Észak-Magyarország, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-10 / 133. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZA G Vasárnap, 1981, évi Június hó 10. Védjük magunk, embertársaink testi épségét, életét! Eredmények és hiányosságok Szerencsi Cukor- és Csokoládégyár kulturagitációs munkájában A Szerencsi Cukor, és Csokoládé, gyárban az üzem; színjátszók és énekegyüttesek indították meg a kul- túragitációs munkát. Megalakult a gyár 32 tagú fúvószenekara is. A többéves gyakorlattal rendelkező ze­nekari tagok mejlé nagy számban vonták be az ifjúmunkásokat, A helyes szervezés es nevejés eredmé­nyeként Vasvári Vencel karnagy örömmel számolhat be arról, hogy mar 14 jól képzett zenekari tagot adott át az üzem más zenekarok részére. Az utánpótlás képzését rendszeres!, telték, így a zenekar fejlődése bizto­sítva van. A gyár fúvószenekara résztvesz a gyár és a város minden ünnepségén. Az elmujt évben har­mincszor volt falujáráson. Az üzem népi tánccsoportja 1948- ban alakult, jelenleg 18 tagja van. Az c|mu]t évben megtartott UISz if­júsági ku|túrversenyen hatodik hely. re került, a nemrég lezajlott városi és üzemi kultúrverseny megyei bemu­tatóján is szép sikert ért el. A „Zempléni fonó" c. táncszámukkal bebizonyították, hogy megbecsülik népi hagyományain­kat és eredményesen vesz.k ki ré-\ sziiket a népi táncgyüjíő mozga­lomból. 60 tfl.gú énekkarukat, az üzemi kultúrverseny megyei bemutatóján kapott bírálatot megszívlelve, átszer. vezik. A gyár dolgozói körében sok a te­hetséges színjátszó, a színjátszó cso­port sok szép, eredményes szereplés­ről számolhat be, Az eredmények mellett azonban akadnak még hiányosságok is a Szs- renesi Cukor- és Osokoládégyár kul- túragitációs munkájában. Kemény Magdolna, a Csokoládégyár, Hradil Lajos, a Cukorgyár kultúrnevejés-i fe­lelőse munkájukzLt kampányszerűen végzik. Egy-egy feladat megoldására Összpontosítják a gyár kjltúrális erűit de hiányzik munkájukbó a terv­szerűség. Még munkatervet sem ké­szítenek. Ezért felelősség terheli a szakszer­vezetet a Megyei Szakszervezeti Tit­kárság kujtúrosztályát is, ame|v hosz- szú hónapok óta nem ellenőrizte a gyár kultúnnunkáját és nem hívta fel a kultúrnevelé&i fe]elősök figyelmét a tervszerű munkára. A kulturmunká- solc nem részesülnek politikai és sz,ak- mn i oktatásiban. A kellő ellenőrzés hiányában és a tervszerűtlen munka következtében a gyárban elhanyagolják a dolgozók természettudományos oktatását Az elmúlt évfolyamán mindössze egy természettudományos előadást tar­tottak. A másik előadást ugyan meg­hirdették, de nem tartották meg- Elhanyagolják a fiimelőadásokhoz n közönség szervezését. A gyár más­fél évvel ezelőtt bábfejszerelést ka­póit, de azóta sem szervezték meg a bábcsopnrtot. Az üzem a közeljövőben iskolára küldi Vince Jo[ánL akire majd az a feladat hárul, hogy meg­szervezze a'i üzemi bábcsoportot. A gyár könyvtárában 3500 kötet könyv van. Hetenként kétszer van könyv- kölcsönzés, de havonta mindössze 140 —-150 könyvet cserélnek a gyár dol­gozói. Könyveinkétől a"L elmúlt év so­rán csak l]jin> A nagy futószalag cí­mű könyvéről (ártották. Az olvasó­mozgalom fejlesztése érdekében is fo­kozottabb munkát