Észak-Magyarország, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)
1951-03-01 / 50. szám
Csütörtök, 1951, mär eins kő T, északmagyárorszAg 5 Kiélésbe való tömeges bevonása, ■4. munkaerő átirányítása a magánkisiparból és a iaugánkereskeue 'em. bői a szocialista iparba, 5. a már foglalkoztatott munkaerővel való helyesebb gazdálkodás, li. a különösen munkaigényes termelőfolyamatok fokozott gépesítése. Jóllehet különösnek látszik, de való, hogy ugyanakkor, amikor in u nk a e r ön i ány ró 1 beszélünk, számos üzemünkben, vállalatunknál még elég jelentős számban van kihasználatlan munkaerő. A vállalatok igazgatói ezt a tartalékot arra az esetre tartogatják, hogy hátha később, majd egyszer szükség lesz rá, s akkor nehezen fogják tudni megszerezni a szükséges munkaerőtöbbletet. Ez a magatartás a szocializmust építő népgazdaságunkban megengedhetetlen, állanxellcnes, a népgazdaság, a szocializmus érdekeit sértő dolog. Ezért ezt a, káros jelenséget meg kelj szüntetni, a felszabaduló munkaerőt o,da kell irányítani, ahol erre szükség van. A munkaeröszükséglct fedezésében igen komoly segítséget jelent az is, hogy az eredeti ötéves tervben e’ő- irányzottná; sokkal fokozottabb mér fékben fogjuk gépesíteni népgazdaságunkban az erősebb munkaigényes munkafolyamatokat.. A földmunká’a- tökat, a bányászatban a fejtést, a rakodást, a szállítást s általában egész népgazdaságunkban a számító folyamatokat, valamint a mezőgazdaság ban az aratást, a terményeknek a földből vájó kiszedését és erdőgazdaságunkat is, mert ilymódon a dolgozók tízezreit szabadítjuk fel más munkára, egyben a gépeknél magasabb, nagyobb szakképzettséget igénylő munkára állíthatjuk be őketBár ez nem kizáróan munkaerögaz- dá'kodási kérdés, itt kell megemlítenünk, hogy a kizsákmányoló osztályok kiszorítása és részben fejszámolása városainkban, nem utolsó sorban Budapesten létrehozott bizonyos réteget, amely nem akar becsületes munkává’ bekapcsolódni a termelésbe, a népgazdaság szocialista építésébe. Ezek az elemek speku’ációjukka] zavarják népgazdaságunk egészséges fej'ődését aknamunkát folytatnak közo’látásunk ellen, terjesztik az imperialisták kü lönféle rágalmait, hazugságait népi demokráciánk ellen- Nyilvánvaló, hogy ennek az állapotnak határozott intézkedésekkel véget kell vet nüms és biztosítani kell. hogy az említett elemek a spekuláció terlt- ’ létéi ől a termelő munkába kerüljenek. (Lelkes taps.) A termelésben hiányzó munkaerő fedezésének kiapadhatatlan forrása a munka teimelékenységének természetszerű emelkedése, szocializmust építő népé demokráciánk állandóan ható tör ’ vénye. A munkabér problémái A másik fontos kérdés, amelyre a •népgazdaság fejlődését jellemző új feltételek szempontjából rá kell irányítani a figyelmet, a munkabér kérdése. Ez a kérdés szorosan összefügg az előbbivel, a munkaerő kérdésével. Póriunk kezdeményezésére már az elmúlt évben jelentős reformokat valósítottunk meg a munkabér kérdésében. Bevezettük a könnyebben áttekinthető, a termelést jobban ösztönző darab- bérrendszert, a normarendezést és egyúttal alapbéremelést hajtottunk ví-gro. Megváltoztattuk az egyes iparágakban do’gozók bérszinvonaja között addig fennállott egészségtelen ,és igazságtalan arányt. Tovább kell ha’adnunk a megkezdett úton, meg kei szüntetnünk a jelenieg még érvényben levő kettős időbére« rendszert, melyek közül az ' egyiket, nálunk „mutatószámos“ rendszernek nevezik. A mutatószámos rendszer tulajdonképpen szintén időbéres rendszer, csak burkolt formában. A mutatószámos rendszerben dolgozók közül mindazokat, akiket munkájuk alapján át lehet vinni a darabbéres teljesítményi rendszerbe, át kejl vinnünk