Észak-Magyarország, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-27 / 48. szám

EiZÄKMÄ'CYÄR ORSZÁG Kedd, 1951. Bvl február bä 27. A tanácsokat a falun, a járásban, a megyében, de még Budapesten, id száz. ez ál fii zi a mezőgazdasághoz,, benne a fejlődő termelőszövetkezetekhez, állami gazdaságokhoz, gépállomásokhoz- Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy jó tanácsok nélkül nemcsak jó köz- igazgatás, de jó termelőszövetkezeti fejlődés sem lesz. A tanácsokról azt mondotta Sztálin elv. tárt, hogy ezek a politikai szervezet szó. cialista formái ugyan, de minden attól fiigg, hogy hogyan tudjuk ezt a formát szocialista tartalommal megtölteni. Mi a tanácsokat a legszélesebb demo krácia alapján választottuk. A demo­kráciának ilyen széles és bátor alkalma­zása azonban magábauvéve még nem biztosíték arra, liogy a tanácsokat szo­cialista tartalommal tudjuk megtölteni, hogy a tanácsok már tagjaik demokra­tikus összetételéből kifolyólag meg fog­nak felelni azoknak a feladatoknak, melyek a szocializmus építésében rájuk hárulnak. Sztálin elvtárs a szovjet ta­pasztalatok alapján megmutatta, hogy a szovjetek — melyekhez a ml taná­csaink hasonlóak — nem egyszer az el­lenség eszközévé váltak, ha a Párt nem volt eléggé éber. A Borsod Megyei Tanács belkereskedelmi osztályára befurakodott ellenség aknamunkája miatt jelentkeztek a nehézségek a megye közellátásában Ez a veszély nálunk is megvan. Nem­es? k a veszély van meg, de egyes té­nyek azt mutatják, hogy az ellenségnek ez már bizonyos fokig sikerült. Kide­rült, hogy azon a címen, hogy biztosí­tani kell a közigazgatás zökkenőmentes folytatását és támogatni kell a közigaz­gatási ttapasztalattal nem rendelkező ta­nácselnököket, ugrásszerűen megf-zapo rodott a tanácsok apparátusában do’goző volt horthysta tisztviselőknek a száma. Különösen megnőttek a községi és járási végrehajtó bizottságok titká­rai között a horthysta elemek- Ezekre a titkárokra van bízva többek között a gabona, és az élelem begy nj tés. Meg lehet állapítani, hogy’ élelmezési nehézségeink éppen a tani (.«választások óta fokozódtak. Mikor közelebbről szemügyre vettük a kérdést, kiderült például, hogy u Borsod Hegyei Tanács belkeres­kedelmi osztályán, melyhez a be­gyűjtés is tartozott, egyetlen kom­munista nem volt. Ellenben 2? régi tisztviselő, volt földbirtokos, volt aktív tiszt, nyilas körzetvezető, slb- foglalkozott az élelmezéssel, aminek következtében Borsodban, legna­gyobb ipari megyénkben, komoly közellátási nehézségek jelentkeztek- Szabolcsban, amely legnagyobb burgo* nyaeljátó megyénk, megállapítottuk, hogy a 31 járási tanács titkára közül S, a régi horthysta tisztviselő, köztük volt földbirtokos és hasonló- Termesze, te«, hogy ezeknek kisebb gondjuk is na­gyobb volt annál, hogy’ a népi demo­krácia közellátását biztosítsák, vagy hogy a termelőszövetkezetek fejlődését elősegítsék. Ezek a tények azt mutat­ják, hogy máris komoly hibákat követ­tünk el ezen a téren, hogy nem voltunk elég éberek és ha nem szorítjuk gyorsan vissza ese­thet az. elemeket, akkor tanácsaink nem fogják beváltani a hozzájuk fűzött re­ményeket. A tanácsokra is áll az, ami a termclő- Bzövetkezelekre. Fiatal, új szervezetek ezok, melyek a legközelebbi esztendők­ben szakadatlanul rá lesznek szorulva a Pártunk és a kormány folytonos segít­ i ségére, támogatására, tanácsaira. Csak alig három vagy négy hónapja, hogy ezek. a tanácsok megkezdték működésü­ket, de annyit már most is meg lehet állapítani, hogy ahol a Fárt és a párttitkár foglal­koznak a tanáccsal, segítenek a ta­nácselnöknek, aktívan resztvesznek a