kéj] kifejteniük a kultúrneveiési felelősöknek. Az üzemi kultúrotthon életét ötletszerűség, tervszerütlenség jellemzi. A más feladatokkal megbi­A lap vezércikke kifejti, hogy a szak- szervezetek, mint a legkülönbözőbb fog­lalkozású emberek százmillióinak tömeg- szervezetei, fontos szerepet játszanak a munkásosztály érdekeinek védelméért, a a békéért) az amerikai-angol háborús uszítok ellen folytatott küzdelemben. En­nek alátámasztására a kommunistáknak jelentősen fokozniok kell a szakszerve­zetekben végzett tevékenységűket. Jozef Kolsky, Csehszlovákia Központi Szakszervezeti Tanácsának titkára a Csehszlovákiában folyó népszavazás sike. réről számol be, A lap szerkesztősége cikket közöl, amely megbélyegzi az ame­rikai Kommunista Párt Nemzeti Bizott­ságának 11 tagja ellen hozott önkényes bírói ítéletet. Antonie Mije, a Spanyol Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja rész­zott Réda József kultúrotthonigazga­tó helyettese, Kiss Káróly nem han­golja össze a különböző szervezetek programját. A kultúrotthon rendez ugyan értékes .előadásokat, hangver­senyeket, mint legutóbb a budapesti A]|amvédelmi Hatóság Zenekarának nagysikerű hangversenyét, de a terv­szerűden munka következtében olyan eset is előfordult, hogy a koreai gyer­mekek javára rendezett tánccal egy­bekötött kultúresten csak a táncestét tudták megtartani, meri kultúrműsort uem készítettek elő. A tervszerütlenség megbosszulja magát abban is, bogy gyakran ugyanarra az időpontra két szer­vezet is állít be programot. Az üzem dolgozói közül sokan lát­ják ezeket a hibákat. Eá is mutatnak a hibákra faliújságokon, villámtábjá- kon, esasztuskákban. Boros Lajos elvtárs, a Csokoládégyár, Farkas Károly elvtárs, a Cukorgyár üzemi párttitkára látja a kultúragi- tációs munka hiányosságait és minden segítséget megad ahhoz, hogy a gyár le]kes kultúrmunkásai a kultúragitá- eiós munka megjavításával a jövőben még eredményesebben vegyék ki. ré­szüket a ku]túrá]is tömegnevelő mun­kából. (V. B.) letesen ismerteti a spanyol dolgozók mozgalmát. A jugoszláv dolgozó paraszt­ságnak Tito—Rankovics fasiszta klikkje ellen folytatott küzdelméről ír R. Golu- bovics. Jelentős helyet foglal el a lap leg. újabb számában a demokratikus tábor erőinek növekedéséről és izmosodásáról szóló anyag. A lap kivonatosan közli Kovács István a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetősége Politikai Bizottsága tagjának beszámolóját „A Magyar Dolgozók Párt­ja kádermunkájának egyes kérdéseiről" címmel, továbbá Idris Koxnak, az angol Kommunista Párt walesi kerületi bizott­sága titkárának cikkét az angol bányá­szokról, Jan Marek politikai jegyzeteit. Ezenkívül a lap pártkrónikát és külön­böző tájékoztató anyagot közöl. A szocialista építés eredményeként tapasztalható nagy fejlődés megmu­tatkozik abban is, hogy egyre több gépkocsi közlekedik, egyre több dol­gozó jár motorkerékpáron, vagy ke­rékpáron, Nagy mértékben növekszik Miskolc forgalma. A közlekedésrendészeti kihágások nagy száma azt mutatja, hogy Mis­kolcon igen sokan követnek el köz­lekedési szabálytalanságot. Nem egy esetben járt súlyos következmények­be! az a helytelen magatartás, hogy sokan felugrálnak mozgó