ide. Azokat pedig, akiknek munkája ezt nem teszi lehetővé, át kell vinni az időbéres rendszerbe, s ilymódon egységes időbéres rendszert kell létrehoznunk. Ezzel egyidejűleg az időbéros dolgozók számára a termelést ösztönző prémiumrendszert kell bevezetnünk. Az említettek mellett: tovább kelj fokoznunk a bérek terén a szakmun , ka és a nem szakképzett munka díja- . zása közötti különbséget, fel keli számolnunk bérrendszerünkben az , egyonlösdi minden maradványát. Egyéb intézkedések mellett bérrendszerünk, illetve bérpolitikánk segítségével is oda kell hatnunk, hogy megszüntessük, vagy legalább a minimumra csökkentsük a munkaerő ide. oda vándorlását, hogy üzemeinknek, építési és egyéb vállalatainknak állandó törzsgárdája alakulton ki olyan dolgozókból, akik szeretik üzemüket, vállalatukat, ragaszkodnék hozzá 0« soha semmi körülmények között jó- szántukból, saját kezdeményezésükre el nem hagyják. Ugyanilyen irányban kell katniok a kü.önféle szociális kedvezményeknek és juttatásoknak, valamint a lakásépítkezéseknek is. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell gondoskodnunk arról, hogy Jelenleg és az elkövetkező években többé már nem bók élhetünk meg a vezetésnek -"testületi jellegével, az egyéni felelősség elmosásával azért, mert a vezetésnek ez a formája leveszi a felelősséget az üzemek, a vállalatok igazgatóiról, gátolja ipari éa általában gazdasági kádereink fejlődését, összekuszálja a dolgokat és mindezek folytán káros népgazdaságunk fejlődésére, szocialista építésünkre. Pártszervezeteink az elmúlt évben igen nagy segítséget adtak a termelésnek. Alapjában véve megvalósították, legalább is az iparban (de sokkal kisebb mértékben állami gazdaságainkban, gép. állomásainkon, tszcs-inkben) — Központi Vezetőségünknek azt az utasítását, hogy munkájuk központjába a termelés kérdéseit állítsák — éneikül a fordulat nélkül, nem érhettük volna el azokat az igen komoly eredményeket, amelyeket az ötéves terv első évéljen ténylegesen elértünkA pártszervezet., a kommunisták szerepe és jelentősege a termelésben leli, hogy még tovább növekedjék• A felelős egyszemélyi vezetés következetes megvalósításának üzemeinkben, termelésünkben azzal kell cgyüttjámia. hogy pártszervezeteink még jobb munkát végezzenek a dolgozók mindennapi felvilágosítása, helyes kezdeményezéseinek felkarolása terén, hogy még inkább segítsék az igazgatót a terv maradékta lan megvalósításában. S ez nemcsak magára a pártszervezetre s a pártvezo- tőségre vonatkozik, hanem minden egyes párttagra és tagjelöltre is, abban az értelemben, ahogyan V. I. Lenin meghatározta az agitátor, a népnevelő szerapót a termelésben: yßtinden agitátornak állami vezetőnek kell lennie, a2 összes parasztok és munkások vezetőjének, <j gazdasági építés kérdésében“. főként azok az üzemeink, amelyekben nagy számban fogta.koz - tstnak női munkaerőt, el legyenek látva a gyermekintézmények széles hálózatával. Az ilyen célokra az eredeti ötéves tervben előirányzott összeget igen jelentés mértekben fel kell emelnünk. Nagy tanítómesterünk említett szavai azt fejezik ki, hogy a kommunista, a párttag legyen tudatában kötelezettségeinek, felelősségének saját államával szemben, gyárával, üzemével szemben. Képes legyen megmagyarázni a párton- kívüli dolgozóknak az előttük «álló feladatokat és példával járjon elől a feladatok megvalósításában. A pártszervezeteknek. a pártszervezetek vezetőségének, az üzemi pártbizottságnak ezután sokkal komolyabban és alaposabban kell foglalkoznia az üzem vezetésével, az igazgató ellenőrzésével, mint ahogy ez eddig történt- Időről- időre be kell számoltatnia az igazgatót a végzett munkáról, bírálatot