Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011-12-22 / 21. szám
„Angyalfia” régen és ma ÚJRA ITT A KARÁCSONY. EZ AZ ÜNNEP KÉT DOLOG, KARÁCSONYFA ÉS AJÁNDÉK NÉLKÜL NEM KÉPZELHETŐ EL. LEHET, HOGY NINCS NAGY FENYŐRE PÉNZÜNK, DE EGY FELDÍSZÍTETT ÁG, EGY SZÉP GYERTYA BESZEREZHETŐ, ÉS NINCS DRÁGA AJÁNDÉK SEM, DE EGY CSOKOLÁDÉ, EGY SZÉPEN CSOMAGOLT SZALONCUKOR VAGY LEGALÁBB EGY ALMA BIZTOSAN AKAD. LEGALÁBBIS ÍGY VOLNA SZÉP… Az eredeti képek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményéből származnak. A digitális verziók megtekinthetők a Magyar Digitális Képkönyvtár oldalán www.kepkonyvtar.hu Mára odáig jutottunk, hogy a karácsonyi ajándék egyet jelent a „megfizethetetlennel”, hiszen mégis csak „egyszer van egy évben karácsony”, és bizony néha a családtagok egymással versengenek, melyikük tud a másiknak értékesebb, drágább, és tegyük hozzá, gyakorta teljes mértékben szükségtelen ajándékot venni. Bizony, ott tartunk, hogy a karácsony előtti hetek „az őrület időszaka”, s erre a kereskedelem alaposan „rádolgozik”, mi pedig loholunk a tömegben, egymást taposva, hogy meglegyen minden, amit elképzeltünk. Mondják csak bátran, hogy manapság nem így néz ki a karácsony! Hol van már az az igazi meghittség, az a csend és nyugalom, amikor a család tagjai még egymásra figyeltek, és megtisztelték az ünnepet, egymást és a karácsonyi asztalt azzal, hogy például szépen fel öltöztek? Ha az emberek többsége tudná, hogy az ajándék valaha „gyűlölt nyűg” volt, amelyet évről évre „ki kellett izzadni”, talán kissé elgondolkodnának. Hát még ha azt is tudnák, hogy az „őrület” nem ma kezdődött! A XVII. század végén és a XVIII. század elején német területről terjedt el a karácsonyfa állítás eredetileg protestáns szokása. Érdekes módon maga a fa, az egy évtized alatt a gyertyák, gyümölcsök, sütemények és a különféle egyéb díszek és világító eszközök által egyre díszesebbé váló karácsonyfa lett az ünnepi adományozás „előképe”. Az ajándékozásnak évezredes hagyományai vannak, már az ókorban is „divat” volt. A rómaiak, sikeres évkezdetet kívánva újévi ajándékokat, süteményeket, aranyfüsttel bevont gyümölcsöket, szerencsét hozó gallyakat küldtek egymásnak. Ezeket később felváltották az értékesebb ajándékok (nemritkán pénz), amelyeket leginkább a feljebbvalók adtak a náluknál alacsonyabb rangúaknak. A középkor első időszakában a karácsony és az újév egybeesett, így aztán a velük kapcsolatos ajándékok „összemosódtak”. A feljebbvalók továbbra is ekkor ajándékozták meg alárendeltjeiket, a pápa a bíborosokat, a feudális urak az alattvalóikat, a király pedig az udvari népet. Magyarországon az ajándék egy eredetileg önkéntes, aztán gyorsan kötelezővé állandósult természetbeni jobbágyszolgáltatás, mindig valamilyen állati vagy növényi eredetű termék volt. Az egy egész telek után járó földesúri adományt pontosan szabályozták: 2 csirke, 2 kappan (herélt kakas), 12 tojás, 1 icce (7-8 dl) vaj képezte, és minden 30 telek után ezekhez adni kellett még egy borjút is. Ezeket általában ünnepi alkalmakra kellett prezentálni: esküvőre, karácsonyra vagy fiúgyermek születésekor. Egy időben karácsonykor a földesurak is osztottak ajándékokat jobbágyaiknak. Bóka B. László Extra ajándék kisbőröndben Mit is vegyünk? (1926) 12 Kép-múlt
