Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2011 / 19. szám

„Sokat beszélgetek m‍a‍g‍a‍m‍m‍a‍l‍”‍ M‍I‍ ‍V‍A‍G‍Y‍U‍N‍K‍ ‍A‍ ‍F‍E‍L‍E‍L‍Ő‍S‍E‍K‍ ‍A‍ ‍K‍Ö‍R‍N‍Y‍E‍Z‍E‍T‍Ü‍N‍K‍B‍E‍N‍,‍ ‍T‍Á‍G‍A‍B‍B‍ ‍É‍R‍T‍E‍L‍E‍M‍B‍E‍N‍ ‍P‍E‍D‍I‍G‍ ‍A‍ ‍V‍I‍L‍Á‍G‍B‍A‍N‍ ‍ U‍R‍A‍L‍K‍O‍D‍Ó‍ ‍E‍G‍Y‍E‍N‍S‍Ú‍L‍Y‍É‍R‍T‍ ‍–‍ ‍V‍É‍L‍E‍K‍E‍D‍I‍K‍ ‍B‍E‍N‍C‍Z‍E‍ ‍I‍L‍O‍N‍A‍ ‍S‍Z‍Í‍N‍M‍Ű‍V‍É‍S‍Z‍N‍Ő‍,‍ ‍A‍K‍I‍ ‍Á‍L‍L‍Í‍T‍Á‍S‍A‍ ‍S‍Z‍E‍R‍I‍N‍T‍ ‍ M‍E‍G‍H‍A‍R‍C‍O‍L‍T‍ ‍A‍ ‍B‍E‍L‍Ő‍L‍E‍ ‍S‍U‍G‍Á‍R‍Z‍Ó‍ ‍B‍É‍K‍É‍É‍R‍T‍.‍ ‍A‍ ‍N‍E‍G‍Y‍V‍E‍N‍ ‍É‍V‍E‍ ‍A‍ ‍M‍A‍D‍Á‍C‍H‍ ‍S‍Z‍Í‍N‍H‍Á‍Z‍B‍A‍N‍ ‍J‍Á‍T‍S‍Z‍Ó‍ ‍ M‍Ű‍V‍É‍S‍Z‍N‍Ő‍ ‍T‍A‍V‍A‍L‍Y‍ ‍M‍E‍G‍J‍E‍L‍E‍N‍T‍ ‍A‍R‍Á‍N‍Y‍ ‍É‍S‍ ‍E‍R‍É‍N‍Y‍ ‍C‍Í‍M‍Ű‍,‍ ‍Ö‍N‍I‍N‍T‍E‍R‍J‍Ú‍ ‍M‍Ű‍F‍A‍J‍Ú‍ ‍K‍Ö‍N‍Y‍V‍É‍B‍E‍N‍ ‍ M‍Á‍S‍O‍K‍K‍A‍L‍ ‍I‍S‍ ‍M‍E‍G‍ ‍K‍Í‍V‍Á‍N‍T‍A‍ ‍O‍S‍Z‍T‍A‍N‍I‍,‍ ‍H‍O‍G‍Y‍A‍N‍ ‍G‍O‍N‍D‍O‍L‍K‍O‍D‍I‍K‍ ‍A‍ ‍V‍I‍L‍Á‍G‍R‍Ó‍L‍,‍ ‍M‍I‍K‍É‍N‍T‍ ‍É‍R‍T‍É‍K‍E‍L‍I‍ ‍ É‍L‍E‍T‍E‍ ‍E‍G‍Y‍E‍S‍ ‍L‍É‍P‍É‍S‍E‍I‍T‍,‍ ‍S‍ ‍A‍Z‍O‍K‍ ‍K‍Ö‍V‍E‍T‍K‍E‍Z‍M‍É‍N‍Y‍E‍I‍T‍.‍ S‍z‍i‍l‍l‍é‍r‍y‍ ‍É‍v‍a‍ – Többször nyilatkozott úgy, hogy a személyes dolgai ról csak „mértékkel” beszél a nyilvánosságnak. Erre utal az öninterjú címében szereplő „arány” kifejezés is? – Egyebek mellett természetesen erre is gondoltam. Az egész gondolkodásomat, életemet az arányosságra, a harmóniára való törekvés határozza meg. A könyv megírásának gondolata, mondhatni, „történelmi pil­lanatban” született meg. Akkorra már összegyűlt ben­nem sok minden, úgy éreztem, ha lehetőséget kaptam arra, hogy beszéljek, akkor a személyes dolgaimról szeretnék szólni, úgy, hogy részben kitárulkozzam. Remélem, sikerült megtalálnom annak arányát, hogy a manapság szokásosnál időnként sokkal mélyebben, ugyanakkor mégis tartózkodóan valljak magamról. –  Hogyan lehet megmaradni ebben az arányérzékben ma, amikor minden kicsit