kell gyakorolnia az igazgató, az üzemvezetés munkája felett, javaslatot kell tennie a munka megjavítására, az anyaggal, az energiával, a munkaerővel való takarékosságra, stb. Szükséges még, hogy a felelős egysze. mólyi vezetés meglegyen az. üzem ©gyes részlegeinél, műhelyeinél, telepeinél is. Továbbá szükséges, hogy cgy-egy nagyobb üzemen be\ül az egyes részlegek, műhelyek, telepek önálló elszámolás alapján működjenek. Ez nemcsak azért helyes, mert igen komoly megtakarításokra ad lehetőséget, hanem azért is, mert. segít felfedni az üzemben, a termelésben mutatkozó hibákat és hiányosságokat, tehát segít megtalálni az eszközöket is a hibák és hiányosságok felszámolására. Elengedhetetlenül szükséges továbbá, hogy komolyan elkezdjünk foglalkozni a technológia, a gyártási előírások kérdéseivel, mert ennek a kérdésnek elhanyagolása azzal jár, hogy gazdaságtalanul használjuk ki a rendelkezésünkre álló korszerű munkagépeket és ipari felszerelést, pocsékoljuk a nyersanyagot, magas a selejt százaléka, gyártmányaink nem eléggé szabványosítottak Másrészt a jól átgondolt, részletesen ki- dolgozott, korszerű és kötelező erejű gyártási eljárások bevezetése az előfeltétele annak is, hogy iparunkban a lehető legszélesebb területen' alkalmazzuk a folyamszerű termelés módszereit, a futószalag és a félfutószalag rendszert, ami lehetőséget, ad a termelés igen jelentős fokozására, a termelékenység emelésére, az önköltség további csökken, téeére, vagyis ipari termékeink' olcsób- bítására. A helyes vezetéshez hozzátartozik a helyes ellenőrzés is. A hiba nem ott van, hogy nálunk nincs elegendő ellenőrzés, hogy kevés az ellenőrzés, hanem abban, hogy túlságosan sok a párhuzamos és egymást keresztező formális ellenőrzés- t*l. a Budapest 72. postahivatalnál két hónap alatt 45 ellenőrzést tartottak különféle szervek. Nem egyszer előfordul, hogy ugyauazon szervnél az ellenőrzés küldőt, tói találkát adnak egymásnak. Az Állami Ellenőrző Központ munkája lényegesen megjavult ugyan, de az ellenőrzés gyakran mégis formálissá válik azáltal, hogy az AEK jelentései túlságosan későn készülnek el, 9 ezért sokszor más úton felfedett hibákat, rendellenességeket és visszaéléseket „tárnak fel“. Minisztériumaink, ellenőrzési osztályaink ellenőrző«! pedig azért válik formálissá igen sok esetben, mert nem a legfontosabb határozatok és utasítások rendszeres ellenőrzését végzik, hanem egyes bejelentések alapján foly tatják munkájukat. Némelyik közülük valósággal nyomozó testületté lesz, miközben a ki- sebb-nagyobb hibákat és visszaéléseket felderíti, az alapvető szarvashibákat gyakran nem veszi észre. Úgy járnak, mint az ismert orosz népmesében' az, aki elment az állatkertbe és látta ugyan a szúnyogot és a kolibrit, de az elefántot: „nem vette észre“Ellenőrzési munkánk másik hiányossága a liberalizmus az ellenőrzés során észlelt mulasztások, visz. szaélések elkövetőivel szemben, végül ellenőrzési munkánknak igen komohj fogyatékossága az is, hogy a széles dolgozó tömegeket még gyengén vonjuk be az el. lenőrzés munkájába, sőt akadtak olya« szégyenteljes esetek is, amikor a visszaélés lelop, lezőit elbocsátották munkahelyükről, a visszaélést elkövetők pedig a Helyükön maradtak mindaddig, amíg központi szerveink bele nem avatkoztak a dologba. Az ilyen esetek mögött népünk ellenségeinek kezét keh keresnünk. Feladatunk tehát az ellenőrzés te. rén az, hogy a jelenleg még jórészt formális ellenőrzést tényleges ellenőrzéssé fejlesszük, hogy megszüntessük a sok felesleges, párhuzamos és sokszor egymást keresztező ellenőrzést, hogy felszámoljuk a még elég széles körben elterjedt liberalizmust az állami., tervfegyelmet