Észak-Magyarország, 1951. december (8. évfolyam, 280-303. szám)
1951-12-29 / 302. szám
MKMÄGMORSZÄG '---------------------------------------------------------------\ Értékes új munkafelajánlásokkal válaszoltak megyénk bányászai az imperialisták rágalmaira A Hődet-mosna lant kiszélesít ésér el lm készül am 1952-es tervér Bitterem meg- indítására a diósgyőri megmunkáló üzem AZ M DP BORSOD-ABÄUffi-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ml. évfolyam 302. szám Ara 50 fillér Miskolc. 1951 december 29, szombat A Megyei Pártbizottság távirata a szakma legjobb dolgozóihoz A Kohó- és Gépipari Minisztérium jelentése szerint a novemberi eredmények alapján megyénkből Cso. hány Ferenc olvasztár, Mezőül János forrasztár, Halas Nagy József nehézhengerész, Molnár János hengerkormányos, Kovács József melegüzemi darus, Maczák Pál . kohókómüves, Keszler Sándor géplakatos, Kalina Károly autogénhegesztö érdemelte ki ,,a szakma legjobb dolgozója“ cimet, a kiváló mérnökök között van megyénkből Pol László és Koltai Béla, a kiváló technikusok között Belányi Elemér, a kiváló művezetők között Bihari Frigyes és Lacházi Géza. A Megyei Pártbizottság a következő szövegű táviratban üdvözölte a kohó- és gépipar élenjáró dolgozóit: Az MDF Borsod-Abauj-Zemplén Megyei Pártbizottsága sok sikert és jó munkát kíván a novemberi eredmények alapján „a szakma legjobb dolgozója“ cím elnyerése alkalmából. Kívánjuk, hogy tartsd meg sokáig ezt a kitüntető címet és érdemelj ki még nagyobb kitüntetéseket. Tanulj és tanítsd az elmaradókat, harcolj tovább ötéves tervünk sikeréért, a békéért, a szocializmus győzelméért. HARMATI SÁNDOR AZ 1952-ES TERVÉV SIKERES MEGINDÍTÁSÁÉRT! Ahhoz, hogy sikeresen, lendületesen induljon meg gyárunkban a munka az 1952-es tervév feladatainak megvalósításáén, szükséges, hogy számotvessünk eddigi munkánk eredményeivel és hiányosságaival. Bár a Diósgyőri Kohászati Üzemek globálisan befejezte évi lervét, a terv részleteiben való teljesítése terén több hiányosság volt tapasztalha ó. Az év végéig hátralévő napokban minden percet igyekszünk a legjobban felhasználni hogy minél többet törlesszünk adósságunkból. Gyakran előfordult nálunk, hogy egyes műszaki vezelők siránkozni kezdiek: „a tervet nem lehet teljesíteni, nincsenek meg feltételei” és különböző ,,objektív okok“-ra hivatkoztak. Ezt a teljesen helytelen nézetet az országos hengerész- értekezlet, majd nem sokkal később az ö'rsíagós niar ir.ász^’éneitezlél mcgcáíolta Azóta, lényegében azonos tárgyi feltételek, mellett, üzemeink komoly eredményeket értek el. Igen jó tanulság volt ez. Elsőrendű kötelességünk tehát, hogy a jövő esz endőt az ezévi munka alapos értékelésével, az eddig szerzett tapasztalatok felhasználásával kezdjük, sehol ne engedjünk teret semmiféle csüggeteg, a lendületet fékező helytelen nézetnek. Első és legfoni osabb feladatnak a helyes és folyamatos üzemeltetési tekintjük. Ehhez a szovjet tapasztalatok alkalmazása, a grafikon szerinti termelés segít hozzá. Eddig a gyárrészlegek egymás ól függetlenül tervezett és löbbé-kevésbé bevezetett grafikon szerint dolgoztak. Ezt a jövőben jobban össze kell egyeztetni a gyár ás folyamatosságának biztosítása ércekében. Felül kell vizsgálnunk az üzemek szervezeti felépítését is, hogy hatékonyan érvényt lehessen szerezni az egyéni felelősségnek. Emellett — főként az acélgyártásnál — nagyobb gondot kell fordítanunk a minőségre, amivel bizony ebben az esztendőben sok baj volt Ez- évben nem foglalkoz unk jelentőségéhez képest az anyaglakarékossági mozgalom fejlesztésével, — jövőre ebben is fordulatot kell elérnünk. Az 1952-es esztendő nagyobb feladatok elé állít bennünket. Mi ezeket a feladatokat a Párt vezetésével, fokozott jó munkával, sokkal nagyobb és több sikerrel akarjuk megoldani, mint azt ebben az évben tettük ' RÉTI VILMOS főmérnök, a Diósgyőri Kohászati Üzemek vezérigazgató helyettese Ebben az esztendőben a terv teljesítéséért folyó küzdelemben igen sok értékes tapasztalatot szereztünk, ezeket a jövő évben feltétlenül hasznosítjuk Ezévi globális tervünket teljesítettük ugyan, de munkánkra az volt a jellemző, hogy a havi tervek teljesítésében nagy volt a hullámzás. Júniusban és júliusban voltunk a mélyponton, amikor a 100 százalékot sem értük el. Ennek világos oka az volt, hogy ne*n tudjuk megszüntetni a tnunkhvcr- seny kampány-szerűségét. Egy-egy nagy ünnepünkre készülve termelésünk igen szépen javult, emelkedett, utána azonban — és ez volt a nagy hiba — nem tudtuk tartani a lendülete .- Leszűrtük belőle a tanulságot, hogy minden igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy a munkaverseny I üzemünkben is valóban a szocializmus építésének kommunista módszerévé tegyük, állandó legyen a verseny lendülete. A év vége felé hasznos tapasztala okát szereztünk, amikor már jól gazdálkodtunk a munkaerővel, helyes átcsoportosításokkal elejét vettük a nehézségeknek. Az utóbbi két hónapban már megvalósító tűk azt is, hogy reggelenkint a munka megkezdése előtt rendszeresen megbeszéléseket tartunk, az eredmények bizonyították, milyen hasznosak voltak ezek a megbeszélések. A jövő évben természeteden ugyanígy cselekszünk. Tudjuk, hogv 1952-es terveink nagyobb felada ok elé állítanak minket. Büszkék vagyunk ezekre az úi feladatokra és azzal az elhatározással látunk a munkához, hogv a Párt vezetésével és segítségével tovább javítjuk, fejlesztjük munkánkat és győzelmesen megvalósítjuk terveinket. KOSDI KÁROLY csoportvezető, Diósgyőri Acélöntődé Kitoloncolták a határsérto amerikai repülőket Jut MTI jelenti: A budapesti amerikai követség a külügyminisztérium tudomására hozta, hogy a Magyarország területe fölé behatott amerikai katonai repülőgép személyzetére a katonai törvényszék által tiltott határátlépés miatt kiszabott, személyenként 360.000 forintot kitevő pénzbüntetést a követség útján le óhajtják fizetni. A magyar kormány ezt a közlést tudomásul vette és a pénzbüntetés lefizetése folyó hó 28-án megtörtént. A magyar hatóságok, a bírósági Ítéletnek megfelelően, a négy amerikai repülőt ugyanazon a napon kitoloncolták Magyarországról. Aláírták a magyar-bolgár rádi óegyezményt Pénteken délelőtt a népművelési minisztériumban aláírták a magyar és a bolgár rádió között kötött új műsorcsereegyezményt. Az egyezményt Miso Nikolov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa mellett működő rádiótáfékoztatási főigazgatóság vezérigazgatója és Szirmai István, a Magyar Rádió Hivatal vezérigazgatója irta aláAz aláírásnál megjelent Jánosi Ferenc, m népművelési miniszter első helyettese, Sik Endre rendkívüli követ és meghatal- miniszter, a külügyminisztérium politikai főosztályának vezetője, Majlát Jolán, a Kultiirkapcsolatok Intézetének főtitkára, valamint Marko Jotov Temnja- lov rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Bolgár Népköztársaság budapesti követe és Margaréta Ruszeva sajtó cs kultúrattasé. A most megkötött új egyezmény értelmében a bolgár és a magyar rádió kölcsönösen és rendszeresen küld egymásnak prózai és zenei műsoranyagot, a bolgár rádió pedig évente magyar zenei hetet, a magyar rádió évente bolgár zenei hetet rendez. Rákosi elvtárs beszéde a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak tanácskozásán A termelőszövetkezetek és a gépállomások élenjáró dolgozóinak országos tanácskozásán a külüottek percekig tartó hatalmas tapssal togadták a terembe lépő Rákosi elvtársat, helyeikről felállva üdvözölték dolgozó népünk szeretett vezérét. Rákosi elvtárs a tanácskozáson a következő