ezt az elbujást passzivitásnak lehet nevezni — csapda-, amely, lyel a dolgozó parasztságot akarja megtéveszteni. A törvény teljes szigorával kell lesújtani a feketevágó, adócsaló, a beadást és a föidmegművelést szabotáló, a rémhírterjesztő, a szövetkezetbe csalárd módon befurakodó kulákra. Az egészségvédelem kérdéseiről Az osztályérdek eltompulása nem csupán a falusi osztályharc, hanem az Ipar területén is jelentkezik. Egyre gyakrabban találkozunk különösen ál lami- és szakszervezeti funkcionáriusoknál olyan jobboldali opportunizmussal, amely nem keres ,,elvl“ alátá. masztást, de annál sűrűbben jelentkezik a napi munka gyakorlatában, n dolgozók irányában tanúsított lélektelen, bürokratikus magatartásban, _kii Ionosén a munkavédelmi intézkedések bűnös elhanyagolásában. Hasonló nemtörődömség mutatkozik a túlóráztatások területén. A munkások pihenési jogának egyik legdurvább megsértése, ha az igazgatók nem biztosítják a dolgozóknak a heti rendszeres szabadnapot. Mindez nem egyéb, mint a dolgozóknak a kollektív szerződésre, a munka biztonságára, a pihenésre vonatkozó elemi jogainak semmibevétele. Nem kis számban aksdnak egyébként becsületes, munkássorból kikerült elvár, saink, akik az igazgatói és minisztériumi íróasztalok mellett nem csupán új munkakörükhöz szükséges szaktudást igyekeztek elsajátítani, ha. nem rájuk tapadt valami a régi igaz. gntól és minisztériumi hivatalok fölé. nyes, a dolgozókat lebecsülő, a mun. kasok életbiztonságát és jogait sem- mtbevevő szelleméből. Vannak szak. szervezeti funkcionáriusok, akikre mintha ráragadt volna valami a végi szakszervezeti vezetők — enyhén szól i va — bürokratikus magatartásából. Az MDP Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1052 június 27-én és 28-án ülést tartott. Az ülés napirendje a kővetkező volt: 1. A párt felvilágosító munkája a tömegek között (előadó Horváth Márton elvtárs), 2. A párt munkája az Ifjúság között (előadó Farkas Mihály elvtárs). A Központi Vezetőség beható vita után, melyben Rákosi Mátyás elvtárs Is felszólalt, mindkét beszámoló politikai Irányvonalát egyhangúlag jóváhagyta. Az ilyen elvtársakat alaposan fel kell ébreszteni. Az az igazgató, aki az Ü- B, és gyakran a pártszervezet hall. atólagos jóváhagyásával elsősorban munkások biztonságát szolgáló kiadásokon takarékoskodik, az pazarol a dolgozók életével és egészségével és nem méltó arra, hogy a proletár- diktatúra idején igazgató legyen. Az ilyen eljárás nemcsak bűnös, hanem ostoba is. Miféle „takarékosság“ az, ha ennek következtében sok munkanap esik ki és munkabér helyett táppénz- fizetés terheli az államot. Nem véletlen, hogy Komló egyszerre „vezet“ a munkavédelem bűnös elhanyagolásában és a terv nemteljesítésében. A munkavédelem elhanyagolása, a termelésre is káros túlóráztatás, a törvényes pihenőnapok semmibevétele, a szállások, üzemi konyhák; az elemi higiénia elhanyagolása egyúttal a munkásosztálytól való elszakadás tünetei az ilyen jelenségekért felelős funkcionáriusok részéről- E jelenségek természetesen nem általánosak, de eléggé elterjedtek ahhoz, hogy a lélektelen bürokratizmus visszataszító megnyilvánulását lássuk bennük, amely ellen felvilágosító munkánkban is fel kell vennünk a harcot. A vezetés színvonalához 'A tömegek meggyőzésének legkirí. vóbb hiányossága, amely szorosan összefügg az ellenség elleni harc gyengülésével és agitációnk elkényelmesedésével, az, hogy pártbizottságaink nagy részénél a tömegmozgó. sítéis és politikai nevelőmunka helyett az állami feladatok Icőzvetlen végzése kerül előtérbeEz a hiányosság olyan jelentőségű, hogy nemcsak