semmibe, vevőkkel, az állam vagyonát tékozlókkal, s mindenekelőtt az eUcnsé. ges elemekkel szemben és hogy rendszerré tegyük a dolgozó törne, gek részvételét az ellenőrzés munkájában s ezt a rendszert törvény, erőre emeljük. Népgazdaságunk még két, egymástól gyökeresen különböző, egymással ellentétes alapon nyugszik: a szocialista nagyipar és a kisáru- termelő mezőgazdaság alapján. Lenin—Sztálin tanításaiból és ® Szovjetunió tapasztalataiból, de so. iát tapasztalatunkból is tudjuk, hogy nagyon sokáig ezt a kettősséget nem tehet fenntartani. Pártunk döntő stratégiai feladata tehát nem közvetlen feladat raun, kásosztályunk, dolgozó Parasztságunk előkészítése e kettősség felszámolására, népgazdaságunk egységes szocialista alapjának megteremtése, a dolgozó parasztságnak termelőszövetkezetekben való önkéntes társulása és ezzel együtt a kulákságnak, mint osztálynak meg. szüntetése útján. Országunk i párosításának meggyorsulása-egyrészt, másrészt pedig az imperialista gyujtogatók áttérése a háborús propagandáról nyílt agresszív cselekedetekre, megköveteli, hogy mind erősebb és mindinkább szocialista népgazdaságunk legyen. Ezért fokoznunk kell az előkészületeket az egységes szociálist« népgazdasági alapra való áttérés érdekében. A műszaki és gazdasági káderek kérdése A harmadik igen fontos kérdés, me, lyot új módon kelj felvetnünk: a mű- ozani es gazdasági icaaereK Kérdése. Jelenleg ős az elkövetkezendő években döntően az a fo adat, hogy új, hatalmas üzemeket hozZÖhk létre, ezeket munkába állítsuk, a bennük rejlő műszaki lehetőségeket teljes mértékben felhasználjuk, s emellett újjáalakítsuk nagyüzemeink, elsősorban kohászati üzemeink, gépgyáraink, villamos erő müveink, bányáink egész sorát, hogy a részben még most is kézmüveejelle- gü építőipar helyett igazi nagyipari jellegű gépesített, teljesen korszerű építőipart hozzunk létreEzeknek az új feladatoknak a meg oldása megköveteli, hogy új módon vessük fel a műszaki és gazdasági káderek kérdését, műszaki és gazt! gi kádereink tudásának, színvonalának és létszámának a kérdését is. Uj kádereink, luunk'áskádereink azt a feladatot, amelyet azelőtt a burzsoázia végzett, jól megoldották, sőt ennél sokkal többet tettek. Most azonban és az elkövetkezendő években niunlcáskádereinknek olyan feladatokat ke]] és fog ko'leni megoldandók, amelyek a buizsoázia előtt sohasem állottak. IT- az új, nagyobb feladatokat meg akarjuk valósítani, akkor emelnünk keli vezető kádereink, s általában gazd’sági kádereink tudását, szakmai szinvonáát és természetesen politikai színvonalát is. Meg kell javítanunk a vezetés minőségét. Azt a feladatot kell magunk éjé tűznünk, h-ogy munkáskádereink, akik jelenleg az ipar, a termelés vezetésében, gazdasági életünkben kü’önféle fokon irányító szerepet töltenek be, 5—ö év leforgása alatt általában, legalább üzemmérnöki tudást szerezzenek és elnyerjék az ennek megfelelő képesítést is. Azoknak a gazdasági kádereinknek pedig, akik nem terme lési, hanem általános gazdasági funkciót töltenek be, ugyanezen idő alatt el kell sajátítaniok a pénzügyi, kereskedelmi, tervgazdasági stb. ismereteknek azt a mértékét, amely megfelel közgazdasági egyetemi végzettségnek s meg kell szerezniök az ennek megfelelő képesítést. Persze a tanu’ásra nemcsak munkáskádereinknek va^j szükségük, hanem régi műszaki és gazdasági, értelmiségünknek is, mert a feladatok, a régi műszaki és gazdasági értelmiség számúra is újakAzonban, elvtársiak, a műszaki és gazdasági káderek kérdéso nem korlátozódik az ipart, a termelést, a népgazdaságot irányító felső káderekre Arról van szó, népgazdaságunk mind nagyobb és nagyobb igényekkel lép fe] szakképzett