Erzsébetváros, 2013 (22. évfolyam, 1-17. szám)
2013-02-21 / 2. szám
Erzsébetváros 2013. február 21. www.erzsebetvaros.hu • www.erzsebetvarosimedia.hu 14 Portré Boross Sándor A Bihari János Táncegyüttes vezetője Mikor került kapcsolatba ezzel a kerülettel, és hogyan fonódott össze vele az élete? 1977ben jártam itt először. Tavasszal a felvételi alkalmassági vizsgám volt a Kertész utcában, azután októberben jelentkeztem az Akácfa utcában a Bihari Együttesnél táncosnak. Kezdetben a Gozsduudvarban laktam albérletben egy évet, harmincnégy évvel ezelőtt, amikor érettségi után fölkerültem Budapestre. A házinéni annyira a gondomat viselte, hogy mondhatnám, második mama volt. Ezenkívül ezer szál fűz a VII. kerülethez, de minden a néptánccal kezdődött gyerekkoromban. Dunaújvárosban, akkori nevén Sztálinvárosban születtem, és Rácalmáson laktam. A dunaújvárosi Móricz Zsigmond Zenei Általános Iskolába jártam, ahol a Kodálymódszert követték. Akkor még tantárgy volt a néptánc, később pedig lehetett választani, így én hatéves korom óta néptáncoltam, és szépen végigjártam a ranglétrát. Nyolcadikig az általános iskolában, utána pedig a gimnáziumi évek alatt a dunaújvárosi Vasas Együttesnél táncoltam, ahol azonnal a felnőtt együttesbe kerültem, mert pont akkor volt generációváltás. Érettségi előtt, 1977 tavaszán egy szerencsés véletlennek köszönhetően, megismerkedtem a Bihari alapítójával, Novák Ferenc Tatával, mert épp a Vasas Együttesnél koreografált. Ez a találkozás alig fél évvel később sorsdöntőnek bizonyult az életemben! Hajóstisztire jelentkeztem, tengerészetire, de a MAHARThoz, folyami hajózás szakra vettek fel. (Ennek az alkalmassági vizsgája volt a Kertész utcában.) Ősszel a főiskola miatt följöttem Budapestre, és kezdésképp kotróhajóra kerültem, aminek több jó oldala is volt: ki tudtam járni esténként, relatíve sokat kerestem, és izgalmas volt a hajón lakni. Viszont hamar rájöttem, hogy nem annyira romantikus hajózni, és két hónap után otthagytam a főiskolát. Ekkor volt nagy jelentősége annak, hogy már ismertem Novák Tatát, mert közben már elkezdtem táncolni a Bihariban. Így egyre professzionálisabb szinten érvényesült a néptánc az életemben. Tatáék segítettek nekem állást szerezni, mivel kmks, azaz közveszélyes munkakerülő nem akartam lenni, hisz ez a kategória az idő tájt virágkorát élte. Így az első munkaviszonyom is itt volt, a VII. kerületi Ingatlankezelő Vállalatnál. A munkám abból állt, hogy föl kellett mérnem a lakások állagát. Akkoriban minden önkormányzati tulajdonban volt. Napi hatnyolc órában róttam a kerület utcáit, néztem a lakásokat. Tíztizenöt címet kellett végiglátogatni, de ha előbb végeztünk, akkor négyig semmi dolgunk sem volt, mert akkorra kellett visszamenni a központba lejelenteni, hogy aznap mi történt. Életemben annyiszor nem jártam moziba, mint akkor a köztes időben. Még a kerületet sem kellett elhagyni, mert rengeteg mozi volt itt: a Honvéd, a Tisza, a Bethlen, a Horizont. És rengeteg film volt, amit meg lehetett nézni. Ha párhuzamot vonunk, nem tudom, hogy ugyanezt ma meg tudnáme tenni?! Részben az anyagiak, részben a film kí nálat miatt. Akkoriban szerzői filme ket: Bergmant, Bertoluccit, Formant stb. vetítettek, nem amolyan ma jellemző csittcsatt, piffpuff „alkotásokat”. A Bihari is a VII. kerületben, az Akácfa utcában volt, ezért mozi, illetve munka után nem kellett messzire menni próbára. A táncpróbák hétfőn, szerdán, pénteken este voltak. Novák Ferenc és Foltin Jolán koreografáltak, mi pedig táncoltuk