beszédet mondotta: Kedves Elvtirsak! A tanácskozás eddigi menete mutatja, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom nálunk milyen mély gyökeret vert. Hozzá kell tennem, hogy az a kép, ami itt a szövetkezeti mozgalomról kialakult kicsit rózsás, mert hiszen itt a legjobb szövetkezetek és gépállomások vannak képviselve. — A fegyelemre vonatkozóan: alig volt olyan hozzászóló, aki nem tette volna panasz tárgyává a fegyelmezetlenséget és nem mondta volna el, hogy igyekeznek a maguk területén ezzel a bajjal szembeszállni. Megígérhetem, hogy sokkal keményebben fogjuk kezelni azokat, akik ónként eltávoznak és azokat is, akik az ilyen önként eltávozókat felveszik (taps), mert eljött az ideje, hogy ezen a téren is rendet csináljunk. Én folyton ismétlem, hogy a legjobb fegyelmezés annak a légkörnek a kialakítása, amelyben a naplopás, a lógás, a fegyelmezetlenség szégyen és gyalázat. De ugyanakkor tudom, hogy vannak bizonyos fokig javíthatatlanok, akikre a jó példa, a jó szó nem hat. Az ilyenekkel szemben használni fogjuk a régi közmondást: nemakarásnak nyögés a vége. Az ilyenekkel szemben a törvényt fogjuk alkalmazni (lelkes taps) és az elvtársak tapasztalni fogják, hogy ezúttal is a szó egybe esik a tettei. Tapasztalni fogják ezt azok a lógósok is, akik szocialista építésünket a mezőgazdaságban és az iparban fegyelmezetlenségükkel, vagy nem egyszer tudatos rosszakaratukkal károsítják. — Nem egy elvtárs felvetette itt azt a kérdést, hogy a mostani kötelező munkaegységet 80-ról ne 120-rá, hanem 150- re emeljük fel. Bármennyire jó a szánKevés szó esett itt a mi szövetkezeteink fejlődésének egyik gyengeségéről, az állattartásról, a közös állattartásról. Az a körülmény, hogy a szövetkezetek legtöbbje jogos büszkeséggel emlékezik meg arról, milyen istállókat, fiaztatókat épít, mutatja, hogy az elvtársak maguk is érzik, hogy ezen a téren le vannak maradva. Hozzátehetem, nagyon alaposan le vannak maradva. A szövetkezetek állatállománya számosállatra átszámítva, kb. egyharmada, de legtöbbször egynegyede az országos átlagnak. Egy ilyen értekezleten nem kell magyaráznom, hogy intenzív, belterjes állattartás nélkül nincsen belterjes mezőgazdaság. És minél hamarább számolják fel az elvtársak az állattartás terén az elmaradást, annál gyorsabban fognak fejlődni. Megelégedéssel hallottam, ahogy a szövetkezetek képviselői alaposan megmosták a gépállomások fejét és a gépállomások képviselői is jól odamondogattak az ittlévő szövetkezeti vezetőknek. így az elv ársak végre megismerik mindkét fél bánatát. Mi nagyon jól tudjuk, hogy rengeteg hiba van a gépállomásoknál. Náluk is rettentő gyenge a fegyelem, a szervezésben is na- gyon sok a baj. A télen az egyik feladatunk az lesz, hogy megpróbálunk ezen lényegesen javítani. De nem kevésbé komoly Néhányszor bejelentenék itt, hogy egész falvak, községek nemsokára termelőszövetkezeti községekké válnak. Sőt az egyik felszólaló elvtárs még a dátumot is megmondotta, amikorra az ő községe termelőszövetkezeti községgé válik. Az ember csak örömmel üdvözölheti, ha ez annak köve kezménye, hogy ott a községben a termelőszövetkezet működése és eredményei a kételkedőket is arra bírták, hogy belépnek. Tarlók lóle azonban, hogy ez nem mindennapos eset és a szövetkezeti községgé válásban van egy jő adag erőltetett agitáció, talán még egy kis nyomás is. Azért beszélek erről ilyen bátran, mert dék, amely ezt a javaslatot sugallja, az elvtársaknak mégis szem előtt kell tar- taniok, hogy nemcsak erős szövetkezetei vannak, hanem gyengék is. El tudok képzelni egy egész sor olyan szövetkezetei, amely nem is bírna még a mostam fejlődése mellett 150 munkaegysegnyi munkát biztosítani tagjainak. Ha az elvtársak most 80-ról egyszerre 150-re mennek