Észak-Magyarország, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-28 / 23. szám

I É<57A1f1WAr:YAW^B«!T<G Vasárnap, 1951. évi Január hó 28. MIÉRT HAGYJÁK EL HAZÁJUKAT...? Széljegyzetek a jugoszláv valósághoz) Az utóbbi időben a külföldi sajtó egyre gyakrabban közöl jelentéseket arról, hogy a jugosz.áv állampolgárok va'ai* elyik szomszédos országba me. nekii nek. Az Albán Távirati Ügynökség pl. a napokban jelentette, hogy Jugoszlá. Viaból húsz macedón menekült érke. zott Albániába. Valamennyién kije. leni ették, hogy már nem tudták to­vább elviselni a dühöngő fasiszta rendszert, amelyet az uralkodó 'i'itő. ltankovies klikk vezetett be. A monc. kültek közt van Akif Lesi, aki tagja volt az úgynevezett macedón nemzet, gyűlés elnöki tanácsának a Titó.féle par amentnek, a jugoszláv szkupscsi- nának és elnöko Debar körzet végre, hajtó bizottságának. Vájjon mit mond az okokról, amelyek Jugoszlávia ej. hagyására kényszerítették. — E múltam 50 éves. Jugoszlávíá. ban éltem l’ét-er kirá'y uralma alatt is. De az az elnyomás és jogfosztoít. Ság, amely most uralkodik az ország­ban, arányaiban messze felülmúlja a monarchikus rendszert is. Jugoszlávia ma valóságos pokol A lakosság nyomasztó bizonytalanság, bau ó.. benki sem tudja, bogy este a munkából hazatér-e családjához és a a regg lt otthon én.e meg meg.. Az UDv, a Tito.klikk kém- és renuör. szervezete áJanuó rémületben tartja a jugoszláv lakosságot. iázep-ember e.cjéu, mint a római uj-ágok jelentették, Gorizíából, az úgynevezett szlovén tengerparti vi. dóaről tíz emeor menekült Uiaszor. a.-ágba. Egy esős éjjé., amikor lehető, ség voit arra, hogy észrevét.énül kike­rüljék a határőröket, életük kockáz. tatásával átkeltek a Eacco.begyi fo. lyém Kik voltak a menekültek? Vala mennyien szlovének és horvátok, akik hosszú é.éken át brazíliai emigrá­cióban éltek. A Titő.fé e propaganda és a nagyhangú ígéretek annyira fél­revezették ők t, hogy tavaly vissza­tértek hazájukba, Jugoszláviába. Az állandó éhezés, az embertelen életfel. tété'ek és a kényszermunka arra késztette ez'két az üldözött jugo. az’ávokat, hogy ismét meneküljenek hazájukból. íme még néhány tény. A ,jDie Presse“ bécsi újság arról közö t jelentést, hogy Jugoszláviából két szerb mönckü t Ausztriába, Steierország körzetébe. Egyikük ki. hallgató akor kijelentette: O kibírhatatlan életfeltételek miatt volt kénytelen elhagyni hazáját. A P.ance Presse hírügynökség római tu. dó.-ítója jelentette ez év szeptemher I2.én, hogy az Adriai tengeren cső. nakkal menekült át Fuggiába fO'nsz. ország) h iram montenegrói lakos, l-.l liatározásnkat azra1 indokoltén, hogy nem bír'ák tovább elviselni azokat a súlyos é'etfeltételeket, amelyekre a Tit-'.Ranko' ics klikk u-alma ‘télte ■> montenegrói népet. Négy jugoszláv sportevezős, akik Milanóba mentek, hogy versenyeken vegyenek rüszt, nem akartak visszatér­ni hazájukba. „A mi hazánkban olyan rendszert áhítottak fel — jelentették ki az olasz sajtó képviselőinek —, amely lábbei tapossa a legelemibb em­beri jogokat.“ Azelőtt is volt már né­hány eset, hogy jugoszláv sportembe­rek — labdarúgók, röplabdások és sak­kozók. akik egyik vagy másik ország ba versenyezni mentek, nem voltak hajlandók hazatérni. A fasiszta gyilkosok, akik a jugo­szláv határokat őrzik, kegyetlenül el­bánnak a menekülőkkel. Az egyik elve­temült titóista, Penezies tábornok, amikor a határőrtiszteket ellátta utasí­tásokkal. kije'entette: „Minden sze mélyt. akit elfogtok, alaposan ki kell vizsgálni. Es ha kiderül, hogy rend­szerünknek ellensége ott a helyszínen Uránia Január 21-tö 28-ig Bátor emberek Aitalmaa, Mines, masvarul beaiélfi ezovjet film tiloariáeok kesdAte Héik- znap fél 6 Aa fél 8 ó. — V*i«rnap é-» ünnepnap fél 4, lél f> és fél H órakor ossuth Január :0-tól 28-ifj Poiyomkin páncélos A azovjet ti lm művészet alkotása lóadá^kezdések hétköznap 6 * vasáru an 4. 