eltúlzott, vagy éppen túlsá­gosan is felszínes? – Bevallom, nem könnyű. Azonban mindenkinek az életében van valamiféle norma, aminek megfelelően éli a napjait. Bármilyen is legyen a világ körülöttünk, nem feltétlenül kell igazodnunk hozzá. Én sem így szólnék magamról, ha a környezet határozna meg engem. Meg­győződésem, hogy amit a világ időnként mutat, az nem azonos azzal, ami az emberekben legbelül van. Talán éppen azért írtam meg ezt a könyvet, hogy az embere­ket bátorítsam arra, hogy nem muszáj úszni az árral. Nem feltétlenül kell szemben úszni vele, de lehetnek olyan elképzeléseink, amelyekhez megtaláljuk azo­kat a partnereket, akikkel egyformán gondolkozunk. Mennél előbb mondjuk és tesszük, hogy lehet másképp is, annál előbb lesz jobb a környezetünk. A harmónia sohasem kívülről jön, azt az embernek önmagában kell megteremtenie. – Mintha egyre többen dacolnának a mai rohanással és a közösségek pusztulásával... – Akkor éppen jókor írtam meg ezt a könyvemet, mert valami ösztönzést jelenthet azoknak, akikben ez a törekvés már korábban is megfogalmazódott. Talán az is jelent valamit, hogy háromezer példányban adták ki a kötetet, és több mint 2500 már elfogyott belőle. Az emberek vágynak valami olyasmire, amire én is gondolok. – Honnan ered az Ön harmóniája? – Megharcoltam magamban, magamnak, mert nem adják ingyen. Egy idő után rájöttem, hogy nem M‍e‍g‍g‍y‍ő‍z‍ő‍d‍é‍s‍e‍m‍,‍ ‍h‍o‍g‍y‍ ‍a‍m‍i‍t‍ ‍a‍ ‍v‍i‍l‍á‍g‍ ‍ i‍d‍ő‍n‍k‍é‍n‍t‍ ‍m‍u‍t‍a‍t‍,‍ ‍a‍z‍ ‍n‍e‍m‍ ‍a‍z‍o‍n‍o‍s‍ ‍a‍z‍z‍a‍l‍,‍ ‍ ami az emberekben legbelül van. P‍á‍r‍a‍t‍l‍a‍n‍ ‍p‍á‍r‍o‍s‍ ‍2‍:‍ ‍p‍a‍r‍t‍n‍e‍r‍e‍i‍ ‍C‍s‍e‍k‍e‍ ‍P‍é‍t‍e‍r‍,‍ ‍T‍ó‍t‍h‍ ‍E‍n‍i‍k‍ő‍ A‍z‍ ‍E‍r‍z‍s‍é‍b‍e‍t‍-‍b‍á‍l‍ ‍h‍á‍z‍i‍a‍s‍s‍z‍o‍n‍y‍a‍ F‍a‍n‍t‍o‍m‍:‍ ‍p‍a‍r‍t‍n‍e‍r‍e‍ ‍H‍o‍m‍o‍n‍n‍a‍y‍ ‍Z‍s‍o‍l‍t‍ 6 Portré

Next

/
Thumbnails
Contents