fel, lehet, hogy elijesztik vele a szövetkezetbe belépni szándékozók egy részét. Ezért azt javasolnám, hogy egyelőre maradjunk meg a 120-nál, illetve menjünk át a 120-ra. Ez természetesen nem zárja ki, hogy ott, ahol a fegyelem, a közösségi szellem jó, ott akár 180 is legyen az átlagos munkaegység, de kötelezőnek maradjunk csak 120-nál. Azt hiszem, ez egészségesebb. (Taps.) Felmerült itt az a gondolat, hogy a gabonát se fejadag, hanem munkaegység alapján adják ki. Szerintem ez a javaslat nagyon helyes. Ez serkentem fogja a lustákat, vagy azokat, akik a legnagyobb dologidő idején elmennek a kukákhoz napszámba, hogy munkaidejüket inkább a szövetkezeten belül használják fel. Ez a javaslat helyes és egészséges. Biztos, hogy a szövetkezeti tagok egészséges jogérzéke helyesli és támogatja. Itt sok szó esett a fegyelemről, . az egyes dolgozók fegyelméről. De nagyon keveset hallottunk arról, ami a szövetkezetek kötelezettségeit és fegyelmét illeti az állammal szemben. Én november 30-i beszédemben felsoroltam egy sor jó szövetkezetét, amely messze túlteljesítette kötelességét, elsősorban beadási kötelességét az állammal szemben. De erős kísértésben is voltam, hogy elrettentő például felsoroljak egy sor olyan szövetkezetét is, amely bizony jól el van maradva a beadás terén és- egyáltalán nem töri magát, hogy az állammal szemben fennálló kötelezettségét teljesítse. Szeretném, hogy az elvtársak, amikor fegyelemről beszélnek, az állampolgári fegyelemre is gondoljanak, amihez hozzátartozik, hogy a szövetkezet is jól, pontosan teljesítse az állammal szemben fennálló kötelességeit. (Hosszantartó lelkes taps.) baj az, hogy eddig szövetkezeteink sem találták meg az egészséges viszonyt a gépállomásokhoz. Örömmel hallom mosl i It a felszólalóktól, hogy kezd.k megérteni, hogy a gépállomások és a szövetkezetek viszonya akkor lesz egészséges és jó, ha a szövelkezetekből kerülnek ki a traktorosok és a, gépállomás legtöbb dolgozója. Ezek a szőve kezetekből kikerült traktorosok, akik lehetőleg a saját szövetkezetükben dolgoznak kora tavasztól késő őszig, s oda" lesznek erősítve a brigádjukkal, érdekelve lesznek abban, hogy a lehető legjobb munkái végezzék, meri fizetésük a termeléssel lesz arányos, szemben a mostani helyzettel, amikor a traktoros a munkát úgy- ahogy elvégzi. Mire kiderül, hogy 22 cm helyett csak 17 cm mélyen szántott, már a hetedik halárban jár, s nem lehet felelősségre vonni. Ennek a mostani tanácskozásnak egyik jó eredménye az lesz, hogy az elvlársak mindkét oldalról, a gépállomásiak csak úgy, mint a szövetkezetiek, megértik, hogy ez a két szervezet egymásra van utalva, egymást kiegészíti, száz és száz egészséges szállal van egymáshoz kötve. Ennek az lesz a következménye, hogy megjavul a gépállomások munkája és megjavul a szövetkezetek termése is. a tavasszal láttam a szolnokmegyei és egyéb szövetkezeti községek létesüléséi. Már akkor figyelmeztettem az elvtársakat, hogy ne nyomják, erőltessék a szövetkezetbe való belépési, de még túlságosan ne is agitáljanak melle:te, mert az olyan embernél, akit ilyen 15—-20-szoros agitáció után úgyszólván kötéllel húzunk be a szövetkezetbe, azt fogjuk tapasztalni, hogy a legnagyobb munkaidőben egyszer hiányzik, máskor nem találják és csak akkor jelentkezik, amikor a zárszámadásnál méltatlankodni kell, hogy kevés a rá- ju:ó munkaegység. Egyszóval ilyen emberen úgy sincs áldás. Kérem azokat az elv.