Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 8. szám
Ajótékonyság elfeledett angyala NAPONTA TÖBBSZÖR ROHANUNK ÁT A VÁROSON, SZALADUNK EGYIK DOLGUNKTÓL A MÁSIKIG. ÁM, AKI SZERETI BUDAPESTET, AKITŐL NEM IDEGEN A BELVÁROSI LÉT, AZ TUDJA AZT IS, MIT JELENT SÉTÁLNI. CSAK ÚGY, ÚRI PASSZIÓBÓL, NÉZELŐDNI ÉS CSODÁLNI A HELYET, AHOL ÉLÜNK. TÉVEDÉS AZT HINNI, HOGY CSAK A DUNA-PARTI KORZÓ VAGY AJÁNOS-HEGY KILÁTÓJA NYÚJT CSODÁKAT. SZÉP LEHET EGY DÉLUTÁNI SÉTA IS AZ ISMERT FLASZTEREN, PONTOSABBAN, AMIRŐL AZT HISSZÜK, HOGY ISMERJÜK. HA FIGYELMESEN NÉZÜNK, KINYÍLIK A VÁROS, MEGLÁTUNK EGY SEREG OLYAN DOLGOT, AMELY MELLETT NAPONTA ELMEGYÜNK, MÉGSEM VESSZÜK ÉSZRE. Bóka B. László Írásának folytatása K ezdetben alelnök volt, majd 1873-tól haláláig az egyesület elnökeként irányította a munkát. Ez volt az ország első nőegylete, amely később mintául szolgált a hamarosan létrejövő többinek, katolikusoknak, reformátusoknak. Az intenzív fejlődésnek induló Budapest egyre súlyosabb szociális helyzettel találta magát szembe, ezt ismerte fel Bischitz Johanna, ezért hozta létre az egyesületet, majd később annak különféle intézményeit, Leány-Arvaházat 1867 (Damjanich utca 26.), a Leány- Árvamenhelyet (1901-től a kettő együtt működött a Jókai utcában). Az Árvaházat Erzsébet királyné 187 R ben személyes látogatásával tüntette ki. Az Egylet 1869-ben kóser népkonyhát (kezdetben Szegények Tápintézetének hívták) indít, amely felekezettől függetlenül juttatott éhezőnek. Szükség is volt a segítségre, hiszen eleinte csupán 30 emberre főztek, de 1896-ban több mint 140 ezer ember étkezett itt. Az egyesület ebben is megelőzött mindenkit, hiszen a városi népkonyhák csak 1874- ben jelentek meg, amelyek mind mintának tekintették a kóser népkonyhát. Ráadásul ez volt az egyetlen népkonyha, amely egész éven át nyitva tartott, mert a többi tél végén bezárt. Milyen idők voltak ezek? „Rettenetes a nyomor, a szükség. Még sosem volt a jótékonyságnak ennyi dolga, mint ma... Egyes helyeken előfordult, hogy a szülők eladták gyermekeiket, mert nem tudtak kenyeret adni nekik.” — írja Kiss József az 1870-es években. Joggal kérdezhető, vajon honnét származott a pénz a működtetésre. Folyamatosak és sikeresek voltak a gyűjtőakciók (400 persely járta folyton a várost) és a különféle jótékony bálok, koncertek, lottóhúzások, színházi előadások. Az egylet kulturális rendezvényein olyan „sztárok” léptek fel, mint Liszt Ferenc, Blaha Lujza, Bródy Sándor és mások. Az egyleti tagok létszáma lassan 4 ezer fölé kúszott, polgár- mesterek, főpolgármesterek, politikusok, miniszterelnökök, zsidó előkelőségek lettek tagok és akkoriban természetesen adakoztak is, de nem tes- sék-lássék módon. Johanna elképesztő energiával és ötletességgel ötvözte a ma olyannyira hiányzó ^Rettenetes a nyomor, a szükség. Még sosem volt a jótékonyságnak ennyi dolga, mint ma.,. Egyes helyeken előfordult, hogy a szülők eladták gyermekeiket, mert nem tudtak kenyeret adni nekik. 77