6 "•* 8 óraio? r»r«ó ák’ya I©• **—r*d Jaru«r 2f>— 8-ig­Világ ifjúsága avarul beszélő ezo jet mai yar lilro Hejőcsabai mozi műsora ) annár 27—28 Szovjet film SZUIIEBATOR öljétek még — legyen az miniszter, vagy bárki más.“ A Tito-banditák buzgón, teljesítik főnökük parancsát. A Román Népköztársaság kormánya ez óv szeptember 16 án jegyzéket in­tézett a jugoszláv kormányhoz. Ebben idézi azt az esetet, amikor, Tito határ­őrei valóságos hajtóvadászatot rendez- tek egy jugoszláv állampolgár ellen, aki Romániában akart menedéket ke­resni, A határőrök Zlatiea-Szokol kör­zetében átkeltek a Nera folyón, román területre léptek és a menekülőt halálo­san megsebesítették. A fasiszta bandi­ták áldozata egy román nemzetiségű jugoszláv állampolgár, Ghcorgiu Lupja munkás volt. Tito határőrei rendsze­resen követnek el ilyen bűncselekmé­nyeket. így ez év július 11-én Hora- vics-Timis körzetében megöltek egy menekülőt, aki "a szomszédos országban keresett menedéket. Miért menekül sok jugoszláv állampolgár abból az országból, ahol hosszú éveken keresni menedéket? Erre a kérdésre meggyőző magyarázatot adott Prágá­ban Tadics, a jugoszláv követség tag ja, aki Csehszlovákiában talált mene déket. „Néhány héttel ezelőtt — Írja nyi­latkozatában Tadics — saját szemem­mel győződtem meg, milyen mélyre süllyedt a Tito-klikk, meggyőződtem a Tito-propaganda hazugságairól. Ez őr június 24-én szabadságra Jugoszláviá­ba utaztam. Már az úton, Maribortól —Zágrábig tanúja voltam, hogyan tar­tóztattak fel és hogyan hurcoltak el egyenesen a vonatból több fiatalom bért, akikkel együtt utaztam.. Később, jugoszláviai tartózkodásom alatt, más esetekből is meggyőződtem a Tito-fóle rendőruralom egyro növekvő fasizálá- sáról és kegyetlenségéről. A leglénye gesebb, ami Jugoszlávia mostani álla­potát jellemzi — az éhség.“ Akik elhagyják hazájukat, szakíta­nak Tito Jugosz’áviájával, elítélik a fasiszta klikket és azt a jugoszláv nép ellenségének, az egész haladó emberi­át élt és miért kénytelen idegenben lség ellenségének bélyegzők. Washlng'onbóJ rángatják és Belgáidban ugat Ti ó, a fasjsz'a k" hogy amerikai gazdá nak rágalmait világgá csaholja. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Lenin-renddel tüntette ki Pavlo Ticsina ukra.nai költőt A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége Pavlo Ticsina ukraj­nai költőt a szépirodalom terén ta­núsított kimagásló érdemeiért hat­vanadik születésnapja alkalmából Lenin-renddel tüntette ki. Vazevogod VisnyevszkiJ írót a szépirodalom terén tanúsított ki­magasló érdemeiért ötvenedik szü­letésnapja alkalmából a Munka Vö­rös Zászló Renddel tüntette ki a Legfelső Tanács. Megjeleni a „Tarlós békéért, népi demokráciáért* legújabb száma A „Tartós békéért, népi demokrá­ciáért!