ársakat, akik itt bejelent-llék, hogy községük termelőszö-. vetkezeti községgé alakul át, különösen akik a dátumot is megmondták, hogy szavaim nyomán nézzék meg, nem okosabb-e lalán a jövendő tagság egy részét még érni hagyni. Éljenek csak odakinnl, nézzék még csak a kerítésen át, hogyan fejlődik a szövetkezet. Várjuk ki, amig maguktól, önszántukból bejönnek. Különben , úgy járnak, mink egy csomó szövetkezeti községünk, amely a nyáron nem győzött csodálkozni és panaszkodni, hogy néha a tagság harminc-negyven százaléka hiány- zo.t a legnagyobb dologidőbep. Világos, hogy ezek azok az emberek, akik vagy u sodrással kerüllek a szövetkezetbe, vagy pedig túlságosan agitálták, néha meg talmi meg is fenyegették őket. Az ilyesmitől őrizkedjenek az elvtársak, nekünk erra egyáltalán nincs szükségünk. — Az egyik felszólaló elvtárs elmondotta, hogy náluk vannak olyan parasztok, akik kiléplek a szövetkezetből. Most már megbánták, hogy kiléptek és szeretnének visszajönni, de ilyen egyszerűen most már nem veszik őket vissza, harten* hagyják topogni a kapu előtt, várjanak egy darabig. Elvtársaim, megégem, hogy édes a bosszú, meg az elégtétel, különösen, ha az illető, mikor otthagyta a szövetkezetei, nem takarékoskodott a gúnyolódó. , kritikus megjegyzésekkel. Ennek ellenére azt mondom, hogy az ilyen embert, ha egyébként más komoly kifogás nincs ellene, vegyék vissza a szövetkezetbe. Aa ilyen ember, aki már megpróbálta mindkét oldalt és a végén újra a szövetkezetei választotta, olyan, mint aki már megégette a száját a lejjel (nagy te széa és taps) és most már jobban fog maguknál dolgozni, jobban meg fogja becsülné a szövetkezetét. — Ez a kérdés a Szovjetunióban 13 felmerült, amikor a mi szereteti vezérünk, Sztálin elvtárs (hosszantartó lelkes éljen® zés és taps) 1933 februárjában beszélt & szovjet kolhozparasztokkal. Bár akkpí már a szovjet parasztok több min: kilencven százaléka rátért a közös, kollektív gazdaságra, még őket is külön figyelmeztette Sztálin élvtárs, hogy az egyéni parasztokat. akik sokáig íépelődtek. nehezen határozták' el magukat a belépésre, vegyék fel. Hozzátette: ne felejtsétek el, hogy közületek a legtöbb három-négy évvel ezelőtt még maga is tépelődött, hogy belépjen.e, ne tépjen-e be és most már ott tartoriik, hogy nem akarjátok felvenni azokat, akik most jöttek rá, hogy helyes belépni. Én tehát az ilyen egyéni parasztokat, akik kiléptek és most vissza akarnak lépni, bevenném. Meg vagyok róla győződve, hogy az ilyenek a szövetkezés, a közös termelés eszméjének legjobb képviselőivé vál- ... nak. Szólnom kell a szövetkezetek gazdagodásáról. Mi most arra vettünk irányt, hogy megszilárdí suk mindazt, ami! eddig; elértünk, megerősítsük a szövetkezetek vezetéséi, politikai vezetését, gazdasági vezetéséi. Iskolára küldjék a szövetkezetek vezetői!, hogy megtanullak, elsajátítsák azt a szaktudást, amellyel még jobban tudják a szövetkezet gazdasági ügyeit’ vinni. Megadjuk minden lehetőségét annak, hogy a szövetkezetek erő. södjenek, virágozzanak, vonzókká legyenek. Olyan vonzókká, hogy a dolgozó parasztok kopogtassanak az ajtaján, mint ahogy kopogtatnak azok, aldk kiléptek és most kérik, hogy vegyék vissza őket. A legjobb agitáció, elvtársak, a legjobb propaganda az, ha a szövetkezet jói működik, minta szerű, ha a termelése olyan messze fölötte áll az egyéni paraszténak, hogy mindenki előtt világos, hogy ez a jobb termelési forma. Mi raj Is leszünk, hogy a szövetkezet megkapja mindazt, amit a legmodernebb ermelás. a Szovjetunió termelése nvújtani tud. Minden támogatást megadunk, gépeket. traktort, kombájnt, jó vetőmagot, műtrágyát, mindennel segíteni fogjuk a szőve kezeteket abban, hogy jómódúak le gyenek. A legeredményesebb agitáció a szövetkezetek mellett A napokban egy elvtárs közbenjárt nálam egy szegény emberért, akinek négy hold földje van és négy családja luxáig, Minél hamarább számolják fel termelőszövetkezeteink elmaradásukat az állattartás terén, annál gyorsabban lógnak fejlődni Megadjuk minden lehetőségét annak,hogy a szövetkezetek erősödjenek, virágozzanak, vonzókká legyenek