Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 14. szám
Molnár Ferenc Az üvegcipő című darabjában Gálffi Lászlóval Shakespeare: János király című előadásában Koncertfelvétel az Örkény-kert estjén. Háttérben az Örkény Színház épülete – Mi volt a véleményed, amikor először hallottál Mácsai Páltól az Örkény-kert rendezvényről? – Boldog voltam, mert ez a „borzadályos” Madách tér, ahová immár több mint húsz éve járok, változatlanul ocsmány arcát mutatja. Nagyon szeretném, ha nem így lenne. Nem akarom firtatni, hová került az a sok millió forint, amit mi, autósok parkolási díjként csak itt a Madách téren befizettünk, de az a gyanúm, hogy még némi ráfordítással simán ki lehetett volna alakítani a téren egy mélygarázst, és létrehozni egy európai világvároshoz illő és méltó belvárosi teret, parkkal, jó levegővel, kávéházakkal. Minden kollégámmal együtt szeretném, ha a rendezvény meggyökeresedne, és hagyománnyá válna, egészen addig, amíg valóban meg nem valósul a beruházás. Remélem, megérjük! – Talán igen, hiszen a rendezvényt az önkormányzat is a magáénak érezte. – Nagyszerű dolog, hogy Erzsébetváros Önkormányzata ilyen látványosan az ügy mellé állt. Ez bizakodásra ad okot, ebből egyszer talán valóban lehet valami. Hátha valamilyen módon, például uniós pályázat segítségével méltóképpen nézhet majd ki egyszer ez az erzsébetvárosi tér. – Mit szóltál a téren kialakult hangulathoz és az emberekhez? – Természetesen számítottunk rá, hogy lesznek érdeklődők, de ami estére emberszámban és hangulatban kialakult, az minden várakozásomat felülmúlta. Remek koncert kerekedett. Hrutka Robiék is ugyanezt mondják, pedig ők lényegesen többet koncerteznek. Hat csodálatos zenésszel „zúztam” a színpadon, akik úgy röpítettek, mintha egy varázsszőnyegen utaznék, miközben a közönségből felhőtlen jókedv áradt felénk. A második, harmadik szám után éreztem, hogy velem vannak, és élvezik a zenét. – Mitől lett hirtelen fontos számodra az éneklés? – Egyáltalán nem hirtelen. Már a főiskolán (ma már egyetemen) is énekeltünk, és nekem fantasztikus énekmesterem volt, sőt van, Bagó Gizella személyében. Nagy szerencse, ha valaki vele találkozhat. Az ő szaktudása, emberi minősége „bója” az ember életében, amelyhez mindig vissza lehet térni. Úgy foglalkozik velünk, mint egy jó edző. Tudja, hogy ezt a két kis izmot a torkunkban ugyanúgy karban kell tartani, mint egy élsportolónak a testét. Neki köszönhetem én is, hogy sok nagyszerű musicalszerepet is elénekelhettem. Az első lemezem (Nőstény álom) 2006-ban, A tér, ahol találkoztunk SZEPTEMBER 3-ÁN GÉPKOCSIK HELYETT JÓKEDVŰ EMBEREK LEPTÉK EL A MADÁCH TERET, AHOL EGÉSZ NAP PEZSGETT AZ ÉLET. ITT SZERVEZTE MEG AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZ AZ ERZSÉBETVÁROSI ÖNKORMÁNYZATTAL KÖZÖSEN AZ EGÉSZ NAPOS ÖRKÉNY-KERT RENDEZVÉNYT, AMELYNEK EGYIK SZTÁRFELLÉPŐJE FÜR ANIKÓ VOLT, AKI ESTE „TELT TERES” KONCERTET ADOTT. Bóka B. László 12 Portré
