Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 8. szám
4 Anno MÉG NÉHÁNY KÜLÖNLEGESSÉG FISCHER JOHANNÁVAL KAPCSOLATBAN:- Ő volt az első nő, akinek - leszámítva a szenteket és királynőket- Budapesten köztéri szobrot állítottak, mégpedig még életében.-1. Ferenc József császár a rendkívül magas kitüntetés mellett Johanna kimagasló érdemei, társadalmi-szociális munkássága elismeréseképpen 1895. június 9-én nemesi rangot adományozott a családnak. A Bischitz család a Hevesy elő- nevet vette fel, melyet 1904. április 13-án Hevesy-Bischitzre, majd 1906-ban Hevesyre változtattak.- Kémiai Nobel-díjat kapott (1944) Hevesy (Bischitz) György Bischitz Johanna unokája. Hevesy (Bischitz) György ^Bischitz Johanna rendkívül karizmatikus, intelligens, együttérző nő volt, kiváló szervező, nagyszerű kapcsolatteremtő, aki mindig megvalósította a célt, amit el akart érni. 77 polgári jótékonyságot és héber cedákát, amely a nincstelenek megsegítésére kötelezi a zsidókat (azt szokás mondani, hogy közepes adománynak számít az éves bevétel egy tizede). Bischitz Johanna rendkívül karizmatikus, intelligens, együttérző nő volt, kiváló szervező, nagyszerű kapcsolatteremtő, aki mindig megvalósította a célt, amit el akart érni. Rendkívül előrelátó és progresszív ember volt, aki kezdetektől szívügyének tekintette a nők minden formában történő támogatását. Hitt a zsidó lányok és asszonyok modern neveltetésében, támogatta szakképzésüket is. A budapesti nők helyzetének javítása érdekében felvette a kapcsolatot korának más nőszervezeteivel. „... üdvös törekvéseire azzal a jótékonysági irodával tette föl a koronát, melyet az ő szerencsés közbenjárására báró Hirsch Mór nyittatott Budapesten a Bischitzné elnöksége alatt, s mely által a nagy emberbarát évenkét 1 200 000 forintot osztatott szét Magyar- ország szegényei közt felekezeti különbség nélkül. Csak maga ennek az ezer meg ezer kérvényi ügyet elintéző irodának a vezetése is lefoglalta volna másnak minden gondját és idejét; és Bischitzné, ez a fáradhatatlan asszony, évtizedeken át kibírta, hogy e mellett még 30-nál több egyesületben munkálkodjék, mint elnök, dísztag vagy választmányi tag; pedig sehol sem elégedett meg a puszta nevének oda kölcsönzésével, hanem mindenütt kivette a maga részét a munkából is...” írja a Vasárnapi Újság 1898. 14-i száma, amelyhez tegyük hozzá, hogy a tiszaeszlári vérvád idején anyagi támogatást nyújtott a perbe fogottaknak. Az Akácfa utca 32-es számú házat 1894-ben építtette a Pesti Izraelita Hitközség, hogy otthont biztosítson a Fővárosi Szegény Gyermekkert Egyesületnek. Az 1879- ben, a királyi pár ezüstmenyegzőjének tiszteletére alapított jótékonysági egyesület árvagyermekek oktatását vállalta. A jótékony egyesület „.. .célul tűzte ki azon árva és szegény gyermekeket, kiket a végzet mostohasága az elzüllés örvényébe sodort, kiragadni a nyomor posványából és megmenteni őket önmaguknak, szüleiknek és a társadalomnak.” A jól felszerelt intézmény évente 300 kisgyereket fogadott, legbőkezűbb támogatója Bischitz Dávidné volt, akinek mellszobrát még életében, 1889. december 10-én avatták fel az épületben. (Ezért hát az évszám, ami nem mindenkinek világos.) Az 1877-es boszniai okkupációnál megsebesült katonák önfeláldozó ápolásáért I. Ferenc József a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. A szerb király a Natália-rendjelet adományozta neki, de a belga uralkodóház is kitüntette. Most már „csupán” egyetlen dolgunk maradt: eredeti helyére visszaállítani Fischer Johanna — jelenleg a Zsidó Múzeumban található - mellszobrát, és emléktáblával emlékezni arról az emberről, aki lényegében megalapozta a főváros szociális ellátórendszerét, évszázadokra mintát és erőt adva az utódoknak. Mind Bischitz Dávidné Fischer Johanna, mind Hevesy György sírja a Kerepesi temetőben található. Az Akácfa utca 32. szám alatt a szobor helyén ma is olvashatjuk nevét
