Észak-Magyarország, 1948. december (5. évfolyam, 279-304. szám)
1948-12-06 / 283. szám
Közös munkába fogluk kiépítik az általános szövetkezetét, fejlesztik a táblásgazdálkodást felemelkednek a dolgozó kisparasztok A heti munkatervet összeállították. Mindenki megkapta fel. adatát, de az elnöknek még van mondanivalója, — Máma, reggel telefonon értesítettek, hogy menjünk Domaházá- ra a marhákért, — mondja, meg- fontoltan Ferencsik József; látszik, ajándéknak szánja a hírt, niint ahogy ő kapta. — Nekünk kell elhajtani az állatokat, még nem tud. juk, mennyi lesz, amennyit fel tud vásárolni az állatértékesitő. Aztán elkezdődik a bérhizlalás. _ így lesz általános a szövetkezet Örvendező zsongás támadja Se- jelentés nyomán, hogyisne, amikor a legszebb és a legbiztatóbb fordulat jelentkezik vele az abodkirálykuti szövetkezet életében. .. — Te Gyula, meg János, ti mehetnétek az állatokért. — Megyünk szívesen, elhajtunk akár egy gulyát Is, — mondja vidáman Hodosi Gyula, intéző bizottsági tag. — Hanem jó lesz közbe gondoskodni takarmányról, meg az Istálló rendbehozásáról. Egy-két óra múlva lázas tevékenységben él a tanya, a hatalmas istálló ajtóit, ablakait rendbehozzák és hordják az almot meg a szénát. Nem könnyű a munka, de érdemes fáradozni, jó üzlejet csinált a föld. műves szövetkezet. Egyelőre 100 csontmarha felhízlalására kötött megállapodást az Allatforgal- ml Nemzeti Vállalattal. Minden kilóért, amennyivel a mar., hák gyarapodnak a szövetkezet 9 forintot kap. Amellett majdnem ingyenben van az egész, mert a szövetkezet szeszgyára naponta 80 hektó szeszmoslékot ad, ami eddig kárba- veszett, most pedig komoly hasznot hajt,a dolgozó parasztság, nak. Könnyű nekik, van mindenük, — mondhatia akárki másfaluból való és nem is ok nélkül. Abodkirálykut dolgozó parasztságának van szeszgyára, darálómalma, fogyasztási szövetkezete, mezőgazdasági gépfelszerelése, sőt még teherautója is. Magtárában 15 vagon kenyérmagot halmoztak fel a -jfabonabeszolgáltatás során és most meg itt van a bérhizlalás, ami szintén komoly és nagyszabású üzemet 'jelent. F*J ődlk a táblás- gazdálkodás Ä legbüszkébbek mégW táblás gazdaságukra. — 19 család lépett be a kollektívába, — mondja egy feketefejken. dós paraszt asszony, Szakácsi Gyu- láné a közös gazdasági intéző bizottságának egyik tagja. — Egyelőre ugyan még nem tudjuk oonto- &an mekkora darab földön gazdálkodunk, de megművelünk’ mindent, amire csak az erőnk futja, őszi szán- tással, vetéssel már régen végeztünk és még S mfitrágyaversenyt is megnyertük volna, ha nem lettünk volna ügyetlenek és idejébe be- küidjük eredményeinket. * — Hát ez bizony nagy hiba volt, — Imeri el a többi is, de azért a szövetkezeti föld bizonytalansága jobban izgatja őket, mint a 15.000 forint, amit nyerhettek volna. Ugyanis a táblás szövetkezetnek » „kollektívának” 118 hold saját földje van, amihez 180 hold már évek óta műveletlenül hagyott bérletet csatoltak. Rá is állították már a traktort, amikor jelentkeztek a tulajdonosok Abndról és tiltakoztak az igénybevétel ellen. Ígértek, hogy meg fogják dől- gozni, mire abbahagyta a szövetkezet a munkát. Most. aztán mérgelődhetnek, mert az abodi kulákok rászedték őket, egy kapavágás nem sok, de annyit s-m tettek és ott