Erzsébetváros, 2013 (22. évfolyam, 1-17. szám)
2013-02-21 / 2. szám
16 Erzsébetváros 2013. február 21. www.erzsebetvaros.hu • www.erzsebetvarosimedia.hu Megemlékezés Varázsló volt, nem kétséges, mint ahogyan az sem, hogy az első pillanatban megnyert minden csatát, hiszen bármit csinált, a szeme mindig mosolygott. Varga Gábor beszélgetőtársára emelte tekintetét és mosolyát, mert ez volt a névjegye, az, amit mindenki egy életre megjegyzett. Ő volt az Erzsébetváros Jövőjéért kitüntetés első díjazottja. Gábor bácsi Jó ideje nem sétált már végig az Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium folyosóin, nem mosolygott a gyerekekre, de Gábor bácsi, ahogyan tanítványai hívták, mégis jelen volt, tudta, mi történik az iskolában. Nagy iskolát álmodott a kis erzsébetvárosi utcába, és az álom valóra vált. Húsz éven át igazgató volt, és Gábor bácsi maradt. Állandó pont volt az iskola életében, viszonyítási alap, akihez mindig, minden helyzetben lehetett fordulni. Megnyugtató jelenség volt, tanítványainak titokban nagypapája, akiről sohasem derülhetett ki, hogy karácsonykor miért nem ő a Télapó. Szerény, tiszta, halk szavú, de határozott ember, aki csak akkor szállt harcba, ha bizonyosan tudta, igaza van. Miközben rendíthetetlen akarattal álmodta, építette, védte az iskolát, s a háttérből segítette tanítványait és kollégáit, aközben kerettantervi bizottsági tag volt, pedagógustovábbképzési akkreditációs testületi elnök, közoktatási szakértő, Apáczai Csere Jánosdíjas, érettségi elnök, lexikonszócikkszerző és fantasztikus apa. Matematikusként teljesen más dimenziókban gondolkodott, mint kollégái, akik igyekeztek vele szárnyalni. Tanárként olyan iskolát szeretett volna, ahol a gyerekek azt tanulnak, ami érdekli őket, és olyan mélységben, amilyenben képesek. Szilárd alapot teremtett tanítványainak, olyat, amelyre egész életükben építkezhettek. Tanítványai mesélik, lassan magyarázott, hogy mindenki képes legyen megérteni a dolgokat. Ha bárki lemaradt, azonnal észrevette, és segített. Ilyenkor leállt az osztály, és bevárta a lemaradót. Mesélik, néha a tanári értekezletek alatt nagy viták folytak, és ő mindig nyugalmával teremtett rendet. Képes volt elérni, hogy figyeljenek rá, és ehhez nem kellett megszólalnia. És nem igaz, hogy elvesztette az utolsó harcot. Büszke tanítványai nemcsak hírét viszik, nem csupán mosolyát őrzik, de tudják, hogyan érdemes élni. Emlékét egy róla elnevezett díj őrzi majd, amelyet mostantól minden évben november 20án, Varga Gábor születésnapján adnak át. A varázsló elment, a világ egy mosol ylyal kevesebbet ér. Varga Gábor középen, az iskola névadójának emléktáblájánál Varga Gábor 1951–2012