a tömegmunkát, hanem az egész helyi pártvezetés jó kialakítását akadályozza. Számos pártszer. vünk és szervezetünk munkájában a meggyőzés helyett az adminisztrálás jellemzi a vezetést. Legtöbbször nem lehet különbséget tenni a megyei és járási pártbizottság, továbbá a megyei és járási végrehajtó bizottság határozatai között az egyes kormányintézkedésekkel kapcsolatban : operatív állami feladatok felsorolását tartalmazza mindkettő. A pártellenőrzés gyakran elveszti pártjellegét és összekeveredik az állami ellenőrzés feladataival. Mindez természetesen nem azí jelenti, hogy pártbizottságaink távolabb kerüljenek az állami, termelési feladatoktól. Pártszerveink felelősek a megfelelő állami szervek munkájáért is. irányító és ellenőrző munkájuk teljes kibontakozásához jobban meg kell tanulnunk, hogy pártbizottságaink az állam feladatait az állam szerveivel végeztessék el. Á tanácsok fiatal szervek és fejlődésünkkel összefüggően' megvannak még a koalíció idejéből maradt „mindenes munkának“ maradványai pártunk gyakorlatában: ez egyik oka, hogy nem egy területen a párt még mindig az állam helyett próbál dolgozni. Másrészt azért 's vonzzák pártbizottságainkat az ilyen „állami módszerek", mert adminisztratív jellegüknél fogva könnyebb fel. adatnak tűnnek, mint a helyes politikai irányítás és az állami feladatok politikai tömegmunkával történő alátámasztása. Különösen szembetűnő az adminisztratív rendszabályok mögé húzódás a fegyelem megszilárdítása, vagy a beadás kérdéseinél. A tömegmozgósitő politikai munka megjavításához emeint bel] a helyi vezetés színvonalát. Központi Vezetőségünk országos irányítást ad, tehát a kérdéseket általában országos érvénnyel veti fel. Pártbizottságaink munkáját fenyegeti az a veszély: ha az átfogó érvénnyel felvetett célok a pártbizottságok határozataiban is ugyanígy jelennek meg, akkor az átfogó — az általánossá válik, egyszerű ismétlés lesz. Pártbizottságaink gyakran a postás szerepét játsszák, mert a hely! politikai tömegmunka kidolgozása helyett a „levitel ütemtervét“ határozzák elSúlyosbítja ezt a hibát, hogy a KV agit-prop osztálya nem nyújt megfelelő segítséget. Mi magunk is gyakran megelégedtünk a megtárgyalás és ‘ovábbítás ilyen formális „ü‘emtervével“. ahelyett, hogv tapasztalatok felhozásával és átadásával, a határozatok politikai lényegének mélyebb magyarázatával segítenénk emelni a he- lyi politikai tömegmunka színvonalé Itt említem meg hogy nem sok eredményt értünk el Révai elvtárs által a kongresszuson oly élesen bírált „funkcionárius zsargon“ leküzdése terén. Ha tisztán stilus kérdése lenne ákkor is jelentőséget kellene ennek tulaldonítani. De itt többről van szó: az Ilyen nyakatekert, magyartalan, a népnek érthetetlen bürokratikus tolvajnyelv hürokratiku.s gondolkodás- módot tükröz és sehol sem pusztít annyit, mint a tömegek közt végzett felvilágosító munkában. A nyelv és a stílus könnyítse — és ne nehezítse pártunk politikájának népszerűsítését a tömegek között. A politikai tömegmunka lebecsülése következtében pártbizottságaink jórésze nem nagyon tudja, mit kezdjen a tömegszervezetekkel. Nem ismerik fel, hogy a párt monopólhelyzetéből nem a tömegszervezetek jelentőségének csökkenése, hanem fokozódása következik. Termelésünk emelkedésével együtt a szakszervezetek tagszáma természetesen sokkal nagyobb ütemben növekszik, mint pártunk taglétszáma. Ugyanez vonatkozik a DISZ-re is, amelynek transzmissziós feladatai nemesupán az ifjúság nevelésének egy. re nagyobb jelentősége miatt növekszenek, hanem a fontos párthatározat folytán, mely huszonnégy évig a fiatalságot