káderek tekintetében, s ezeket az igényeket jelenleg csak kis részben tudjuk kielégíteni. Külö nősen nagy a hiány mérnökökben, technikusokban, agronómusokban, képzett gazdasági és statisztikus szakemberekben. A xnuukáslótszám igen nagymértékű emelkedése mellett a mórnök’étszám viszonyidgos csökkenését a termelésben az is okozza, hogy a mérnökök egy részét adminisztrációs munkára használják fel, ami teljesen helytelen. Okozza részben az is, hogy tervező intézeteinkben, tudományos intézményeinkben többezer mérnököt foglalkoztatunk, amire a régi rendszer idején nem vo,]t szükség, mert a burzsoázia nem épített tucatjával új üzemeket, alig épített új vasutakat, utakat, hidakat, stb. A felemelt új 5 éves népgazdaság’ terv szerint 1954-ig bezárólag kereken 11 ezer mérnököt képezünk ki műegyetemeinken és műszaki főiskoláinkon, tehát többet, mint ahány mérnökünk ö&z- szesen vojt az 5 éves tervidőszak kezdeténKomoly erőfeszítéseket kelj tennünk, hogy minél több nő tanuljon mérnöknek A mérnökök mellett közvetlenül, a termelésben rendkívül nagy szükségünk van szakképzett technikusokra, azaz műszaki középkádérekre. Uj felemelt 5 éves népgazdasági tervünk szerint 5 év alatt 17 ezer új technikust fogunk kiképezni. Es már most kell gondolnunk arra, hogy mi lesz 5 éves tervünk befejezése után. Eigyelcmbcvéve a várható szükségletet és számotvetve lehetőségeinkkel, azt javasoljuk, hogy az 5 éves tervidőszak végére, 1954-re az ipari technikumok tanulóinak számát 50 ezerre, a különféle műegyetemek és műszaki főisko’ák hallgatóinak a számát pedig 21 ezerre emeljük fel- Es hogj’ ezt meglehessük, a már épülő miskolci és veszprémi műegyetemeken kívül új építő" mérnöki főiskolát, új általános mérnöki főiskolát és 9 új iparú technikumot kell építenünk. A mérnökökéhez és a technikusoké hoz hasonló arányban kelt kifejlesztenünk a közép- és felsőfokú közgazda- sági szakemberképzést s még ennél is sokkal nagyobb arányban' a mezögaz dasági szakkáderek kiképzését. • Ezeknek az új fiatal müszaiki ' és gazdasági kádereknek tízezrei túlnyomó többségükben már a munkások, a dolgozó parasztok fiaiból és leányaiból fognak kikerülni. A megváltozott feltételek megkövetelik azt is, hogy bizonyos tekintetben új módon vessük fel a gazdaság, a termelés, az üzemek vezetésének a kérdését. A pártszervezetek, a kommunisták szerepe a termelésben kell, hogy még tovább növekedjék Népgazdaságunk jellege és fejlődésének perspektívája Ez pedig elkerülhetetlenül maga. után vonja az osztályhnre további kiéleződését a falun, amire Pártunkat, munkásosztályunkat, dolgozó parasztságunkat fel kell vérteznünk. A fokozott előkészítő munka mellett, amelyet mezőgazdaságunk szocialista átszervezése érdekében kell végeznünk, folytatnunk kell népgazdaságunk egész területén a tőkés elemek korlátozásának és kiszorításának politikáját, s mindenekelőtt a kereskedelemben, amelyet fokozatosan, olyan mértékben, ahogyan erre a szükséges feltételeket meg tudjuk valósítani, helyettesítenünk kell szocialista kereskedelemmel. áL lami kereskedelemmel a városban, szövetkezeti kereskedelemmel a falun. Gazdasági rendszabályokkal, beruházási és forgótőke hitelek jult.a. tásával, valamint felvilágosító és szervező munkánkkal kell segítenünk a kisipari termelőszövetkezetek mozgalmának kifejlődését. Pártunk politikájának tengelye, népi dejnokratikus államunk alapja; a munkásosztály szövetsége a dolgozó parasztsággal, s e szövetségen belül a munkásosztály vezető szerepe. Gazdaságpolitikánkban ez azt jelenti, hogy továbbra is alkalmaznunk kell, a sajátos magyarországi viszonyoknak megfelelően az úgynevezett új gazdasági politikát, amelyet most