villamosra, vagy leugranak. a lépcsőn vagy az ütközőn kapaszkodva utaznak. Né­hány héttel ezelőtt Czentner János 63 éves miskolci, Győri kapu 31 szám alatti lakos a Zsolcai kapuban fel akart ugrani a gyors mozgásban le­vő villamosra — lezuhant és halálos baleset érte. A gyalogjáróknál általános hiba, hogy nem tartják be az előírást, amely szerint csak a kijelölt gyalogátkelő­helyeken, útkereszteződéseknél, úttor- kolatoknál szabad áthaladni az út­testen, s akkor ig a legnagyobb fi­gyelemmel, óvatossággal. A Széche­nyi és Kazinczy utca kereszteződésénél lévő közlekedési lámpa jelzéseit so­kan nem veszik figyelembe, piros, vagy sárga fényjelzésnél lelépnek a járdáról, illetve áthaladnak az úttes- nak, holott ez tilos és veszélyes. . ten. Autóbuszra az úttesten várakoz- Herékpárosok a város legforgalma­sabb útvonalán, a Széchenyi utcán és más útvonalakon is többen egymás, mellett haladva kerékpároznak, még­pedig egyiúással beszélgetve, figyel­metlenül, így súlyos közlekedési bal­eseteket idézhetnek elő. A mögöttük lévő járóművek vezetői részére meg­felelő jelzéssel nem közük, hogy irányt akarnak változtatni, be akarnak for­dulni egy másik utcába. A kerékpá­rokat a villamos-megállóhelyeknél ál­lítják le. ez akadályozza a villamos­ról leszálló utasokat. őrizetlenül hagyják a kerékpárokat, ami könnyű lehetőséget nyújt a lopásra. A leg­elterjedtebb és legsúlyosabb szabály­talanság, hogy sötétedés után lámpa nélkül közlekednek. A kismolorkerékpárok vezetőinél a legsúlyosabb szabálytalanságok egyike — a gyorshajtás. Hozzájárul ehhez, hogy sokan nem ismerik a legelemibb közlekedési rendszabályokat sem. Hát­só ülés, fogantyú és lábtartó nél­kül második személyt, a benzintartá- Ivón legtöbbször gyermeket, vagy nagyméretű csomagot szállítanak. A rendőrség bevonja az olyan vezető igazolólapját és rendszámtábláját, aki ittas, vagy ital hatása alatti állapot- * ban vezet. Néhány intő példa, milyen Slöveti kezményekfcel járnak az ilyen sza. bálytalanságok: Terifai Antal miskolci, Déryné- ut­ca 1. az. alatti lakos május 23-án ittas állapotban vezetett, kismotorke­rékpáron második személyt szállított és szabálytalan közlekedés miatt ne­kihajtott egy gépkocsinak. Terifaá a baleset következtében meghalt. Véra- di József ózdi lakos május 24-én a József Attila utcán kismotorkerék- párral szabálytalanul akart előzni egy tehergépkocsit, nekiütközött, emiatt súlyos sérülést szenvedett. "Vajísár Erzsébet diósgyőri lakos május 15-én ittas állapotban kerékpározott a Diós­győr felé vezető műúton, nekihajtott egy motorkerékpárnak. Vajcsár Er­zsébet és a motorkerékpár vezetője súlyos sérülést szenvedett. Kisärendäen fontos* hogy mind­annyian ismerjük a közlekedési szabá­lyokat, de ismerjük azokat a szabály­talanságokat is. amelyeket el kell kerülnünk a közlekedésben. A szabály­talanságok' egyszerűbb következmé­nyei, hogy büntetést kell fizetni, de — mint látjuk — sok esetben járnak helyrehozhatatlanul súlyos követkéz- ménvekkel is. Saját magunk, csalá­dunk, dolgozó társaink érdekében ke­ressük fel a közlekedési bafeseteDiá- rítási kiállítást az MSzT nagymiskol­ci szervezetének Deák utca 5. szám alatti székhazában, tanulmányozzuk jól a