tanácsok munkájában, ott a taná­csok működése jó és egészséges- A termelőszövetkezetek is ott nőttek meg leggyorsabban, ahol a tanácsok teljes erővel támogatták őket. Viszont már három-nógv hónap munkája után kapjuk a figyelmeztetéseket és vés/.je- leket, hogy van egy sereg olyan tanács, állóvá a párttitkár még be sem tette a lábát, bár legtöbbször tagja a tanács végrehajtó bizottságának- Ilyen liely-en roeez a közigazgatás, az élelembegyüj- tés, az adózás, nem törő.dnek a termelő­szövetkezetekkel , a tanácsok, s emiatt nem megfelelő a fejlődés e téren. Vilá­gos, hogy az olyan tanácsok, melyeknek munkájában a helyi párttitkár nem vesz részt, melyeknek működését a helyi pártszervezet nem kíséri figyelemmel és nem segíti, nem fogják beváltani a hoz. zajuk fűzött reményeket. Ismételjük: a termelőszövetkezetek kifejlesztése és megerősítése elválaszthatatlan a tanácsok állandó, szakadatlan támo­gatásától. Ha. a termelőszövetkezetet gyöze. lemre visszük, akkor győzött a szol cializmus a városban és falun egy­aránt., A tanácsok kifejlődése és meg­erősítése a szocialista állam alapjait szilárdítja meg Ha ez a két feladat sikerül, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy le­raktuk a szocializmus alapjait ha­zánkban. Amíg ezt a két feladatot jól meg nem oldottuk, addig elkerülhetetlenek az ingadozások és mindazok a nehéz­ségek, melyek fejlődésünket fékezik. Kongresszusunknak egyik fő felada­ta, hogy erre a két egymással ősz. szefüggő kérdésre ráirányítsa Pártunk és rajta keresztül az egész magyar dolgozó nép figyel­mét. Erősítsük pártszervezeteinket, emeljük fegyelmüket, tudásukat, kapcsolataikat a dolgozó tömegek legszélesebb rétegeivel! i Ötéves tervünk célkitűzéseit csak akkor fogjuk valóra váltani, ha a Párt rájuk összpontosítja erejét. Az államgépezet és benne a tanácsok megerősítése is olyan feladat, mely fokozott munkái követel meg Pár­tunktól és szervezefeinktől. Hason­lóképpen a fajú szocialista építésó- nek, a gépállomások, az állami bir­tokok, de különösen a tennelőszövet kezelek fejlesztésének sikerei csak az biztosítja, ha Pártunk minden ezerve, elsősorban a megyei, járási és falusi, teljes erővel segíti. , Megnövekedett s új feladatok ál- j latiak tehát Pártunk élőét, melyek ; megoldása csak úgy sikerül, ha ii megerősítjük pártszervezeteinket, i «meljük fegyelmüket’, tudásukat, kapcsolataikat a dolgozó tömegek legszélesebb rétegeivel. Erre annál nagyobb a szükség, mert ötéves tervünk megkezdésével a tana- csők kiépítésével és egyéb feladatok kai kapcsolatban sok, a Pártban dol­gozó civtársunkat engedtük át más munkára, ami érezhetően gyengítette szervezeteinket. Az elöttünk'álló nagy eélok megkövetelik ezért, hogy ; figyelmünket újra pártszerveze- i temk megerősítésére, pártkáde. . reink nevelésére és előléptetésére irányítsuk. El kell ismerni, hogy pártkádereink a legmagasabb funkcionáriustól az egy- »zeni pártmunkásig és tagig, zömük ben jól végezték feladataikat, bár »oiaikból tízezrével vittünk át más munkaterületre elvtársakat. De ideje, hogy megerősítsük Pártunk gerincét, különben az a voszély fenyeget, hogy nem tudjuk jól megoldani a ma. (guiik elé tűzött nagy feladatokat. Pártszervezeteink megerősítéséhez fartózik az elméleti színvonal, a példamu­tatás és áldozatkészség fokozása mellett az új káderek bátor ki­emelése és íelclősebb munkába állítása. Mindannyian tapasztaltuk, hogy az utolsó években gyorsan és egészsége, sen fejlődtek kádereink s mégis min­denütt káderhiányról hallunk. Jól megválogatva, de bátran kell előlép­tetni az utolsó években a politikai munkában vagy a termelésben