túlnyomórészt a DISZ szervezeteire bízza. A baj gyökere ott van, hogy aki nem akarja a tömegeket naponta meggyőzni és mozgósítani, az nem érzi szükségét a transzmissziónak sem. Vegyünk egy-két példát: A szak- szervezetek joggal kapnak kritikát a mnnkaversenyben mutatott passzivitásuk miatt, de melyik pártbizottság volt az, amely a saját területén biztosította volna a helyi szakszervezeti szervek számára az őket megillető elsődleges szerepet a munkaversenyben? Joggal kritizáljuk a szakszervezeteket; hogy nem foglalkoznak eléggé a munkásvédelemmel, a kollektív szerződé, sek betartásával. De pártbizottságaink nem azt tartották-e inkább a dolgok rendjének, hogy a szakszervezett funkcionáriusok mindenben aktívak legyenek, csak éppen elemi szakszerve. zeti feladataik elvégzésében nem? Ha jobbra-baira való elhajlások tapasztalhatók a szakszervezeteknél, ez nem csupán a szakszervezeti vezetés, hanem a pártbizottságok politikai munkáját is vádolja, mely nem ismeri íel; hogy nagymértékben a tömegszervezetek mozgósításán múlik, hogy milyen széles tömegeket tud átfogni népnevelő munkánk. Pártbizottságaink munkájának felsorolt hiányosságai távolról sem általánosak. Számos példa van arra, nogy pártbizottságaink magassz tervszerű felvilágosító m ják meg a meggyőzés és ósítás feladatait- Helyet luk azonban, hogy itt a 1 zetőség ülésén teljes nyc sősorban a hibákra Irányítsuk a figyelmet. Népnevelőmunkánk feladatairól X tömegek felvilágosításának: és meggyőzésének hiányosságai annál tűrhetetlenebbek, mert a szocializmus építésének olyan feladataihoz érkeztünk, amikor nem elégedhetünk meg a szocialista öntudat, magatartás, fegyelem mai színvonalával, sem a munkásság, sem a parasztság, sem az értelmiség körében. Gsak úgy tarthatjuk és fokozhatjuk a szocializmus építésének ütemét, ha a szocialista munkafegyelem visszaszorítja üzemeinkből és mezőgazdasági termelésűnk szocialista szektoraiból a fegyelmezetlenség polgári örökségét; ha emeljük az állampolgári fegyelmet egész népűnkben: ha fokozzuk ipari és mezőgazdasági termelésünkben az új technika elsajátítását, s ha mindezt alátámasztjuk a. marxizrhus-lerUnizmus világnézetének elmélyítésével népünkben. A megnyugvás, az önelégültség, sőt gyakran az opportunizmus hibáival terhelt politikai munkával a tömegnevelés feladatait elvégezni nem lehet. Meg nem hátráló harcos és szívós iö. megmunkára van szükség, amelyben megtalálja a maga napi harci feladatát minden egyes párttag és tagjelölt, sőt a pártunk mögé sorakozó rokon- szenvezők óriási tömege is. Politikai nevelőmül)kánk színvonalát és állandóságát mindenekelőtt azzal biztosítjuk, hogy mozgósítjuk és harcbavlsszük a tömegeket a If- kongresszus határozatainak megvalósításáért. Töraegfelvilágositó munkánk feladatait megszabja: a felemelt ötéves terv; a falu szocialista átalakítása; az éleződő nemzetközi helyzet, amely a békeharc, a hazaszeretet és az állampolgári helytállás fokozását elsőrendű feladat'á teszi. Vegyük sorra a népnevelőmunka elsorolt feladatait. Az ötéves terv végrehajtása egyértelmű a szocializmus szilárd alapjainak megépítésével hazánkban, lobban meg kell világítanunk az idei. döntő tervéi főcélját; ez az alapanvagbázis, vagyis a szén-, vas', olaj- és vülamosenergia-termelés hiszélc- sí'ése, továbbá a gépgyártás fokozása. Ebben az évben vas- és acéltermelésünk megközelíti az eredeti ötéves terv teljes előirányzatát. Nyeravas-, aeél- ts henge- reltacél-termelésünk már ebben az évben eléri a háború előtti termelés 220—225 százalékát. Most végezzük azokat a nagy beruházásokat, amelyek biztosítják az \
