Erzsébetváros, 2017 (26. évfolyam, 1-7. szám)
2017-03-23 / 3. szám
www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2017. március 23. 19 Színház Csuja Imre: „Valahogy úgy éreztem, tudnám csinálni ezt a színészetet” Ötévesen már a János Vitézt szavalta kívülről, tiniként versmondó versenyt nyert, azóta Jászai Mari-díjas lett, és több mint ezer filmet szinkronizált. Csuja Imre mesélt szakmáról, elhivatottságról és Adyról a K11 Művészeti és Kulturális Központban. Beszélgetőtársa Csáki Judit színkritikus volt. „Kis nádfedeles házban laktunk, nem volt rádió, se villany, se tévé. Viszont volt egy nagyanyám, akinek az volt a mániája, hogy verseket tanított. Először megtanultam a János vitézt, aztán a Toldit, az egészet” – emlékezett vissza öt-hatéves korára Csuja Imre, a verssel és a színészettel való szorosabb viszonya ugyanis ekkor kezdődött. „Abban az időben a szülőfalumban az volt a szokás, hogy az emberek munka után összegyűltek, és amikor kifogytak a pletykából, verseket kellett szavalnom. Ott találkoztam először a közönséggel, a lámpalázzal, meg azzal, hogy ha mondtam valamit, akkor vagy nevettek, v agy áhítatos csöndben néztek, és hallgattak. Ijesztő volt ezzel gyerekként szembenézni, de közben hihetetlenül izgalmas is” – mondta a színész. Kamaszkorában kezdett amatőr színpadokon játszani, és ebben az időben már „valahogy úgy érezte, hogy tudná csinálni ezt a színészetet”. Négy előadás egy nap Csuja elmondása szerint az iskola után sosem kellett sorban állnia munkáért, az akkor jól menő vidéki rendezők mindig megtalálták a jó ajánlatokkal. Az egyetlen kivétel Valló Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező volt, akit a színész keresett meg, mert a nyüzsgő Budapesten keresett magának kihívást. Így került 1990-ben az újjáépült Arany János színházba, ahol először és utoljára fordult vele elő, hogy egy nap négy előadása is volt: „Játszottam én ott délelőtt Szélkötő Kalamonát, délután Kőszívű ember fiait, este fél nyolctól Brechtet, fél tizenegytől meg Lamanchát.” Ezerhangú színész Bár felesége, Árvai Zsuzsa szinkronrendezőként dolgozik, az egyetlen film, amit neki köszönhetett, az A férfi igazán szeret volt, amelyben Andy Garciát szinkronizálta. „Megcsináltuk… én is sírtam, ő is sírt [Árvai], Básti Juli is sírt, ő volt Meg Ryan” – mesélte mosolyogva a színész, aki több mint 1000 filmet szinkronizált. „Nem tudom, de mondom” A színész tizenhét évesen nyert szavalóversenyt egy Ady-verssel. „Azután harminc évig nem szavaltam Adyt, ahhoz érettség, műveltség és élettapasztalat kell. Körülbelül 5–6 éve kezdtem el vele újra foglalkozni.” A kérdésre, hogy elég érett-e már Adyhoz így felelt: „Nem tudom… nem tudom, de mondom.” Majd elszavalta az Ős Kajánt a beszélgetés lezárásaként. Kedves Nézőink! Örömmel tudatjuk, hogy felújítjuk nézőterünket. Ennek keretében lecseréljük kiszolgált székeinket. Azok, akik 1993-ban támogatták a Madách Kamara nézőtér-felújítását, elvihetik a „nevükre” vett székeket, vagy igény szerint a névre szóló széktáblájukat. A megmaradó székekre különböző intézmények jelezték igényüket: ezeket nekik juttatjuk majd el. Igényüket, kérjük, hogy a szek@orkenyszinhaz.hu e-mail címen jelezzék március 31-ig. Köszönjük! FELHÍVÁS
