Erzsébetváros, 2010 (19. évfolyam, 1-18. szám)
2010-07-29 / 10. szám
OiK4TrASrtóTSl|S!*»N iEiWEiHÖS A villamosút '■A m Kluge Ida Berta (5 éves) Brunszvik Teréz Óvoda Rugó a világ körül Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kisfiú, akit úgy hívtak: Ádám. Kapott egyszer egy rugót. A rugó azt mondta neki, hogy nagyon szeretne világot látni. Ádám megengedte neki, és úgy ledobta, hogy akkorát rugózott, hogy megkezdhette az útját. Először Angliába ment, ahol találkozott néhány angol gyerekkel, akiket megkért, hogy teljes erőből dobják le a földre. Aztán elpattogott Ausztriába. A hegyekben találkozott néhány tehénnel, akik éppen ott legelésztek. Kérlek, rúgjatok el jó messzire! - mondta a rugó. így is történt, a tehenek jó messzire elrúgták, átrepült egy másik kontinensre, Észak-Amerikába. Itt találkozott Boob-bal, a grizli-med- vével. Boob is jó messzire dobta, egészen Kanadáig, ahonnan az Északi-sarkra rugózott. Itt találkozott néhány játékos fókával, akik az eszkimókig repítették. Az eszkimók is nagyon kedvesek voltak vele. Megengedték, hogy megpihenjen náluk, majd úgy a jéghez vágták, hogy a jégtábla megrepedt. így tudott a rugó elrepülni Dél-Amerikáig, egészen a chilei lámafarmig. A lámák majdnem megették, ám a rugó megszólalt: - Ne egyetek meg, inkább lépjetek rám jó erősen, hogy az utamat tovább folytathassam! A lámák úgy is tettek, a rugó pedig elrepült Ausztráliába. Itt végre otthon érezhette magát, mert a kenguruk pont úgy pattogtak, mint ő. De már nagyon hiányolta a barátját, Ádámot, így a kenguruk segítettek neki visszatérni hozzá Budapestre. Itt a vége, fuss el véle! Hideg Adám 2. k, Felkészítő pedagógus: Ráczné Balassa Ildikó, Magyar- Angol Kéttannyelvű Általános Iskola és Vendéglátó Szakiskola Futok. A lámpa még zöld, de nem reménykedek. Tudom, hogy semmi értelme futnom, de a lábaim mégis egyre gyorsabban váltják egymást a kemény talajon. A lámpa már piros, de még nem látok egy autót sem a közelben, csak a hetes villamost, mely miatt futok és mely épp most zárja össze ajtaját. Lekéstem. A vií- lamos elment. Kifáradtan megállók és várom újra a zöld fényt, amely engedi továbbhaladásomat. Átsétálok a zebrán haladva a villamos- megálló felé. Megnézem a menetrendet, de a festéktől, melyet néhány kamasz gyerek öntött a táblára, nem tudok elolvasni semmit. Sóhajtva arrébb állok és elkezdem cipőm orrával kapargatni a földet és unalmamban rugdosom a kis poros kavicsokat a villamos útra, a sínek közé. Egyszer csak meglátok valami fényt távolról. Egy villamos, mely épp erre jön. Csikorogva vánszorog, mintha csak kényszerből jönne, mintha ő is inkább otthon ülne és pihenne, mint a legtöbb dolgozó ember. Csak reménykedni tudok, hogy az ablakában egy hetessel ékesített táblácska lóg. Már- már kezdek bizakodni, hogy most felszállók és négy megálló után végre otthon leszek. Csalódnom kell. A táblán most már látom, nem az én villamosom. A várakozók nagy része felszáll s a maradék pár ember pedig megunva a várakozást elindul gyalog. Én egyedül maradok. Kezd sötétedni és hideg is van. A megállóban már csak az el-elsuhanó autók fénye világít. Körülnézek, de nem látok semmit. Főleg nem villamost. Úgy döntök, elindulok és gyalog vészelem át ezt a négy megállót. Még egy pillantást vetek a hosszú villamos útra, majd elindulok a járda felé. Már félúton vagyok a két megálló között, mikor meghallom a villamos csikorgását a síneken. Hátra nézek s a távolból jól ki tudom szűrni a villamos elején lógó kis táblácskát melyre egy nagy fekete hetes van írva. Nézem, ahogy lassan és hangosan elhalad mellettem a villamosom, melyre legalább harminc percet vártam a hidegben, sötétben s, amely most egyszerűen itt hagy, mintha eddig nem is vártam volna rá. Úgy tűnik, mintha nagy világító szemeivel rám nézne kárörvendően, ahogy a cserben hagyott emberrel a barátjának hitt ember teszi. Mosolyogva megyek tovább gyalog a járdán hazafelé. Gazdag Lili 8.a (Alsóerdősori iskola) Készítették a Kópévár óvodásai I ® § k i I ^ y _ j S| á k j ÉL ' jjf ^ Éj JSt %, ' j/rfc- ~~• • ■■ mer Az erzsébetvárosi óvodások és iskolások rajzaiból, írásaiból közöl válogatást a Gyermeknapi Hírmondó, mely kiadvány minden évben az „EPSZK” Erzsébetvárosi Pedagógiai-Szakmai Szolgáltató Intézmény gondozásában jelenik meg. Az idei Gyermeknapi Hírmondóban megjelent figyelemreméltó gyermekalkotásokból mi Is szívesen szemezgettünk. ARANYKÖPÉSEK A szőlőnek kacsója van * A póknak szagló szeme van * A csigának kézlába van • A mocskozatot meg kell tartani? • Magyarország éghajlata szentimentális • Sokat tesizünk Ádám bállal • Miről szól Arany János fülemre szóló verse? (Baross Gábor Általános Iskola)
