Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 6. szám
Húsvétra készülődve Pelikán András lelkész vallási átravalója A HÚSVÉTI IDŐSZAK ALKALMÁBÓL EZEN A HÉTEN JÉZUS TEMPLOMTISZTÍTÁSÁNAK TÖRTÉNETÉT IDÉZZÜK FEL. EZ A TÖRTÉNET MINTEGY BEVEZETÉSE ANNAK AZ ESEMÉNYNEK, AMELY JÉZUS ÉLETÉNEK LEGFONTOSABB IDŐSZAKÁT JELLEMZI. JÉZUS ESZERINT ÉVEKEN ÁT TARTÓ TANÍTÓ, GYÓGYÍTÓ MUNKÁJA TETŐZÉSEKÉNT A PÁSZKA ÜNNEPÉRE JERUZSÁLEMBE ÉRKEZETT, AHOGY AZT A TÖRVÉNY ÉS A SZOKÁSOK IS ELŐÍRJÁK. A mikor Jézus megérkezett Jeruzsálembe — János írása szerint - a templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait és az ott ülő pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket az ökrökkel és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította, majd a galambárusoknak ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen, ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!” Ekkor tanítványainak eszükbe jutott, • A hásvéti ünnepre készülve tisztítsuk meg lelkünket a zavaró körülményektől éppúgy, ahogy azt Jézus tette. 77 hogy meg van írva: „A te házad iránt érzett, féltő szeretet emészt engem.” Többen megszólaltak és megkérdezték tőle, milyen jelt mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed. Jézus így felelt nekik: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” Ezt mondták rá a zsidók: „46 esztendeig épült ez a templom és te 3 nap alatt felépíted?” O azonban testének templomáról beszélt. Erre a momentumra tanítványai Jézus feltámadása után vissza is emlékeztek, és hittek az írásnak és beszédnek, amelyeket Jézus mondott. Talán azoknak is feltűnik Jézus indulatosságának különlegessége, akik kevésbé ismerik Jézus életét, tanítását. Nagyon ritka, hogy ennyire indulatosan lépett volna fel, ahogyan ez a történet őt ábrázolja. Számos esetben látjuk őt érzelmei hatása alatt. Barátja, Lázár halálakor elsírja magát, elfogatása előtti imádságakor szinte vért verejtékezik félelmében. A kereszten szenvedve elhagyatottnak és kétség- beesettnek látjuk, amikor az Atyához kiállt. Mégis az érzelmekkel teli pillanatok közül talán a templom tisztításának története az, ami leginkább elementáris hatású. Talán azért, mert a szelíden ábrázolt Jézus hirdető képe itt a legindulatosabb, a legvadabb. Ha éreznénk is ellentmondást Jézus szavai és tettei között, az imádság az a gondolat, ami fel kell, hogy oldja ezt az ellentmondást. Ahogy az imádságban az Istentől kérjük azt, hogy különbséget tegyen a bűnös ember, a bűnt elszenvedő és az őt rontásra vivő bűn között. Jézus így cselekedett, hogy elítélje a bűnt és éppen azért harcolt indulataival is a bűn ellen, hogy az annak áldozatául eső embert megmentse. Sokkal inkább azokra az emberekre gondolt, akik éppen úgy, mint ő, az ünnepségre érkeztek, mégis valami egészen mással találkozhattak, mint amire szükségük volt akkor. Bizonyára sokszor éltük át azt az érzést, amikor apró figyelmetlenségek, hibák miatt valami nem úgy sikerült, mint ahogyan azt elképzeltünk. Itt ennél egy picit többről van szó: Jézus veszélyben érzi az embereket, akik a templomba eljutva megerősítették az Istennel kötött szövetségüket. A szükséges szertartásokat törvény írta elő, persze a törvény mögött az a szándék állt, hogy az emberek így érezzék magukat kiengesztelhető állapotban. Az áldozat bemutatásához azonban a templom környékén az áldozni kívánt dolgokat meg kellett vásárolni, hogy az ember és az Isten közötti kapcsolat rendeződhessen. A törvény eredetileg tanítani akar, az áldozat bemutatása azért fontos, hogy az ember biztosan méltó legyen az Isten előtti megállásra. Hiszen Ő életem fenntartója, és O adja javaimat, élethelyzeteimet, gondjaimat és örömeimet. Ez az érzés ütközik Jézus szemében mindazzal, amit lát: öncélú, kapzsi, kereskedéssel, felfordulással, pillanatnyi előnyök, javak és hasznok megragadásának szándékával. Féltő düh az, ami kitör belőle. Ezt a helyzetet akarja Jézus tisztázni, ezt a helyzetet akarja megtisztítani és így tisztítja meg a templomot. A húsvéti ünnepre készülve tisztítsuk meg lelkünket a zavaró körülményektől éppúgy, ahogy azt Jézus tette.