hever a dr^ga Q eszakmagyarorszag fö'd ugaron. A végén tehát mégis a szövetkezethez kerül, de addigra sok időt elveszítenek és félő, hogy felborítja gondosan összeáiított vetéstervüket. — No, majd jön a traktor, aztán egy-kettőre felhasogatja, amint megenyhül az Idő. Első; a kulturház Egyelőre kívülről nincs valami mutatós képe a tanyának. Hodá. lyok, szérűk, magtárak és alacsony volt cselédházak gubbasztanak a kopasz, havas dombo.: ölében. Itt- ott azonban már szemmellátható nyoma van a felemelkedés vágyának, Építkezéseket látunk. Persze, csak szerény keretek között, mert kevés a pénzük az ilyenre, első a gazdasági beruházás. A legjellemzőbb, hogy a szövetkezet tagjai először egy kulturház. építésébe fogtak, ahol olvásószobát, gyüléstermet, színpadot állítanak fel. — Tavaszra készen áll, s akkor majd megindul a szellemi élet. a tanulás, a művelődés, amitől eddig el voltunk zárva, — bizakodik az egyik fiatal legény. Gerják Emil a fiatal tanító, aki most került ki az iskolából megveregeti a vállát: — Olyan könyvtárat hozunk ösz- sze, hogy megnézheti akárki, sőt még előadásokat is tartunk... Odakünn a dombokon sötétedik, a gőzölgő, kopár kis helyiségből messze látni az izzadt homályos ablakokon: látjuk a merengő parasztszemekkel együtt az új tanyát, amelyet nagy hit és szorgalom épít fel a dolgozó parasztság boldo. gabb otthonául. Rákosi Mátyás elvtárs kép’ a falragaszról mosolyogva néz le rájuk.--------------- —................Vízvezeték, csatornázás, központi íütés, szerelés, szellőző és egészségügyi berendezések Körping B. és E. Nemzeti Vállalat északmagyarországi kirendeltsége Miskolc, Széchenyi-u. lll.Tel. 21-34 Debreceni katolikus diákok nyílt levele Mindszentyhez tanításai nem Krisztus tani* tásai. Nem a nép szeretetére, hanem a nép gyűlöletére tanított bennünket. Most már látjuk, hogy'Önt kizárólag a hatalmukat vesztett, kizsákmányoló osztályok céljai vezették éi ideológiája a rombolást szolgálja. Az ön eszközei egyenesen a hazaáruláshoz vezetnek. Megkértük a köztársaság kormányát, távolítsa el Önt helyéről- A hercegprímási székben olyan főpapot akarunk látni, aki vallási életünkkel töró'dik és nem népellenes politikára nevei bennünket. Bulányi György volt piarista tanár Debrecenben a hit- buzgalmi előadásokat arra használta fel, hogy azokon Mindszenty politikájának követésére buzdította a diákokat, s képtelen rágalmakat terjesztett a demokráciáról. A diákok felháborodottan tiltakoztak a provokáció ellen, majd memorandumot intéztek Mindszenty bíboros prímáshoz, amelyben a következőket írják: Hercegprímás úr! Az ön Hirlapterje ztok! Deccm.er hp 5-én délután fél 6 órakor a Széchenyi u. 115. sz. alatti helyiségünkben szemináriumi előadást tartunk. A szeminárium hallgatói erre az időre pontosan jelenjenek meg. Szem.náiium után 7 órai kezdettel Mikulás estét rendezünk. A gyermekek kis Mikulás-cscmagot kapnak. Kérjük a szaktársak és hozzátartozóik megjelenését. — Most alakult műkedvelő csoportunk ezúttal mutatkozik be. Veite tőség. Új borsodi bányász* elmünk ások A Bányász Szakszervezet 14. kongresszusának kiemelkedő része lesz az az ünnepség, amelyen ‘ J 20 bányamunkást élmunkás-jelvénnyel tűntetnek ki. A borsodi kerületből az alábbi bányászok kapnak