“ legújabb számának vezér­cikke a népeknek a német militariz- mus újjáélesztése ellen vívott har­cával foglalkozik. A lap jelentéseket közöl Francia- országból és Németországból a né­met milita-rizmus feltámasztása el­len folyó tiltakozó mozgalomról. Közli Jan Mukarjovski cikkét az I. Csehszlovák Békekongresszusról. B- Voda-Pexa Sztálin: „A leniniz- mus kérdései“ cimn nagyjelentőségű munkáját méltatja. Vas Zoltán, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja a Magyar Népköztársaságnak évi sikereiről számol be az 1950. tervjelentés adatai alapján. A lap közli a Lengyel Köztársa­ság hatéves terve első évének ered­ményeiről szóló jelentés adatait is. A Kínai Népköztársaságról szóló közleményekben a lap a kínai dol­gozók életkörülményeinek javulásá­ról, a munkásoktatás megszervezésé­ről és arról a lelkes mozgalomról ír, amely a koreai nép megsegítésére irányul. Jan Marek .politikai széljegyze­teiben“ a Titó-kúkk és a jobboldali szociáldemokrata árulóik kapcsola­tait világítja meg. A lap végül krónikát közöl kü­lönböző országok Kommunista- és a szocializmus építésében elért nagy Munkáspártjainak életéből. Mi a Nazarova-mozgalom? A Magyarországon eddig Ismert és átvett szovjet munkamódszerek után az elmúlt hónapban újabb élenjáró szovjet munkamódszert ismertek meg a győri Textilművek dolgozói: Nazarova munkamódsze­rét, amely a Szovjetunióban rövid idő alatt széleskörű mozgalommá fej'-ődött. A mozgalom lényege, hogy az üzemvezetőség szerződést köt az egyes üzemrészek vezetőivel. A szerződésben a vá'la!atvezetőség szocialista megőrzésre átadja az üzemvezetőknek a gépeket. A vélla- latvezetőség kötelezi magát, hogy a gépek karbantartásához szükséges anyagokat és eszközöket az üzem­vezetők rendelkezésére bocsátja. Az üzemrészek vezetői pedig arra kö­telezik maRükat. hogy az átvett gé­peket rendben tartják. Az üzemré­szek vezetői á hozzájuk tartozó mű­vezetőkkel kötnek hasonló szerző­dést, a művezetők pedig a gépeknél dolgozókkal. A szerződés alánján a dolgozók tudják hogv gépükért ők maguk is felelősek» de tudják azt is, hogy amíg a szerződés érvény. ben van, nem helyezhetik el őket gépüktől. A művezetők a szocialista megőrzés tartama a]att gondoskodni tartoznak a gép kisebb és nagyobb javításairól is- A dolgozók egyrészt a gép felszerelésének megóvásával és gondozásával teljesítik vállalá­sukat, másrészt pedig azzal, hogy a gépeken keletkező apróbb hibákat a művezetők tudomására hozzák­A győri Textilműveknél az első szerződéseket december 15-én kö­tötték meg. A Nszarova-mozgalom mér az első két hét alatt jó ered­ményeket hozott az üzemben, két héttel a szerződések megkötése után a szövődében négy művezető gép­parkját találták hibamentesnek- A hibamentes gépeken dolgozók a ko­rábbi átlagos 95 százalékos tervtel- josííéssel szemben 105 százalékos tervteljesítést értek eL Ugyanakkor a hibátlan gépeken javult a minőség is: nem gyárta­nak harmadrendű árut, csak első és másodrendűt és ezen belül is je­lentősen növekedett az elsőosztályú áruk aránya. Rendelet a rosszindulatú daganatos megbetegedések kötelezd be elentéséről Egészségügyi kormányzatunk ren­deletet adott ki a rosszindulatú da­ganatos megbetegedések kötelező bejelentéséről. Az intézkedésnek az a célja, hogy a rákbetegekről pon­tos nyilvántartás készülhessen S így lehetővé válják, hogya betegek teljes gyógyulásukig szakorvosi ke­letes beszámolót készítsenek a rák- betegek kezeléséről. így biztosítják a betegek ellátásának fokozott el­let őrzését és értékes adatokat nyer­nek a rákkutatás számára. A rákbetegségek megelőzésének legeredményesebb módszere a rák- szürő-vizsgálat- A vizsgálatokat fő­zelékben részesüljenek. A rendelet egyúttal kötelezi a i kozatosan elvégzik az ország terüle- í™ógyító intézményeket, hogy rész- • tén. HHMmMHMw MB BMaKmBBrntnaaaaMMHmaHMHHm Az „Associated