Erzsébetváros, 2012 (21. évfolyam, 1-21. szám)
2012-01-26 / 1. szám
« Erzsébetváros megszületése 6 www.erzsebetvaros.hu 130 éve történt Bóka B. László Erzsébetváros az idén ünnepli megalakulásának 130. évfordulóját. A kerület kialakulása hosszú történelmi folyamat eredménye, amelynek végén még sokáig kellett várni arra, hogy a területnek ne csupán egy száma, de saját neve is legyen. Az V. kerületi Kossuth Lajos utca 20-as számú házon áll egy emléktábla, amely arról tudósít, hogy 1808-ig ott állt a Hatvani-kapu, Pest utolsó városkapuja. Az élet, ahogy Európa hasonló városaiban mindenütt, a városfalon belülre koncentrálódott, hiszen korábban utazni, gazdálkodni, egyáltalán élni, életveszélyes volt a városfalakon kívül. Ám a török hódoltság megszűnése, Buda felszabadítása (1686) után, majd a Rákóczi-szabadságharc végén (1711) viszonylagos nyugalom köszöntött be. A városfalakon belül, vagyis a mai Kiskörút mentén már nemigen lehetett hová terjeszkedni, nagy volt a zsúfoltság, a városfal a legfontosabbat, a fejlődést akadályozta. Ekkoriban a polgárok már megtehették, és meg is tették, hogy földeket vásároltak kint, a városfalak mentén, ezt a Városi Tanács szorgalmazta is. Kezdetben persze a „honfoglalók” nemigen törődtek azzal, hogy hol vannak a telekhatárok: mindenki ott szántott, vetett, termelt, ahol éppen jónak látta. A szabályos telekkönyvezés 1718-tól indult el. Az élet a városkapuk mentén volt a legélénkebb, hiszen ott épültek fel az utazó kereskedők kényelmét, pihenését szolgáló fogadók, a piacozók számára a kocsmák és a városból kiszorult iparosok műhelyei is. Pest városában ekkor jobbára iparosok, kereskedők, inasok és napszámosok laktak. A Tanács ügyelt arra, hogy a megvásárolt földek ne maradjanak kihasználatlanul: 1726-ban kötelező fásítást rendeltek el, a földeket nem lehetett szántónak használni, kizárólag kertA városfal a legfontosabbat, a fejlődést akadályozta. A Hatvani-kapu Erzsébetváros 2012 január 26 A városfal maradványai a Múzeum körúton
