Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2011 / 10. szám

Szent Dávidné zsoltára A‍Z‍ ‍Á‍L‍T‍A‍L‍Á‍N‍O‍S‍Í‍T‍Á‍S‍O‍K‍ ‍N‍E‍M‍ ‍T‍Ú‍L‍ ‍S‍Z‍E‍R‍E‍N‍C‍S‍É‍S‍E‍K‍,‍ ‍M‍O‍S‍T‍ ‍M‍É‍G‍I‍S‍ ‍M‍E‍G‍K‍O‍C‍K‍Á‍Z‍T‍A‍T‍O‍M‍:‍ A‍ ‍M‍A‍G‍Y‍A‍R‍ ‍E‍M‍B‍E‍R‍ ‍S‍Z‍E‍R‍E‍T‍I‍ ‍A‍ ‍K‍Á‍R‍T‍Y‍Á‍T‍,‍ ‍S‍Z‍Í‍V‍E‍S‍E‍N‍ ‍Ü‍L‍ ‍A‍S‍Z‍T‍A‍L‍H‍O‍Z‍,‍ ‍H‍O‍G‍Y‍ ‍S‍Z‍Ó‍R‍A‍K‍O‍Z‍Z‍O‍N‍ ‍ V‍A‍G‍Y‍ ‍K‍Í‍S‍É‍R‍T‍S‍E‍ ‍A‍ ‍S‍Z‍E‍R‍E‍N‍C‍S‍É‍J‍É‍T‍.‍ ‍A‍Z‍T‍,‍ ‍H‍O‍G‍Y‍ ‍A‍ ‍Z‍S‍U‍G‍A‍ ‍Á‍T‍O‍K‍ ‍V‍A‍G‍Y‍ ‍Á‍L‍D‍Á‍S‍,‍ ‍C‍S‍U‍P‍Á‍N‍ ‍A‍T‍T‍Ó‍L‍ ‍ F‍Ü‍G‍G‍,‍ ‍H‍O‍N‍N‍É‍T‍ ‍N‍É‍Z‍Z‍Ü‍K‍.‍.‍.‍ ‍A‍Z‍ ‍A‍Z‍O‍N‍B‍A‍N‍ ‍B‍I‍Z‍O‍N‍Y‍O‍S‍,‍ ‍H‍O‍G‍Y‍ ‍A‍ ‍F‍E‍S‍T‍E‍T‍T‍ ‍L‍A‍P‍O‍C‍S‍K‍Á‍K‍ ‍ T‍Ö‍R‍T‍É‍N‍E‍T‍E‍ ‍T‍Ö‍B‍B‍ ‍P‍O‍N‍T‍O‍N‍ ‍I‍S‍ ‍K‍A‍P‍C‍S‍O‍L‍Ó‍D‍I‍K‍ ‍E‍R‍Z‍S‍É‍B‍E‍T‍V‍Á‍R‍O‍S‍H‍O‍Z‍.‍ ‍ B‍ó‍k‍a‍ ‍B‍.‍ ‍L‍á‍s‍z‍l‍ó‍ ‍í‍r‍á‍s‍a‍ Anno 18 legelterjedtebb négy motívum a kör, a pikk, a káró és a trefffrancia eredetűek a XV. század utolsó negyedéből. Érdekes jelenség a demokrácia betörése a kártyala­pok közé. Miről is van szó? Hosszú évtizedeken át a legjelentősebb, a legtöbbet érő lapok a királyok voltak, amit a franciák azzal fűszereztek, hogy minden király és persze a dámák is külön neveket kaptak híres ural­kodókról, görög, római vagy francia hősökről, hős­nőkről. Egyszer azonban, szépen csendesen elkezdett egyre fontosabbá válni a legalacsonyabb értékű lap, amely csupán egyetlen pontot ért, hamarosan neve is lett, mégpedig egy teljesen értéktelen római aprópénz­ről, az as-ról. Ugye már rémlik! Igen, ő lett később a legfontosabb, a legjelentősebb, a mindent ütő. Bevi­harzott ugyanis a francia forradalom, amely a kártyá­ban is elsöpörte a királyok hatalmát és jött a mindent vivő, a legértékesebb: az ÁSZ. A kártyajátékok mindamellett, hogy mindig is nép­szerűek voltak, még a nyelvünkbe is beköltöztek: a magyar nyelv hemzseg a kártyával való kifejezésektől, szólásoktól: kijátssza az utolsó kártyáját, nyílt kártyák­kal játszik, nála az adu ász, belelát a kártyáiba, felfedi a kártyáit, kijátssza a kártyát. Néha asztal alatt keverjük a kártyát, de időnként sajnos rossz kártyára teszünk. Mi ráadásul nem egyszerűen kártyázunk, de nem ám, mi zsugázunk, verjük a blattot, forgatjuk a harminckét levelű bibliát, Fortuna festett lapjait, a játszódólevelet, Szent Dávidné zsoltárát vagy az ördög bibliáját. E urópában 1350 óta forgatják a lapokat. A kártya lényegében nem más, mint békés háború. Bár bizonyíték nincs rá, de erősen tartja magát a nézet, hogy a kártyát mint játékot a muzulmánoknak köszönhetjük. Az ő ked­venc figuráik voltak a handzsár, a kupa, a buzogány és a pólóütő. A svájciaknál ugyanez a rózsa, a makk, a pajzs és a harang, míg a németeknél szív (vagy piros), makk, levél (vagy zöld) és csengettyű. Ez utóbbi rög­zült valamiért itthon tökként. Az isztambuli Topkapi Múzeum „Mameluk kártyája” 1530 körül készült és ez legfeljebb összekötő kapocs lehet a keleti játékokkal. Kínában a VIII–IX. századra, Japánban a X. századra teszik a kártya típusú játékok megjelenését. Újabb hipotézis, hogy az európai kártya a keresztény iko­nográfiából táplálkozó új találmány volt. A világon a Beviharzott ugyanis a francia forradalom, amely a kártyában is elsöpörte a királyok hatalmát é‍s‍ ‍j‍ö‍t‍t‍ ‍a‍ ‍m‍i‍n‍d‍e‍n‍t‍ ‍v‍i‍v‍ő‍,‍ ‍a‍ ‍l‍e‍g‍é‍r‍t‍é‍­kesebb: az ÁSZ.

Next

/
Thumbnails
Contents