léállítás anyagát, hogy ponto­san alkalmazkodhassunk a közlekedé­si szabályokhoz, védjük magunk és embertársaink testi épségét, életét. A kiállítás még ma, június 10-én, vasárnap 'megtekinthető. Szaktanfolyamok a gépállomáson A gépállomások dolgozóinak szakmai továbbképzésére 10-én a megye vala- mennyi gépállomásán tanfolyamok) in. dúlnak. A tanfolyamokon több mint 6(1 dolgozó nő vesz részt. A hallgatók csép'éskor már mint önálló gépkezelők működnek majd. A tanfolyamokon résztvevők! lietenkint háromszori fOjglal- kozáson elméleti és gyakorlati oktatás-’ ban részesülnek. A tanfolyamok ideje alatt a gépállomások központja elké- szíti a gépállomások cséplési tervét, úgyhogy a szaktanfolyam befejezésé, vei minden dolgozó azonnal megkapja beosztását i^. ..... Uj munkamódszert is vezetnek be a* idei cséplésnél. Az elmúlt esztendőben egv-egv gép kezeléséhez 2, sőt 3 mű­szaki dolgozót is beállítottak, most vi­szont a cséplőgép kezelését csak egy (műszakilag (képzett dolgozó végzi, mellette a tanfolyamokon résztvett hallgatók dolgoznak. Megjelent a „ Tartós békéért, népi demokráciáért“ legújabb száma KunBud,ho,s: AZ amerikai zónában Arnold Waschlickl aggodalommal pillantott a levélre, amelyet a postás s.i tónyílásába helyezett. A hivatalos formájú boríték viaszpecséttel volt el­látva. Legyőzte szorongását és feltép­te a pecsétet. A boritokban a rendőr- kapitányság idézése volt: „Felhívom, hogy legkésőbb ...-én dél­előtt 9 és 12 óra között jelenjen meg a rendőrkapitányságon. Ezt az idézést hozza magával.“ — Az ördög vinné el, de sürgős! — fakadt ki Waschliek, majd fogta sap­káját és útnak indult. — Mi a csudát akarnak tőlem — törte a fejét útközben. Három utcasarokkal odébb egy nagy ház bombasériilt homlokzatán zöld táb­la, hirdejtte: ..Rendőrkapitányság“. 'Waschliek bement, megkereste a 7. számú szobát. „Lakásnyilvántartó“ — olvasta. A helyiségben méltóságteljesen ült egy rendörtisztviselő. —• Ahá, Waschliek úr —. szólt az idéző'evél átvétele után. — ön hadi­fogságból tért vissza, ugyebárt — Igen, de ezt már rég elfelejtet­tem. — Olyan élete volt a fogságban, hogy azt el lehet felejteni?... Waschliek csodálkozva nézett a ren- dörhivatalnokra. — A Szovjetunióban voltam hadifo­goly. Idehaza összehasonlíthatatlanul rosszabb életem van. A rendörtisztviselő vállat vont: — Eg'y meghívás van nálam az ön részére egy amerikai szervezettől. Cí­me: Dahlem, Clay tábornok útja.. Azt ajánlom, hogy még ma utazzék oda. — Hát az útiköltséggel mi lesz? Munka nélkül vagyok és egész jelen­téktelen segélyt kapok'. — Útiköltségről niaes benne szó, A mi kötelességünk csak az, hogy ellen­őrizzük a végrehajtást, ellenkező eset­ben... — a tisztviselő alattomosan mo- so’fvg'ott. — Egyéibként éppen azért, mert kapja a segélyt, tanácsos még ma odautaznia. A rendőrtisztviselő felállt, jelezve, hogy a beszélgetést befejezettnek te­kinti.