Press“ egyike azok­nak az amerikai távirati hírszolgálati szerveknek, amelyeknek tudósítói a vi­lág minden részéből „eredeti tudósítá­sokkal“ látják el a szenzáeióéhes, liá borús uszító monopolkapitalista sajtót. Ennek az Associated Press-nek Mr, Boyle nevű tudósítója egyik légibandi­ta „repülőerőd“ utasaként szemlélte végig Koreában Szinejcsu város eltör­lését a föld színéről. Mielőtt ez a vandál támadás történt, Szinejcsu csendes, békés határváros volt. Mr. Boyle beszámolója az amerikai lapok november 9-i számában ezzel a mon­da ttal kezdődik: „Látta már egy város pusztulását?“ Mr. Boyle látta. £s az amerikai gengszterekre jellemző cinizmussal így írja le, amit látott: „Századunkban szinte rélelmetkel- töen gyors a halál s a pusztúlás! A válvogfolnfc nil'anptok alatt üsszedő1 tek. a rizsszalmából font tetők kigyul­ladtak, a faházikók ab’akain lángok csaptak ki. az emberek ész nélkül fu­tottak szabadba de legtöbbjüket föld­re tepertő a halál ...“ Ez alkalommal Mr, Boyl< nem na zudott. Igen, pontosan ez fürt ént Szi- ne-iesuban. Nem kevesebb mint 80 ,.re- piilőerőd“ . néhány óra alatt Lidice sorsára juttatta ezt a sis városkát Eg ezt a sorsot szántak az amerikai légi banditák a rommá lőtt egykor virágzó Szöulnak és Phenjannak is, mikor ton­nányi súlyú bombákat zúdítottak a la­kónegyedekre. Ho?y ez nagyon tetszett Mr. Boriénak, az tudósításának egész hangián kívül világosan kiderül cikké­nek bhfej-ző megáll n ni fágébéi. . Igen szükséges és fontos munka volt amit ezek a bombavetök véghez vittek“. — írta le a gengszter tolla, száz és száz amerikai lap kinyomtatta és magáévá tette ezt n vérlázitó „vé­leményt“. De hogy is ne lettek volna az ame­rikai betolakodók egy véleményen Mr. BoylevaJ, amikor a rombolást, gyújto­gatást, gyilkolást annyira „fontos és Irina Vol : HALÁLKUFÁROK szükségéé munkának“ tartják, bogy | Aranycsillagának birtokosa, a „sas“, repülőiknek ezt a titkos parancsot ad tái ki: „Vasárnapi támadásért két­szeres zsold jár“. Azok, akik ájtatos szemforgatással annyit beszélnek a „vasárnap szentsé­géről“ , dupla zsoldot fizetnek légizsol­dosaiknak, ha vasárnap végzik véres és romboló pusztításaikat! MaeArthur vezérkarának ez a rövid napiparanesa olyan lelkesedést öntött az amerikai repülőkbe, hogy Koreában valóban „véres vasárnappá“ váltak a vasárna­pok. A dollár után való hajsza megfosz­totta ezeket az amerikai egyenruhába bujtatott embereket minden józan ész­től. önálló akarattól és emberi érzés­től. Számukra egy gyilkosság ötven, két gyi'kosság száz és öt gyilkosság esetleg ötszáz dollárt jelent. Valahol a belsejükben talán dollárszámológép van elhelyezve és ennek kattogásától nem hallják az áldozatok nyögését, gyermekek sírásót. az anyák Vétségbe esett jajgatását. De milyen siralmas képet mutatnak a dollárnak ezék a rabszolgái, mikor a koreai néphadsereg dicső katonáival kerülnek szembe! Messze a hegyekben, egy sziklabar 'ang mélyén fogtak el egy Morris Milton nevű amerikai fen évadat, aki égő házak, megmerevedett meggyilkolt emberek, tépett ruhájú, megkínzott koreai lánvok „pikáns“ kép-ivei keres­kedett. Ruháját lopta valamelyik ko­reai kunyhóban, amit már nem tudott felgyújtani, előtte félig felfalt nyers hal feküdt Állati félelmében már kö­zel volt az őrülethez. Es a ’„civilizáció­nak“ ez a .felsőbbrendö képviselője“ csecsemő módjára sírt, térdrevetette magát a koreai katonák előtt és irga­lomért könyőrgött. A koreai hősök un­dorral Ó3 megvetéssel fordultak el tőle. Li Don