kitűnt elvtársakat és olyan feladatokat kell rájuk bízni, mélyekéi' megfelelő tá. mogatússal el tudnak végezni s me­lyek megoldása közben tovább fejlőd­nek. Különösen a nőket és ifjakat kell bátran előléptetni. Ezen a téren minden figyelmeztető síink és követelésünk dacára még las­sú a fejlődés, még vontatottan folyik a női káderek előléptetése. Legsürgősebben azonban falusi szer­vezeteinket kell megerősítenünk. A szocializmus építése a falun, csakúgy mint a tanács munkájának beindítása és kifejlesztése elsősorban falusi szer. vezeteinkre hárul. Viszont — amint’ mondtuk —, szocialista fejlődésünk következtében, mint erre már rámu­tattunk, falusi szervezeteink jó Tészo átmenetileg meggyöngült’. Bizonyos fokig még a tanácsok lét­rehozása is falusi párttitkáraink befő Íj ásának meggyengülését eredményez­te. A falusi tanácselnök függetlenített’ tisztviselő és ha Pártunk tagja, akkor a pártonkívüliek, de néha még elvtár­saink is őt tekintik a falu tényleges vezetőjének. Ez természetesen rnegce liczíti falusi párttitkáraink munkáját, mert gyengíti befolyásukat. Ebből is adódik, hogy minden erővel meg kell erősíte­nünk falusi, vidéki párttituáraink helyzetét és ezen túlmenően falu­si pártszervezeteinket is. Egész Pártunknak, de különösen me gyei és főleg járási szerveinknek mindent még kell tenniük, hogy meg­gyorsítsák falusi szervezeteink fejlő­dését. Gondoskodjanak róla, hogy a falu üzemi és helyi szerveit, újra egy erős egységes szervezetbe fogják össze. Minden módon erősítsük falusi párttitkáraink tekintélyét, befo­lyását. Pel kell erősíteni falusi szervezeteinket új tagokkal, a szocialista szektorban dolgozó pa­rasztok és munkások mellett azok­nak az egyénileg dolgozó parasz­toknak a soraiból, akik kiváltak a népi demokrácia szolgálatában, a termelésben és helyeslik szövetke­zeti politikánkat. Meg kell gyor­sítani a falun a Dolgozó Ifjúság Szövetségének fejlődését és gou. doskodnunk kell róla, hogy a DISz ott is minél előbb a Párt jobbkezévé váljon. A múlt évben mi már jelentékenyen megerősítettük a járási pártbizottsá­gok szervezetét és rátértünk a falusi pártszervek és párttitkárok megerősí­tésére is. Ezt a folyamatot most, hogy a termelőszövetkezetek és taná­csok fejlődése új feladatok elé állít bonnünket, meg kell gyorsítanunk. De mindez csak féleredményt ad, ha ugyanakkor Pártunkban nem tudunk komoly változást létrehozni a íegyc. lem, a példamutatás, az áldozatválla­lás terén. Az eddiginél sokkal keményebben kell fellépni minden fegyelmezetlenség, megalkuvás, pártszerütlenség ellen! Ez olyan feladat, mely nemcsak fa­lusi szervezeteinkre hanem az egész Pártra vonatkozik. A sikereit, a békés fejlődés árnyoldalai a mi Pártunkra is kihatottak. Bár tagjaink zöme ma is jó példát mutat, élenjár a termelés, ben, a beszolgáltatásban, az állam, polgári fegyelemben és kötelességtel­jesítésben, ugyanakkor akadnak szép- számmal Pártunkon belül is olyanok, akik azt mondják: ,.a dolgok úgyis jól mennek, minek ide külön erömegfeszí. tés, áldozatvállalás, az éberség, az osztály harc fokozása”. Ez a hang minden helyzetben veszedelmes, de különösen veszedelmes most, ami­kor élesedik az osztály harc. Élesedik és élesedni fog, mert a szo­cialista építés terjedéso miatt az el­lenség egyre szükebb területre szorul és egyre elkeseredettebben védi azt, ami még megmaradt számára. Ugy an, akkor a nemzetközi reakéió, a nyuga, fi imperializmus mozgósítja itthon megmaradt erőit. Ilyen viszonyok között nem sza­bad tűrnünk lazulást, hanyagsá­got, ilyen viszonyok közt ez eddi. ginéi sokkal keményebben kell fellépni minden fegyelmezetlen­ség, megalkuvás, pártszerütlenség ellen. Élesen fel kell lépnünk azokkal szemben, akiit példamuta­tás és áldozatvállalás helyett a könnyebb végét fogják a dolog­nak, akik — mint mondottuk — vizet pré dikálnak és bort isznak. Hányszor voltunk tanúi annak, hogy Pártunk tagjai, süt funkciónk, riusai a nehezebb vagy kényelmetlen, nem népszerű feladatok elöl kibújtak? A ku’ákclszámoltatás idején hányszor tapasztalhattuk, hogy 'sok elvtársunk nem lépett fel határozottan, ő maga sem teljesítette beszolgáltatását, nem fizette ki adóját s ezzel rossz példá­val szolgált. Hány párttagunk van, aki nem teljesíti a normát, aki az üzemekben, állami birtokokon, gépál­lomásokon tanúja a lógásnak, anyag pocsékolásnak, selejtgyárfásnak és nyílt kártevésnek s megalkuvásból vagy hanyagságból nem lepett fel el­lene. Hányán voltak tanúi árulialmo­' zásinak, feketézésnek, feketevágás­nak, annak, hogy a kujálc kenyérrel, búzával etette állatait és szemethuny, lak felette, vagy a tetejébe még mo­rogtak a közellátás, az élelmezés ne, kézségei miatt? Hogyan fogják ezek az elvtársak nehezebb, válságosabb helyzetben állni a sarat, amikor szo­cialista fejlődésünk elkerülhetetlen velejárójaként kiélesedik az osztály­harc s amikor az egyéni példamut'a. tás, az áldozatvállalás, a nyílt, bátor szcmbeszállás az ellenséggel a döntő? Aki most a- nyugodt, biztos fejlődés mellett már tétovázik, lemarad, az el. lenség uszályába kerül, az kritikus helyzefekben még kevésbé fogja meg­állni a helyét s csődöt mond. Ezért e téren fel kell fokozni, meg kell szigorítani a követeimé, nyékét. A mi Pártunkat nemcsak az tette naggyá, hogy küzdelmét az élenjáró ]enini--sztálini elmélet vezette, de az is, hogy tagjai a Horthy-rendszer ”5 esztendeje alatt életüket nem kímélve, bátran, börtönnel, terrorral dacolva harcoltak igaz ügyükért. Győzelemre vitt bennünket a felszabadulás után, hogy mi voltunk azok, akik nem saj­nálták a munkát és verejtéket, példa- adóan és áldozatkészen küzdöttünk az országépités frontjának nehéz állásai­ban és éberen, bátran, elszántan hiú­sítottuk meg, vertük vissza az ellen­ség minden támadását. Ezt kell most is tennünk: fokoznunk keli Pártunk elméleti színvonalát, fegyelmét, a példa- mutatást, az áldozatkészséget, a bátor elszántságot. Hadat ken üzennünk a megalkuvás, a gyá­va magatartás minden megnyilvá­nulásának! Ennek a szellemnek a megerősítése és íelszltása kon­gresszusunk egyik főfeladata. Ez a szellem jövendő sikereink és győzelmeink legbiztosabb záloga. Ezt a szellemet csak úgy fogjuk si­kerrel megnövelni, ha Pártunk min­den területén bátran és bőven alkal­mazzuk a kritika és önkritika fegy­verét, lokozottan biztosítsuk a pártdemokrácia érvényesülését sorainkban s szakadatlanul vegyük igénybe a bírálat és önbírálat A tapasztalat azt mutatja, hogé­pért szervezeteink újjávé'aszlása óta kétségtelenül javult a helyzet, de azt is tapasztaljuk, hogy a pártdemokrá­ciát funkcionáriusaink nem egyszer ma is megsértik, hogy a bürokrácia a Párton belül és kívül még sok formá­ban jelentkezik. Gyakran kell még Budapesten és a vidéken olyan funk­cionáriusokkal szemben eljárni, akik bürokraták, basáskodnak, fenyege­tőznek, elveszik a pártkönyvet tag­jainktól és „kizártnak nyilvánítják őket“, nem hívják össze a vezetőség üléseit és még kevésbbó a taggyűlést, hanem nélkülük, megkérdezésük és meghallgatásaik nélkül intézkednek. Elfojtják a kritikát és haljani sem akarnak az önkritikáról. Így elsza­kadnak a tömegektől, az ellenség uszá­lyába kerüluek. Még mindig sok a panasz a tagfelvétel körül, hogy a be­lépési nyilatkozatok elbírálása, a tag- könyvek kezelése, kiadása hosszú hó­napokig tart, hogy a jelölteket kül­dözgetik Ponciustól Pilátusig. Az előttünk álló hatalmas feladatok megkövetelik, hogy fokozottan biztosítsuk a pártde­mokrácia érvényesülését soraink­ban s szakadatlanul vegyük igénybe a bírálat és önbirálat fegyverét. Nálunk ezzel kapcsolatban különösen két helytelen nézettel találkozunk. Az egyik az önkritikát vajain! múló je­lenségnek, egy egyszerű kampánynak tekinti. fegyverét Összefoglalva, megállapíthatjuk: Pártunk vezetésével rövid néhány esztendő alatt korszakalkotó változá­sokon ment át a magyar nép. Eltűnt az átlcos múlt hagyatéka, a három­millió koldus, eltűnt a köpködők, az embervásárok reménytelen, kiuzsorá- zott szoj.gahada. Megszűnt a tőkés kizsákmányolásnak, elnyomásnak a velejárója, a munkanélküliség, a. szörnyű gond, a harc a mindennapi betevő falatért. Gondokban most sincs hiány, de dolgozó népünk most nyugodtan néz a holnap elé s sikeresen, tervszerűen, a jobb jövő biztos tudatában építi szabad, szocialista hazáját. A magyar népi demokrácia gazda­sági és politikai harcainak és sike­reinek eredményeképpen, az ellensé­ges osztályok maradványainak min den áskálődása dacára megszilárdult a népi demokrácia állama és rendsze­re. A dolgozó nép érzi és tudja, hogy végre az övé az ország, az állam az ő javát szolgálja. Ez a felismerés új viszonyt teremtett a dolgozó tömegek milliói és hazájuk között. Legjobb­jaink: Petőfi, Vörösmarty, József Attila joggal keseregtek azon, hogy a dolgozó népnek nines hazája. Itt is gyökeres a vápozás. A dolgozó nép végre birtokba vette a hazát, melyet sziwel- lélekkel sajátjának vall s mely­nek szabadságáért, függetlenségé­nek megvédésért minden áldoaa­tot vállal. A „hazátlan bitangok", ahogy a a ön­tudatos dolgozókat a régi rendszer­ben hívták, ma a legjobb hazafiak, akik büszkén hirdetik magukénak a hazát. Ez ad új tartalmat, új sKi[árd- ságot a nemzeti összefogásnak, ez fon­ja szorosabbra a. munkás-paraszt szövetséget. A felszabadult dolgozó nép liaaa- fisága új erő 'forrása, melyből bőven meríthetünk s mely mint a. motor, visz bennünket előre, a jobb jövő felé. Jogos örökösei, egyenes folytatói vagyunk mind­annak, ami ezeréves tör­ténelmünkben haladó, élet­képes és jövőbe mutató Ez kovácsolja szerves, törhetetlen egységbe « mi hazafiságunkat és nem­zetköziségünket. A Marsha Jl-orszá gok burzsoá politikusai, Churekillel az élükön, egyre azt hirdetik, hogy lajárt a nemzetek függetlenségének és ön­állóságának kora, hogy az ' imperia­lista „közös célokért“ le kell mondani az államok szuverenitásának, függet­lenségének jó részéről. Nem. hirdetik ezt az „elméletet“ az Amerikai Egye­sült Államokban, mert az egész föcse- gés a lemondásról és a nemzeti füg­getlenség korlátozásáról aj; amerikai imperialisták előtti behódolás, az amerikai gyarmatosítás megkönnyíté­sére szolgál­Ebben a kérdésben is homlokegye­nest ellenkező a két tábor álláspontja. A békét védő, a szocializmust építő népeknek ugyanakkor, amikor nyíltan és büszkén hirdetik a proletárnemzet- köziséget, nincs szükségük arra, hogy korlátozzák nemzetük önállóságát, sőt erőteljesen építik, erősítik nemzeti függetlenségüket és önállóságukat- Nem egy közülük évszázados elnyo­más után először élvezi újra a szabad­ságot és a nemzeti függetlenséget. A mi hazánkban is ez a helyzet. Az el­nyomatás idején nem válhatott népünk közkincsévé az a tény, hogy a török hódítás, a német elnyomás ellen vívott évszázados küzdelme, fényes szabad­ságharcainak sorozata egybe esett » nemzetközi haladás ügyével. A Habs- burg-idök, Horthy ellenforradalmi