Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2011 / 4. szám

Anno Gombák és pletykák avagy a Szexis, az Előkelő, a Humoros és a Szerencsés HOL VOLT, HOL NEM VOLT, KEZDHETNÉM AKÁR ÍGY, ÉS KEZDEM IS, MERT MESEI INDÍTÁS ILLIK EHHEZ A NAGYON PESTI TÖRTÉNETHEZ, AMELY NÉHÁNY PONTJÁN ÉRINTI ERZSÉBETVÁROST VAN BENNE MINDEN, AMITŐL KÜLÖNLEGES, VAN BENNE SIKER, TRAGÉDIA, SZERELEM ÉS RENGETEG SZÓBESZÉD. A PLETYKÁK ANNYIRA SZÖVEVÉNYESEK, HOGY KÜLÖN TÁRGYALOM ŐKET Bóka B. László írása V olt egyszer Budapesten egy kisember, bizo­nyos Grün, a boltossegéd, akinek szép sor­ban négy lánykája született: Margit, Frida, Ella és Irén. (Hogy a helyzet rögvest az elején kusza legyen, már abban is vita támadt, vajon Ella vagy Irén a legkisebb. E kuszaságokat lentebb szépen sorra veszem.) Valamennyien a színházba szeretnek bele, a csillogásba, a színpadig el is jutnak valamennyien, de a színháztörténet csak kettejük nevét őrzi meg (Frida és Ella), igazán szép élet pedig csak egyiküknek adatik. Történt mindez az „ántivilágban”, akkor, midőn min­denki mindenkiről tudott, vagy legalábbis tudni vélt mindent, amikor még fontos volt a színház, az iroda­lom, egyszóval a művészet. Itt vannak tehát ők, akiket Gombaszögieknek ismert meg az ország, ők a Gom­bák. Valamennyien a színházak révén kapcsolódnak Erzsébetvároshoz, hiszen itt játszottak a Magyarban (volt Nemzeti Színház a Hevesi Sándor téren, ma újra Magyar), a Madáchban és a ma már romjaiban sem létező, egykor legendás Király Színházban. MARGITRÓL (1881-1925), a legidősebbről nem tudunk sokat, ráadásul a sors kurta életet mér neki. O négyük közül a legszebb, ez vitathatatlan, megsár­gult fényképek telten szexis nőről tanúskodnak, ma is elcsavarna néhány férfifejet az utcán. Hogy meny­nyire volt tehetséges, ki tudhatja, hisz majdnem gye­reklányként karénekesként domborít (szó szerint) a Népszínházban (Blaha Lujza tér), majd 16 évesen a Magyar Színházhoz kerül immár színésznőként. Sike­reket arat, operettekben fénylik, majd váratlan fordu­lattal 27 évesen férjhez megy a gödöllői szolgabíróhoz, Romeiser Bélához. A gyűrű felhúzásával együtt azon­nal hátat fordít a színpadnak és már nem is lesz ideje visszatérni, hiszen alig 44 évesen váratlanul meghal. FRIDA (1890-1961), vagy ahogyan mindenki hívja, Frici, élete 71 éve alatt megjárja a mennyet és a poklot. A híres színigazgató, nem mellékesen Erzsébetváros lakója, Beöthy László, akit mindenki Vezérnek szólít, bukkan rá Fridára: „Szerencsére, végre találtam fiatal drámai színésznőt. Igaz, még nincs tizenkilenc éves sem, de ezt a hibáját majd kinövi.” A Vezér édesanyja, Valamennyien a színházba szeretnek bele, a csillogásbaj a színpadig el is jutnak valameny- nyien, de a színháztörténet csak kettejük nevét őrzi meg... n

Next

/
Thumbnails
Contents