is alkalmazunk, s amelyet Lenin zseniális elgondolása alapján először a Szovjetunióra al- ka ImazJ-ak. Alkalmaznunk kell ezt a politikát mindaddig, amíg a szocializmus győzelmét a népgazdaság minden területén ki nem vívtuk, mert ezt a politikát, mint Sztálin elvtárs tanítja, egyetlen szociális, must építő ország sem mellőzheti. Ennek a politikának alkalmazás* elvtársak azt jelenti, bogy továbbra is fenn kell tartanunk, sőt bizonyos vonatkozásban erősítenünk kell a piaci kapcsolatokat a termelés különféle agai, elsősorban pedig a szocialista ipar és kisáruterrnelő mezőgazdaság között. \ mezőgazdasági termények és termékek kötelező i>e- szolgáltatásának rendszerét crotch, jesebben kell kiépítenünk, egyúttal azonban csökkenteni kell azoknak a, parasztgazdaságoknak a megkötött, ségét, amelyek az állammal szemben fennálló kötelezettségeiknek ele-, get tesznek. Lehetővé keb tenni számukra, hogy az említett fel tétel leb de minden egyéb megkötöttség nélkül, áru feleslegeiket piacra vigyék., Es ha ezt a kedvezményt megadjuk az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, c-sak természetes, hogy legalább ugyanennyit megadjunk termelőszövetkezeteinknek is. Ez a rendszabály természetesen nem jelentheti az állara piacszabályozó szerepének felfüggesztését, vagy akár korlátozását. Növelnünk kell a közvetlen termelési kapcsolatokat a népgazdaság különféle ágai között Ugyanakkor azonban, amikor fenntartani, sót bizonyos tekintetben bővíteni javasoljuk a piaci kapcsolatokat, még sokkal határozottabban sokkal nagyobb mértékben kell fokoznunk, erősítenünk, fejlesztenünk, kiterjesztenünk. növelnünk a közvetlen, termelési kapcsolatokat népgazdaságunk különféle ágai, s mindé, nekelött iparunk és mezögaz. dóságunk között. Melyek ezek a termelési kapcsolatok? Ezek a gépállomások és az a segítség, melyet ezek termelőszövetkezeteinknek és még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságunknak nyújtanak. Ezek a különféle mezőgazdasági gépek és eszközök, melyeket a falunak juttatunk. Ez a mezőgazdaság fokozott ellátása műtrágyával és nemesített vetőmagvakkal. Idetartozik az a sokoldalú segítség is, amelyet népi demokratikus á.Uarnunk mezőgazdasági termelőszövetkezeteinknek nyújt nemcsak a gépállomások útján, hanem beruházási és egyéb kölcsönök formájában. fenyésztörzsek rendelkezésre bocsátásával, stb. Idetartozik a termelési szerződések kérdése, melyek útján biztosítjuk az állam számára a szükséges mezőgazdasági termékek bizonyos részét s ugyan, akkor a nyújtott előnyök, előlegek, szaktanácsadás, vetőmag, műtrágya segítségével emeljük a terméshozamot s ilymódon lehetővé tesszük termelőszövetkezeteink és dolgozó parasztságunk jövedelmének fokozását. Tehát arról van szó, hogy ne. csak a parasztság személyi szükségleteit elégítsük ki, ha., nem mind nagyobb mértékben termelési szükségleteit is. Nagy Pártuuk vezetésével meg fogjuk oldani az előttünk álló feladatokat! A hat év alatt, mely hatónk felszabadítása őfa eltelt, hatónk a fejlődés útján nagyobb lépést tett előre, mint a megelőző évszázadok alatt. E Tövid, de eredményekben gazdag néhány év alatt Pártunk, munkásosztályunk tettekkel bizonyította be, hogy hivatott népgazdaságunk, államunk, nemzetünk vezetésére. Az a feladat azonban, amelyet a legközelebbi években Pártunk, munkásosztályunknak, doL gozó népünknek el kell végeznie: a szétaprózott., elmaradott kisparaszti mezőgazdaság helyén nagyüzemi korszerű szocialista mezőgazdaság létrehozása és új, felemelt’ ötéves tervünk segítségével országunk iparosításának m°ggyorsítása és minde,zek eredné, nyeként az egységes alapon nyugvó szocialista népgazdaság megteremtése