-L Waschliek kilénett az utcára. Dlder­gett. A szélvésztől felkavart hó bele­hullt gallérja közé, becsúszott inge alá. Mikor a vonat Dalilemhez közele­dett, a kalauz odalépett Waschliokhoz és vállát megérintve figyelmeztette — Dahlem következik. Waschliek kiszállt és körülnézet*. Berlinnek ebben a csöndes, előkelő ne­gyedében nyoma sem volt a bombá­zásnak. A dolgos munkáskezek rég be­gyógyították a háborúütötte sebeket, A luxusvillák kerítései csaknem ra­gyogtak a tisztaságtól, a sárga ho­mokkal behintett ösvényeket örökzöld növényzet, ezüstfenyők és tuják díszí­tették. A címben megjelölt ház egész kis palotához hasonlított. Névtábla nem volt rajta. Waschliekot kellemetlen ér­zés fogta el. De erőt vett magán és határozottan megnyomta a csengő fe­kete gombját. A vaszár esikordult egvet s a kapu önmüködőleg kinyílt. Waschliekot csinos szobalány fogadta. Szőnyeggel borított széles folyosókon keresztül bevezette egy szobába és ar­ra kérte, hogy várjon. Waschliek te­kintete végigfutott a bútorokon és a kárpiton. A vastag függönyöktől nem lehetett az ablakot látni. A radiátor kellemes meleget árasztott. Waschliek hideg kig kuckójára gondolt. Igaz, ab­ban is volt kályha, csak éppen szenet nem lehetett kapni. Egy észre sem vehető ajtó zajtala­nul kinyílt, s a szobában egy férfi jelent meg: — Waschliek úr? Kövessen kérem. A lesímított hajú, nyúlánk, elegáns amerikai édeskésen moso’vogva intett Waschücknak, hogy menjen utána. Vé­gigmentek a folyosón, amelynek vé­gén kétszárnyú, nyitott ajtó volt lát­ható. W —Hlick ámultán nézte a szokat­lan fényűzést, amely kissé nyomasztó­an hatott rá. Beléptek a szobába, A polgári ruhás, de katonás fellépésű amerikai a következő szavakkal for­dult hozzá: I — Ön vendégem, kérem, érezze ma­gát fesztelenül. Mit szeret jobban, fe­ketét, vagy likőrt? Parancsoljon ciga­rettát. „Vájjon mit jelenthet ez a fogadta­tás? — töprengett Waschliek. — Jó lesz résen lenni.“ A szobalány újból belépett s egy tálcán fekeiekávés csészéket ég likő- rös poharakat hozott. Úgy látszik, ezt már korábban elkészítették. — Néhány kérdésem volna Önhöz, Waschliek úr. Legokosabb, ha barát­ságos beszélgetés során tisztázzuk eze­ket. öntől függ, milyen gyorsan tu­dunk megállapodni. Mindazonáltal fel­hívom figyelmét, hogy csak a valóság­nak megfelelő válaszokat fogadhatunk el — mondta az amerikai! — ön a háború alatt a von Fibensfúdt ezredes parancsnoksága alá tartozó hadosztály egyik egységét vezette. T. várostól délkeletre Ön orosz hadifogságba ke­rült. így van? Waschück valami érthetetlent dör­mögött. — Egyet-mást tudunk már önről. De most mondja csak el, hová vitték azután, hogy fogságba esett? — Miért van önnek szüksége ezekre a felvilágosításokra? — kérdezte W aschlioki Az amerikai cigarettát és ükőröspo- harat tolt felé. — Né felejtse el. hogy On most a megszálló hatóság hivatali helyiségében tartózkodik, A kérdéseket én adom fel. Az ön dolga válaszolni ezekre. Waschliek hallgatott. — Szívesen felfrissítem az emléke­zetét — folytatta az amerikai. — Persze, azóta eltelt néhány esztendő. — Szóval Ont a Don-medencei N. vá­rosba ’vitték. Ott először mint vasúti lakatos dolgozott, majd pedig mint gé­pész az X. tárna huszadik részlegében. Waschliek fészkelődül kezdett széké­ben és egészen a szélére ült. — Miért kérdezősködik! tőlem, ha mindezt olyan kitűnően tudja? — Hm.., Kedves barátom, ön me­gint kérdéseket tesz fel. Maradjunk csak eredeti elgondolásom mellett: a kérdéseket én adom fel, nemdebár? Miért nem