Erzsébetváros, 2012 (21. évfolyam, 1-21. szám)
2012-01-26 / 1. szám
7 www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2012. január 26. 130 éve történt nek. Aki nem törődött megvásárolt földjével, attól visszavonták a tulajdonjogot. Akkoriban kezdett kialakulni a mai BelsőErzsébetváros területén egyfajta kertnegyed, szőlőkkel, gyümölcsösökkel és apró házacskákkal: „tetszetős gyümölcsösök, szőlők és bennük itt-ott présházak találtattak”. A városfalon kívül eső külterületek 1730 táján kezdtek benépesülni, 35 évvel később pedig már 865 állandó ház állt a külvárosban, amely akkorára nőtt, hogy 1766-ban kettéválasztották, és a két részt Alsó- és Felső-Külvárosként kezdték emlegetni. Közöttük a mai Rákóczi út volt a határvonal. A későbbi Erzsébetvárost a Felső-Külváros foglalta magába, a kitelepedési folyamat pedig immár megállíthatatlan volt. A Tanács, alkalmazkodván az igényekhez, 1730 körül hivatalosan is telket osztott a mai Józsefváros területén, ahol 91 házhelyet adtak ki. Az érseki helynök 1777. október 23-i leiratával a külvárost két plébániai területre osztották. Máig vita tárgya, hogy Mária Terézia 1751-es látogatása miatt vagy az itt lakók kérésére Szent Teréz után, de tény, hogy a Felső-Külvárost 1777. november 4-én Terézvárosnak keresztelték át, míg az alsó 1777. november 7-én II. József után a Józsefváros nevet kapja. Az új városrész gyors tempóban népesült be, olyan ynyira, hogy Terézváros volt Pest legnagyobb külvárosa. Viszonylag hamar felvetődött, hogy két, esetleg három részre kellene osztani a területet. Utcákról ekkoriban még nem beszélhetünk, a dűlők mellett csupán két nagyobb út létezett: a Kerepesi (mai Rákóczi út) és a Váci út. Ennek oka rendkívül egyszerű: a Hatvani- és a Váci-kapu között nem létezett más városkapu, tehát nem is épülhetett más út, amely befelé vagy kifelé vitt volna. A házak ekkoriban többségében vályogházak, néhol a városfalhoz ragasztva, hiszen így megspórolható volt egy egész fal. Az itt élők többnyire gyümölcstermesztéssel, marhakereskedelemmel és kézművesiparral foglalkoztak, de egyre nagyobb súlyt kapott a kereskedelem is, amelyben kezdetben a balkáni, később a zsidó kereskedők játszották a főszerepet. A kerteket lassan felaprózták, mindent felparcelláztak, a házakat 50-300 négyszögöles telkeken építették fel, elkezdtek kialakulni az utcák. A város rohamtempóban fejlődött, a városfalak fizikai akadályt jelentettek, tehát a XVIII–XIX. század fordulóján elkezdték őket bontani bontani: a Váci-kaput 1789-ben, a Kecskemétit 1794-ben, míg a Hatvanit 1808-ban. A fejlődést az 1838-as árvíz akasztotta meg, egész Terézvárosban mindössze 300 ház maradt épen. A helyreállításkor már téglából építkeztek, megjelentek az első egyemeletes házak, bővült az utcahálózat, beindultak az első üzemek is. Erzsébetváros létrejöttéhez a döntő lökést Budapest megszületése adta. A fővárost a XXXVI. törvénycikk Buda-Pest törvényhatósági alakításáról és rendezéséről hozta létre. A törvény kimondta az egyesülést, és a 134.§ elrendelte, hogy létre kell hozni egy választott 34 fős bizottságot, amely az új fővárost közigazgatási kerületekre osztja. A bizottság 1873. január 24-én kilenc kerületet hozott létre, köztük a „VI-ik kerület: a Terézvárosnak a Király utca, Városligeti fasor, Körönd melletti út és Erzsébet út által a határig szétválasztott bal fele (északi rész), az ideeső külsőségekkel. VII-ik kerület: a Terézvárosnak a Király utca, Városligeti fasor, Körönd melletti út és Erzsébet út által a határig szétválasztott jobb fele, a Kerepesi út nyugati vonaláig eső ún. Rákosfalvával stb. külsőségekke1 (déli rész).” A bizottság így indokolta az önálló VII. kerület létrehozását: „A Terézváros kettéválasztásának indokául szolgált a terület nagysága és a népesség sűrűsége,… A Terézvárost 82.600 lakosával épen e tekintélyes szám miatt kellett két egyenlő kerületre osztani. A Király-utcától balra eső részre 46.100, a jobbra eső részre 37.500 lakosnál több jutván.” Létrejött tehát az önálló VII. kerület, ám egyelőre a kerületek közt egyedüliként még névtelenül. A kettéváló Terézvárosból a kisebbik lett a VII. kerület, de még így is hatszor akkora volt, mint mai területe. Erzsébetváros létrejöttéhez a döntő lökést Budapest megszületése adta. A Váci kapu földalatti maradványait jelző útburkolat és emléktábla