kitüntetést. Loy Árpád vájár, Orosz Ferenc vájár, Alberfteleo, Kovács István vájár, PeTeces, Opra Vilma segédmunkásnő', Podhajeszki Béla lakatos, Barossakna, Filcsák Antal vájár, Idesz Dezső segédvájár, Mátyási István vájár, Martin- csák József vájár, Pereces, Vince Bálint vájár, Ipacs Kálmán vájár, Ficere István vájár, Egercsehi, Fónagy István vájár, Felsőnyárád, Kris- íon Béla vájár, Sándor János vájár, Klarinka Béla lakatos, Péch Antal táró, Bodor József ürítő, Bagiyasalja, Iván József kovács, Sajószentpéter, Kuburczik Mihály vájár, Varga Ferenc vájár, Putnok. Ma alafcuS meg országosan a nyomdásziparágl szakszervezet Ma mondják ki ünnepélyesen a nyomdaipari és a hozzátartozó rokonszakmák szakszervezeti egyesülést. Az egyesítő kongresszuson részt vesznek a szovjet, román, olasz, cseh, bolgár, és osztrák nyomdaipari szak- szervezet küldöttei is. A kongresszuson osztja ki Piros László, a Szaktanács főtitkár- helyettese a nyomda és papíripar legjobb dolgozóinak az élmunkás kitüntetést. AUCBÖHÉ C SZÉPPÉ VARAZsüLJA FRANK kozmetika Saeniere-utca 13. — Telefon: 15—82. 1 VERA INBER A LENINGRAD! HÖsÖKIRÓJA Vera Mihaj'Iovna Inber 1890-ben, Odesszában született. Már gimnáziumi éveiben is működött Irodalmi téren. Különösen versei aratlak nagy tetszést a gimnázium önképzőkörének előadásain. 1910—14-ben beutazta Európát. Sokáig élt Franciaországban. Első verseskötele 1912-ben jelent meg, A Nagy Honvédő Háború alatt az írónő Leningrádban volt, ahol szüntelenül dolgozott. Könyvei közül n „Pukovl délkör” és a 'Leningrad: napló” a leningrádi blokád idején íródtak. Ezekért az elbeszélésekért a legmagasabb kitüntetést, a Sztáiln-díjat kapta meg. Itt közölt elbeszélése az „Elbeszélések gyermekeknek” című kötetéből való: A ROMBOLÓ A biológust, amint az iskolai'fa. Iberű a lövedék és mikor lőtték, nácsüléséről hazafelé tartott, egy gránát szilánkja megsebesítette. Körülbelül két hónapig feküdt a kórházban, ahonnan fekete szemüveggel tért haza. Látóképességének kétharmadát elvesztette. Igaz, az orvosok azzal vigasztalták; hogy, idővel bizonyos fokig visszanyeri* látását... de csak idővel... Sötétség vette most körül a .biológust. A tárgyak homályos (körvonalait látta csak, sőt a zajt, a (hangokat is máskép fogta fel. A jpetrográdi soron lévő házban, jahol lakott, kis kert is volt. Ezt a jkis kertet most sűrű erdőnek lát’a. (Számára borúsan zúgtak a sötét fák, bár napsugártól áthatott jóságos fiatal hársfák álltak az údva- ion. A biológus, ha a kertbe ment, [k’g semmire sem emlékeznek. A gyermekek közül az egyik könnyű, gyors léptekkel közeledett o pádhoz, — ahol a biológus ült — és vékony gyermekhangon megkérdezte: — Miért hord ilyen fekete szemüveget? Azelőtt nem láttam magán. . — A szemem fáj — felelte a tanár. —És te ki vagy? — En ebben a házban lakom; én jól ismerem magát. — Es régen ismersz engem, kisfiam? — Már majdnem négy éve. — Hány éves vagy tulajdonképpen? — Már nemsokára hét leszek... már majdnem. De hiszen tudja, hogy a gyerekek hároméves koru|szokásból magával vitte az újsá- | — Ez igaz — bólintott egyetértö- ’got. De csak az ujságiapok zizegé- lieg a tanár, sét hallotta. Hallotta, hogy a kert-i És nagyon sajnálta, hogy oly sok ben gyermekek futkosnák, parti- ’éven