Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2011 / 14. szám

Für Anikó, Jászai-díjas színésznő

1989-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Először a Madách

Színházhoz szerződött. Klasszikus és modern darabokban egyaránt játszik.

Eddig 64 különféle színházi hőst formált meg, fő- és karakterszereplőként.

2004 óta az Örkény Színház tagja. Már főiskolás korában szerepelt játék-

és televíziós filmekben, hangja gyakran hallható szinkronhangként. Olyan

alakításokat láthattunk tőle a színpadon, mint a Lear király Cordeliája, Adél

Molnár Ferenc Üvegcipő című darabjában, vagy Sally Bowles a Kabaré című

musicalben. 2001 óta vezeti a Duna Televízió Talpalatnyi zöld című környezetvédelmi magazinját. Eddig két önálló lemeze jelent meg.

barátok biztatására született. A dalszövegek megírására Bereményi Géza barátomat kértem fel, a zenét pedig Hrutka Róbertre bíztam, azóta hozzá is becses barátság fűz. A remek szerzőgárda a Kitalált világ című második lemezemnél sem változott.

– Hány éve vagy már az Örkény Színházban?

– „Papírforma szerint”, amióta Örkény István Színháznak hívják, tehát 2004-től. Sőt, ha még jóval korábbra szeretnék visszaugrani, akkor 1998-ban dőlt el a dolog. Abban az évben mutattuk be a Madách Stúdióban Kolos István rendezésében Mácsai Pál, Szűcs Gábor, Bíró Kriszta és jómagam szereplésével A tribádok éjszakája című drámát. Akkor Pali azt az „elhamarkodott” kijelentést tette, hogy ha neki egyszer valaha megadatik, hogy színháza legyen, akkor nekem ott helyem lesz. Így lettem aztán 2004-ben az Örkény István Színház egyik alapító tagja. – Az „egy dolog”, hogy Mácsai Pál mit ígért, de Te hogy érzed magad a színházban?

– Ha nem érezném jól magam, nem volnék itt. Igaz, sokan azt hiszik, hogy „megátalkodottan hűséges típus” vagyok. Ám csak akkor vagyok ragaszkodó, ha nekem valahol jó dolgom van. A Madách Színházban sem azon járt az eszem, hogy mehetnék el, hiszen folyamatosan próbáltam, volt, hogy egyszerre nyolckilenc szerepet játszottam. Aztán, amikor változatosságra vágyván, komolyan azzal kezdtem foglalkozni, hogy merre kellene továbblépni, akkor megadatott a csoda, egyszerre „körém nőtt” egy új színház. Minden az „ölembe hullott”, máris itt voltak az új impulzusok, az új kollégák, az új kihívások és a korábbiaknál kicsit másfajta darabok. Azóta is örülök ennek, az egymás után következő feladataimnak, és azoknak az embereknek, akikkel azóta együtt dolgozhatom. – Hogy „néz ki” az idei évadod?

– A válaszhoz a múlt szezonból kell kiindulnunk, amikor lényegében négy és fél bemutatóm volt. A „felet” azonnal megmagyarázom. Az évadot a Nőnyugattal kezdtem, Mácsai Pál rendezésében, amely a ?ália Színház és az Örkény Színház közös produkciója, folytatódott a lemezfelvétellel (Kitalált világ) és az Örkény Színházbeli koncertekkel. Ezt nyugodtan nevezhetjük „bemutatónak”, hiszen nem kevés munka van benne. Aztán beugrottam a Hülyéje című előadásba, ahol Kerekes Viktória szerepét vettem át, ami egy éven át az enyém lesz. Következett Bagossy Lászlóval a János király. A „feledik” bemutató Arthur Miller Pillantás a hídról című darabja, amelyet szinte „készre” próbáltunk. Az évadot Mácsai Pállal kezdtem, és vele zártam, hiszen ő jegyzi ezt az előadást is, amelynek igazi bemutatója majd csak most lesz, október 8-án. Ebben az évben ezeken túl is vár rám feladat, hiszen rendez majd a színházban Ascher Tamás, Bagossy László, Mácsai Pál, és i?ú kollégám, Polgár Csaba is. Még nem tudom kinél milyen szerep jut, de „ide nekem az oroszlánt is”.

13

Portré