iszik1? Hm... Talán bort kíván? Tudjuk jól, hogy mostanában igen nehéz körülmények között él. Csak öntől függ, hogy változtasson sorsán. Erről óhajtottam beszélni. Ké­rem, a likőr az Ön részére van a po­hárban. Arnold Waschliek mélyebbre süppedt a karosszék’be. — Mit akar hát tulajdonképpen tű­lem megtudni? — kérdezte nyugodt hangon. Ez alkalommal azonban mintha az amerikai nem is vette volna észre, hogy a kérdést megint a látogató tette fel. Felkelt, a faiba épített szekrényhez lépett és egv kis tervrajzot vett elő. Látogatója elé rakta, újjával rámuta­tott egv karikával megjelölt pontra, amely alatt kézzel írt feljegyzések vol­tak láthatók. — Ráismer N. város térképére? — kérdezte az amerikai. — Semmi kétsé­günk nincs aziránt, hogy ez pontos, ön csak olyat jelentsen ki előttünk, amiről feltétlenül meg van győződve. A vörös pont a város északi részén az XT tárna. Jelölje meg a térképen a többi tárna helyzetét. Itt. a folyó partján van a kohóüzem, ugye, Wasch­liek úr? A látogató felháborodottan ugrott fel: — Nagyon sajnálom, miszter... misz- ter... — Turner — segítette ki gyorsan az amerikai. — Semmit sem jelölhetek meg. Nem élhetek vissza azzal a vendégszeretettel, amelyet a Szovjetunióban élveztem. Miért kíván tőlem ilyen aljasságot? — Miért volna ez aljasság? Hiszen ön német ? — Igen. ez aljasság. Munkás vol­tam ott. Megbecsültek. A Szovjetunió 'elárulása máj Németország elárulását jelenti ée lemondást a jövőnkről, — Tévesen ítéli meg az események alakulását, Waschliek* úr. A német ér­dekeket vitatható eszmékkel téveszti össze... — Ellenkezőleg, ön ítéli meg téve. sen Mr Turner. Nem vagyok hajlan­dó olyan felvilágosításokat adni, ame­lyekre, kor tel és nélkül mondva, az Önök kémhálózatának van szüksége. Sem én, sem a németek milliói, sem a szovjet nép nem akarunk többé há­borút! Turner lassan felállt. Szenvtelen am eán egy vonás sem rezdült. Újra ön­tött a poharakba: — Csökönyös ember maga WaSch-' lickl Pedig én csak jót akarok önnek. Csalt egy szavamba kerül, s ön hol­nap munkát s kenyeret kap. — Ilyen áron nem kérek belőle? — Olyan jó dolga volt a Szovjet* unióban,'? " — Ott fogságban voltam. Es most itt. hazám földjén sokkal rosszabbul élek. — Akkor miért nem fogadja el ajánlatomat? — kérdezte Turner. — Azért, mert nem vagyok áruló. Azért, mert Önök egy új háborút akarnak lángralobbantani. Az utolsó szavakat Waschliek már kiáltotta, egészen sápadtan a felindu. Iáétól. — Kár! — mondta az amerikai g<*> noszul. — redig kedvező ajánlatot tettem és Ön nem akart élni a lehető­séggel., A csinos szobalány újra a szobába lépett. Néhány szót váltott Tumerrel angolul. — Ha mégis meggondolja magát, Waschück úr, remélem fel fog keres­ni. ■ v­¥ gg-,. A munkanélküli Waschliek nicgköny. nyebbülten szívta magába az utca. hi-' deg levegőjét. A szabadság és béka érzése fogta el. Sietve ment az állo­máshoz. Hirtelen a segély jutott eszé­be. Megfogjam ezekután kapni azo­kat a garasokat? Biztos volt benne, hogy nem. Na és, hát akkor ne ad­ják... Még mindig jobb, mintha új* a bombák pusztítanák az országot, 1* újra romok alá temetnék az írtatl#» emberekst, ha ránktöme a la*Vart minden szörnyűsége!

Next

/
Thumbnails
Contents