Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 7. szám
Lokálpatrióta aki Kodály, Weiner Leó tanítványa volt. 1938-tól ritka hangszerének köszönhetően neves svájci zenekarokban játszott. A két fiatal egymásra talált, és hamarosan összeházasodtak. 1951-ben elhagyták Svájcot, Klára édesanyjával és férjével együtt letelepedett Izraelben. Vonzotta őket a mindössze hároméves állam dinamizmusa. Férje is kihozatta szüleit, így nehezen éltek öten a kürtművész fizetéséből. Ezért Klára munkához látott. Három hónap alatt megtanult héberül, ezen kívül még hat nyelven beszél, és három nyelven olvas. Érdeklődése a monumentális művészet felé fordult. Ravennába utazott, hogy megtanulja az üvegfestészetet. A zsinagógák üvegfestészete tiltja az emberábrázolást, ezért új, dekoratív formanyelvet teremtett. 14 zsinagóga és több középület üvegablakait tervezte és kivitelezte saját műhelyében. Új hazájában az üvegfestészet hozta meg a sikert, hisz ezt ő honosította meg. Most már minden szabadidejét a festészetnek szentelhette: festhetett akvarelleket, olajképeket, sőt még litográfiákat és szitanyomatokat is készíthetett. 1954-ben nyílt meg első kiállítása Tel-Avivban, majd sorra következett Róma, Genf, London, Párizs. A sok kiállítást megannyi díj, elismerés követte. 1984-ben, Sáo Paulóban megkapta „Az év festője” címet, a Brazil Nemzeti Televízió nagydíját. Férjét 20 évi házasság után elvesztette. Emlékére évtizedeken át koncerteket rendezett szalonjában, ahol olyan híres zenészek adtak önálló estet, mint Starker János, és olyan híres vendég fordult meg körükben, mint Zubin Mehta. 1988-ban magyar tévéstáb járt Izraelben és filmet készített a kitelepült és itt híressé vált magyarokról, köztük Szilárd Kláráról. A film operatőre felvetette, hogy miért nem rendez kiállítást Magyarországon. Ez gondolkodóba ejtette, és 1990- ben már meg is nyílt első kiállítása a Vigadóban. A honvágy erősen megszólalt benne hazája iránt, ahol született, tanult és felnőtt. Hogy miért nem jött hamarabb haza? Talán sértődöttségből, hisz ő magyarnak érezte magát, édesapja lovas tüzér hadnagy volt az első világháborúban s amikor „1939-ben meghalt, katonai pompával temették el, koporsóját nemzetiszínű zászlóval takarták le. Engem az apám öntudatos magyarnak nevelt, evangélikus iskolába íratott, a zsidóságomról alig tudtam. El se tudtam képzelni, hogy egyszer valaki azt mondja, én nem vagyok magyar...” 1993-ban véglegesen hazatelepült Magyarországra, abba a kerületbe, ahol született. Azóta évente kiállít az ország különböző városaiban. 2002-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét adományozták a művésznőnek. A festészet mellett, új területen, szobrászatban is bemutatkozott, kompozíciói hegesztett vasszobrok. Szentendrén, háza kertjében szoborparkot alakított ki. Csodával határos módon, első férjével újra összetalálkozott, s 14 évig harmonikus házasságban éltek. Szilárd Klára otthonos a föld minden táján, ezt tükrözi szobája, ahol munkás mindennapjait éli. Szobája falait színes akvarelljei öltöztetik fel, ablakain a művész által festett üvegkompozíciókon a felkelő nap sugarai áradnak szét. Csángó, kalotaszegi népművészeti hímzések, a Hebronból származó fúvott üvegtárgyak, Bernhard Prähauser osztrák faszobrász domborműve, Tei-Avív látképe, Dohnányi versenyzongorája, mindmind Szilárd Klára belső világáról vallanak. • Szobája falait színes akvarelljei öltözlelik fel, ablakain a művész állalfesteti üvegko/npozíciókon a felkelő nap sugarai áradnak szél. 77
