Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2011 / 4. szám

Rákosi Szidi, a híres színésznő, a Színművészeti Akadémia vizsgaelőadása után meg is szólítja a fiatal lányt: „Gomba, nagyon jó voltál, menj fel holnap Lacihoz.” A Vezér azonnal a Magyar Színházhoz szerződteti. Jóval később Beöthy így beszélt kedves színésznőjéről: „...azt kaptam, akit kerestem. Egy kikötéssel: ezzel a nővel nem szabad jelentéktelen nőt játszatni. Olyan súlyos és izgalmas egyéniség, aki nem bírja el a jelentéktelen nő színpadi megjelenítését.” Tizenkilenc évesen eljátssza a Warrenné mestersége Vivie-jét. Gyorsan beköszöntenek az első sikerek és elsodorja a nagy szerelem is. Első felindulásában hozzámegy a fiatal színészhez, Rajnai Gáborhoz, akire egy sereg magyar filmből emlékezhetünk: Az én lányom nem olyan, Egy csók és más semmi, Mese a 12 találatról, Liliomfi és még közel 80 más. A szerelem és a házasság hamarosan véget ér, a színpadi diadal, néhány filmben is, folytatódik. Vitathatatlanul ő a kor egyik ünnepelt, csodált színésznője. Az erzsébetvárosi színházak közül a Magyarban és a Királyban játszik. Egészen addig, míg egy őrült kereskedősegéd valamikor az első világháború vége táján be nem csönget a lakására. Frida ajtót nyit, a suhanc pisztolyt ránt és habozás nélkül a színésznő arcába lő, majd végez magával. Életét csak a csoda menti meg, hiszen arcát átszakítja a golyó, megsérül a nyelve, hosszú ideig beszélni sem tud. Megtörténik azonban, amiben senki sem hisz, a híres sebészprofesszor, Hüttl visszaadja a színpadnak Fridát. (Mások úgy emlékeznek dr. László Ernő operálja, akinek még főszerep jut a családban.) A merénylet utáni első fellépésén a közönség tombolva ünnepeli visszatértét. Néhány évvel később, 1922. április 15-én férjhez megy a kor egyik legkiválóbb médiavállalkozójához, az Est lapok tulajdonosához, az akkor 42 éves Miklós Andorhoz. A színésznő ekkor 32 éves. Házasságuk tragikusan rövidre sikerül, hiszen férje tíz év múlva meghal. Már korábban is fontolgatta, de ekkor visszavonul a színpadtól és a nyolc nyelvet beszélő színésznő az Aetheneum Kiadó elnök-vezérigazgatója lesz. Nem tehet másként, gondoskodnia kell férje örökségéről. Mindent

tökéletesen csinál, egészen 1939-ig, amikor az állam ellopja vállalatát, letiltják a színpadról, elcsencselik vagyona nagy részét is. A háború alatt játssza élete egyik legnagyszerűbb szerepét, Hachspacher Ilonát. A nagykendőbe bugyolált falusi asszonyság személyiségébe rejtőzve vészeli át a háborút, az utolsó időkben Erszébetvárosban, az Akácfa utca 7. számú ház pincéjében megbújva. Régi barátok segítik: Rajnai Gábor, az első férj, illetve Füzess Anna és Bajor Gizi, a szí• Lelkesedéssel a hangomba Állapítom meg, hogy Pesten Ugyancsak borén ran Gomba. Kettő itt mosolyog rád, rám,

A mellékelt ábrán.

Ha szemed idáig ellát Láthatod itt Lridát és Hllát.

Az emberek csodálni alig győzik

Hzek olyan Gombák

melyek a közönséget megfőzik.”

Színházi Élei, 1*114. I.t. szám, 27. ólául 7T

nésznő barátnők. Bár visszatér a színpadra, de ebben már nincs köszönet: az új rendszer osztályidegenként vidékre hajítja. Pécsen és Győrben kénytelen játszani, de szerencsére a megfelelő ideológiai kapcsolatokkal rendelkező Major Tamás 1953-ban visszamenti a Nemzeti Színházba. Ekkor azonban már nincsenek kiugró szerepei, magatartástant tanít a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Nyolc év múlva agyvérzést kap, a Sportkórházba szállítják, de szervezete feladja a küzdelmet.

Cikkünket következő számunkban folytatjuk.

A fotókért köszönet az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának.