Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 13. szám
Mesterség és helytörténet AHOGY VALAMENNYI TRADICIONÁLIS KÉZMŰVESMESTERSÉG ESETÉBEN ÉRVÉNYES IGAZSÁG, AZ ÖTVÖSSÉG TEKINTETÉBEN IS TÖRVÉNYSZERŰ, HOGY AZ ALKOTÁS SZÍNVONALA NEMCSAK AZ ADOTT SZAKEMBER RÁTERMETTSÉGÉN, TEHETSÉGÉN MÚLIK, HANEM A MŰFAJ MÚLTJÁNAK ALAPOS ISMERETÉN IS. UGYANILYEN FONTOS LAKÓHELYÜNK MÚLTJÁNAK ISMERETE, HISZEN ERZSÉBETVÁROS IS BÜSZKE LEHET MÚLTJÁRA, DE ISMERNÜNK IS KELL AZT, AMIRE BÜSZKÉK VAGYUNK. E KETTŐT, A MESTERSÉG ÉS A KERÜLET MÚLTJÁNAK BEMUTATÁSÁT ÖTVÖZI AZ ERZSÉBETVÁROSI ÖTVÖSMESTERSÉG ÉS HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY. AZ ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMÁNAK ELNÖKÉVEL, ZOLTÁN TAMÁSSAL BESZÉLGETTÜNK. Hogyan született az alapítvány létrehozásának ötlete? Régi, többéves tervem, hogy szeretett mesterségemnek kiérdemelt és méltó emléket állítsak a kerületben. Igen, „emlékről” kell beszélnünk, mert az a szomorú tény, hogy a hagyományosan értelmezhető szakma hanyatlóban, azaz kihalófélben van. Közismert, hogy a főváros VII. kerületében volt egykoron a magyar nemesfémművesség fellegvára. Arany- és ezüstművesek, ékszerészek, vésnökök, cizellőrök, óratok- és lánckészítők, szelencegyártók és galantristák, nemesfémöntödék, kézi polírozók és a szakma többi ágának művelői itt, Belső-Erzsébetvárosban lévő műhelyeikben tevékenykedtek. Dokumentált tény, hogy az elmúlt két évszázadban szinte nem volt olyan ház ezen a területen, ahol legalább egy ezüst- vagy aranyműves üzem, kis műhely, öntöde stb. ne működött volna. Méltatlan, hogy ennek az egyedülállóan gazdag múltnak mind a mai napig nincs semmiféle emlékhelye, pedig a kerület XIX. századi és az utáni dinamikus és folyamatos fejlődésében igen jelentős szerepe volt a szakma egykori kiváló képviselőinek. Nem mellékesen ők voltak azok, akiknek nagy részük volt abban, hogy világhírűvé tették a magyar ötvösséget. Mi a célja az alapítványnak? Az elmúlt évek során megrendezett budapesti nemzetközi ékszerkiállítások keretében egyedülálló, a maga nemében szokatlan tárgyegyüttes szerepeltetésére vállalkoztam. Feltűnően nagyszámú érdeklődőt vonzottak azok a tárlók, melyekben XIX. és XX. század eleji ötvösmesterek által használt különféle munkaeszközöket, hajdani – ma már a nemesfémes szakmában is alig, vagy egyáltalán nem ismert – szerszámokat mutattunk be. A kiállított anyag jelentős része több évtizedes gyűjtésem eredménye. A páratlan érdeklődésre és sikerre való tekintettel kezdeményezésemre a Nemesfémművesek Országos Ipartestülete és a Budapesti Szolgáltató és Kézművesipari Szakképző Iskola határozatot hozott egy állandó Ötvös Történeti Gyűjtemény létrehozásának szándékáról. Elsődleges céljául azt tűzte ki, hogy a felbecsülhetetlen értékű, kuriózumnak minősülő szerszámoknak, eszközöknek, műhely-berendezési Dokumentált tény, hogy az elmúlt két évszázadban szinte nem volt olyan ház ezen a területen, ahol legalább egy ezüst- vagy aranyműves üzem, kis műhely, öntöde stb. ne működött volna. 12 Civil szféra