át élt ebben a házban anél- zánt játszanak és cserélgetik egy- kül, hogy az itt felnövő gyermeke, más között a kézigránátokat. Eb. két arra érdemesítette volna, hogy ben nagy tapasztalatuk volt, a leg- megismerkedjék velük- Ezek közül ikisébb szilánk révén is meg ’udták éjit itt most M egyik előtte. De [határozni, hogy milyen típusú, ka- Imelyik? — Ülj ide mellém kisfiam és mond el, milyen vagy — mondotta a biológus. — En olyan... nem egészen nagy vagyok. Majdnem iskolás.. A homlokomon kék folt van. — No, ez nem olyan ismertetőiéi, amely állandó. Mondj magadról valami pontosabban, meghatározó vonást. Amiről megismernélek. — Pontosabbat?... én egyszer betörtem az ablakát, emlékszik, csúzlival lőttem bele... — A, emlékszem — örült a tanár. — Ablaküveg Leningrádban nagy érték és te betörted ... — Én... nem szándékosan tét. tem — mag'^ázta a kisfú — Egészen véletlenül. Én egészen más ablakba céloztam, oda, ahol az a néni lakik... őt az egész ház ki nem állhat ja. Télen mindenki halvát hordott az udvaron... cn is íhordtam... 6 meg nem, tavasszal 1 mindenki gyűjtötte a hamut, hogy |a konyhakertek földjét termékeny- •nyé tegyük, én , is gyüjtöttém ... jő meg nem. En u csúzlival majd. nem mesteriövő vagyok... de éha nehéz pontosan kiszámítam ... Most már érti? — Értem, kis barátom. — Maga akkor engem „rombolónak” nevezett, „üvegrombolómk”, Emlékszik? • Emlékszem, kis ba;átom. Hát talán nem volt igazam? — Engem most az egész udvar „rombolónak” nevez. A mama m 'g r,éha „vadon nőtt gyermeknek” nevezeti. — És hol van most édesanyád? — A mama már nincsen — fe- elte a kisfiú. és a biológus a hangjából megértette, hogy ezt a kérdést tovább í eszegetni nem szabad. 1 -- Ha úgy akarja, felolvas!) ttok rz újságból — mondotta a „romboló" némi szünet után. I — Végtelenül hálás leszek ne. ked. És te folyékonyan tudsz olvasni? | — Teljesen folyékonyan. Tessék csak idefigyelni, mindjárt megálla- ‘pit hatja. A romboló merészen megrohamozta az ujságsorokat, de mér egy másodperc múlva, nyugtalanul ’ sóhajtott. | — Milyen nehéz nevük van az ’angol tábornokoknak, — mondotta 1 tompított hangon, — U-ei-vl. (Ke-ning-hem... En inkább olvaosk e mieinkről. — Jó, olvass a mieinkről, kis barátom — bólintott beleegyezöleg a tanár. E'gy pár nap múlva az olvasás fo’ynmata láthatóan meggyorsult és sokkal simábban ment., — Nagyszerűen haladszt előre, kisfiam, — mondotta a tanár örömmel. i — En magam Is észrevettem. Sőt már az Ei-ser-Ha-u-ert is rrm’dncm egyszerre t/bm olvasni .Egészén könnyű név... egészen íkönnyű ... I De eljött az a nap is, amikor senkisem ment • oda ahhoz a pádhoz. ahol a biológus ült. A kertben i szokatlan csend ült. Végre hosszas |várakozás után egy gvermek kőf> ívftnalát látta meg a tanár, kislány ívolt. i — °yere csak Ide — mondotta a biológus —. mondd csak, hol van ■a „romboló”? — A „romboló” nincsen, — íe* Hte a kisleány és hangiából 3 tanár megértette, hogy ezt a kérdést tovább feszegetni nem szabad. Este a szemorvos megörvender. Wte a beteget. Az orvosok javulást észleltek, amiből arra következtettek, hogy a biológus bizonyos Hő múlva tényleg visszanyerheti Htását ! — Nem — mondotta az. — Ma máso'szor vesztettem el a szemem- jvilágát. {Fordította: Klauber Ilona,)