év­tizedei mindent megtettek, hogy elta­karják, elfelejtessék és eltemessek történelmünk e legjobb, mert haladó hagyományait. Most, amikor visszanyertük nem-, .zeti függetlenségünket, most még sakkal inkább, mint eddig, elér­kezett az ideje, hogy visszanyúl­junk Hunyadi, Eákóczi, Kossuth, retőfi éltető és erőt adó hagyo­mányaihoz. E hagyományok azt hirdetik, hogy hazánk akkor volt erős, megbecsült és független, mi­kor sorsát a nemzetközi haladással kötötte össze. Mi jogos örökösei, egyenes folyta­tói vagyunk mindannak, ami ezeréves történelmünkben haladó, életképes és jövőbe mutató. Ezért ünnepelhettük meg bensőségesen és egységesen az 1848—as forradalom centenáriumát, Vörösmarty születését, Petőfi és a sza­badságharcos Bem tábornok halálának évfordulóját. Ezért fejleszthetjük to­vább és vihetjük diadalra a magyar haladás nagy eszméit. Ez a történelmi hagyaték is arra kötelez minden magyar kom­munistát, hogy küzdjön még Job­ban, ne kímélje erőit sokat szen­vedett népe boldogságáért és fel­virágoztatásáért- Legyen a, jó kommunista egyben a legjobb ha­zafi, akinek példamutatását^ lelkesen, egységesen követi az egész magyar nép­Al.inél jobban teljesítjük dolgozó né­pünk javára hazafias kötelességünket, annál jobban szolgáljuk az emberi ha­ladás nagy ügyét és egyben annál hí- vebb katonái vagyunk a proletárném- zetköziség, a béke legyőzhetetlen, tá­borának. A haza fiság és nemzetközi­ig így fonódik össze nálunk elvá­lása,hatatlan egységben s így lesz új erők forrása, új győzelmek serken­tője. Van azonban e téren olyan új je­lenség, melyre fej kell figyelnünk, mert elterjedése alkalmas arra. hogy rossz hírbe hozza, lejárássá az ön­kritikát, a pártkáderek és a munkás- osztály forradalmi szellemben való nevelésének e fontos módszerét. Egy- ro gyakrabban találkozunk olyan párttaggal, aki önkritikát gyakorol s utána változatomul folytatja hibáit. Az önbírájatot könnyen veszi, af­féle olcsó bünbocsánat elkerülhetetlen velejárójának, sőt gyakran jogosít­ványnak arra, hogy helytelen, . párt- szerütlen viselkedését folytassa. Az ilyen „visszaesőkkel“ szemben, akik az önkritikát így alkalmaz­zák, fokozott eréllyel kell feliép- nünk­Befejezésii] megismétlem: a Magyar Dolgozók Pártjának I Kongrcee* szusa népi demokráciánk és szocialista építésünk sok sikerének volt kjin- dulópontja. Most új nehéz feladatoknak gyűr közünk neki. Minden lehetősé­günk megvan arra, hogy II Kongresszusunk munkája nyomán még több eredmény fakadjon. Mi, magyar kommunisták, rajta leszünk, hogy a lehető­ségekkel jól éljünk dolgozó magyar népünk javára és így szolgáljuk Jsg- jobban a béke, a szocializmus iigyét. Azt az ügyet, amely a biztos jövő s melynek 800 milliós tábora élén ott halad győzelmesen íalszabacUtőuk; a hatalmas Szovjetunió s mindannyiunk szeretett, bölcs vezére, a nagy Sztálin! Fék ősi elvtárs úgyszólván még be sem fejezte beszédénei: utolsó szavait, amikor f elcsattanj .v mint « vihar dübörgőit végig a termen a taps, lelkes éljenzés és a hurrá Sztálin, majd Rákosi nevét kiáltja valaki. Dübörögve felel rá a hurrá. Éljen Sztálin! Éljen Rákosi! Él. jen a Párt! — hangzik sokáig. Rdhosj élttárs referátuma, ufán szünet következeit, Ratkó Anna. elvtársnő vette át az elnöklést és a lelkesedéstől forró hangulatban ismét felcsendül a tapsorkán, ami. kor bejelenti, hogy «' Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttei Jugyin elvtárs kíván a Iíöngresz- szushoz szólni. Ebben a forró, határtalanul lelket testvéri! elvtársi légkörben lépett a mikrofonhoi • Fiigyuy elviárt,,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents