Erzsébetváros, 2013 (22. évfolyam, 1-17. szám)
2013-02-21 / 2. szám
15 www.erzsebetvarosimedia.hu • www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2013. február 21. Portré a jobbnál jobb műveket. Izgalmas dolgokat csináltunk. Sokat utaztunk, más művészekkel találkoztunk. Egyszóval volt idő, amikor itt laktam, itt dolgoztam és itt táncoltam. Nagyonnagyon jó időszak volt. Milyen nevezetesebb darabra vagy fellépésre emlékszik? Például az István, a királyra és a Kőműves Kelemenre. Mi eredetileg nem voltunk benne az „Istvánban”, mert Angliában turnéztunk. Amikor megjöttünk, 1983. augusztus 20án, a reptéren vártak bennünket azzal, hogy óriási sikere van az előadásnak, ezért többször kell játszani, de a tánco soknak turnéjuk lesz, ők nem tudják most a folytatást vállalni, be kell állni gyorsan a helyükre. Ezért az első sorból néztük meg az előadást a Királydombon. Minden olyan hirtelen történt: megérkeztünk, megnéztük, bepróbáltuk, és éjjel már forgattunk. Ön mely szerepben táncolt az István, a királyban? István katonája voltam. A lejáró próbán, még jelmez nélkül, valahogy átkeveredtem a „Koppányosok” közé. Kétségbeesve kérdeztem, hogy „Hú, gyerekek, mit kell lépni? Én Istvános vagyok.” És erre nem azt mondták, hogy mit, hanem, hogy: „Te áruló!”, de végül is segítettek. Az Istvános palástom azóta is megvan. Örök emlék. A színházi előadásban is benne volt? Nem. Ott nem mi, hanem a Honvéd Táncegyüttes szerepelt. A Kőműves Kelemenből is felidézne egy személyes emléket? A darabban nem voltam benne, de többször mentünk különféle ünnepségekre fellépni, és részleteket adtunk elő belőle. Leginkább Hegedűs D. Gézával táncoltuk a „Rakd fel, rakd fel a falat” jelenetet. Egy alkalommal késett az előadás, mert előttünk nagy beszédet tartottak. A szovjet elvtársakat nem lehetett félbeszakítani, Hegedűs D. Géza pedig szólt a szervezőnek, hogy „Ne haragudjanak, de nekem hamarosan indulnom kell a rádióba, felvételem van, arról nem lehet elkésni”. Mondta a szerve ző, hogy akkor menjen el, és majd valamelyik táncos beáll helyette. Úgy is lett. Az ének playbackről ment, és Babos Karcsi barátom imitálta a Hegedűs szerepét. Nagyon jól csinálta. Térdre esett, ökleit a magasba emelte, tátogott, tátogott. Mi, a többiek leszegett fejjel raktuk aznap a falat, mert dőltünk a nevetéstől Karcsi barátunk gesztikulálásán, aki nagyon átélte a szerepet! Az interjút tovább olvashatják az Ezerarcú Erzsébetváros című könyvben.