Gü, a Köztársaság Hőse aki tiz repülőgépet lőtt le, egy ha­sonló esetet mondott el. — Baj társammal egy légiütközetben egyszerre két „repülőerődöt“ lőttünk le, — meséli Li Don Gü. Az amerikai repülőgépek legénysége ejtőernyőn ug­rott ki az égő gépekből. Odalenn a mi partizánjaink várták a megvetésre méltó „égből pottyant“ vendégeket. Mikor leszálltunk, hogy kikérdezzük őket, a partizánok vékony deszkalapo­kat nyújtottak át nekünk. A foglyok nyakában találták ezeket a táb’ákat, amelyekre akkurátus koreai betűkkel ezek a szavak voltak rávésve: „Gazdag ember vagyok. Mindenért megfizetek. Adjatok enni. ne ö’ietek meg és segítsetek haza a mieinkhez“. Vagy két héttel e beszélgetés után Li Don Gü I elbeszélésének egyik sze­replőjével, Ernest Reeves amerikai re- pülöhadnaggyal kerültem összeg Meg­kérdeztem vájjon neki és társainak eszébe jutott-e va'aha, hogy vannak olyan dolgok a világ-ón. amit semmi pénzért se lehet megvásárolni: mint például egy nép hazafias «zent harag­iát az imp-rielista rab'ők ellen? Reeves a vállát vonta és egészen nvu- godtan azt mondta: — A legtöbb amerikai katona meg kérte a tolmácsokat, hogy írják fel ez* a pénzaján’atot a táblákra, vagy akár csal? papírra is. Hiszen a pénz mégis csak pénz és pénzért mindent me-knn a z ember.. . Az egész amerikai „ideológia“ ben­ne volt ezekben a szavakban. Egy másik amerikai hírügynökség, az United Press tudósítója. Mr. Chip man ugyanakkor ezt jelentette a ko­reai frontról: „A kemény hideg miatt állandóan könnyezik az amerikai katonák szeme. Atkozzák a hidegeket, átkozzák Koreát én megátkozzák az egész hadsereget“. Azt elfelejtette Mr. Chipman jelen­teni, hogy az amerikai katonák nem­csak átkozódnak, de sokan közülük ma­guk lövik át a lábukat, vagy karju­kat, hogy hátrakerüljenek az .Atko­zott“ arcvonalból, amely egyre nehe­zebbé és szörnyűbbé teszi az amerikai dollárvadászok számára a koreai hábo­rút. Viszonf azt riadtan jelentette az United Press, hogy „fokozódik a par­tizánok tevékenysége“ és ebben benn® volt. hogy a koreai hazafiak partizán- tevékenysége miatt az amerikaiaknak se éjjelük, se nappaluk. Hol itt. hol ott tűnnek fel a partizánok, felgyújt­ják a raktárakat, felrobbantják a hi­dakat. kisiklatják a katonákkal és ha­dianyaggal teli vonatokat, aláaknázzák az utakat, súlyos károkat okoznak az ellenség utánpótlási vonalain, s miután az igazságos bosszúnak ezen cselekmé­nyeit végrehajtották, eltűnnek ós az amerikaiak képtelenek megtalálni rej­tekhelyeiket. De minden egyes rommá lőtt város is a népi ellenállás félelmos erődjévé válik. Szöulban és Phenjanban min­den utcasa-kon gránátok csapódtak az amerikai katonák lábai elé és minden padlásab’a.khól és pincéből sortüz fo­gadta őket. Es így van ez mind-nütt, ahová csak piszkos csizmájukat be*eszik az amerikai halá’kntárok. A koreai ka. tonák és partizánok mellett vállvetve harcol ezer és ezer koreai polgár —- az egész koreai nép. Összelőtt házaik romjai között életűk kockáztatásával rejtegetik a partizánokat, élelemmel látiák el őket. hekötözik sebesült-leiket, s külön fejezet lesz a koreai történe­lem ben az asszonvoik hősiessége és hír- szolgálati munkája. A koreai nép hősiesen harcol a vég­ső győzelemig és nem akad egyetlen koreai se, aki könyörögve nyújtaná ke­zét, vagy törődne a dollár-igé-etekkel. Egyre hatalmasabb, könyörtelen csapá­sokkal kergeti ki az embervérknfáro- kát vérrel áztatott, szeretett hazájának földjéről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents