Erzsébetváros, 2000 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2000-03-23 / 4. szám

14 HELYTORTENET - MESTERSÉGEK 2000/4. szám Pilinyi Péter rovata UTCÁINK, TEREINK NÉVADÓI Az első gyufagyár az Erzsébetvárosban Szatmári Irinyi János nemes, me­zőgazdász családjában született 1817. május 17-én a Bihar vár­megyei Nagyiétán ifj. Irinyi Já­nos. Debrecenben tanult, ügyvédi pályára készült, majd a bécsi mű­egyetemen folytatta tanulmánya­it. 1836-ban végignézte vegytan tanárának, Meissnemek a sikerte­len kísérletét, hogy zajtalan és ve­szélytelen keveréket készítsen a gyufa foszforos fejére. Otthon tá­madt Irinyinek az az ötlete, hogy káliumklorátot ólomperoxiddal helyettesítse, és foszforral kever­je. így találta fel a zajtalanul gyű­lő biztonsági gyufát. Találmányát eladta potom hatvan forintért Römer István bécsi kereskedő­nek, aki azonnal gyufagyárat állí­tott fel Bécsben, és nagy vagyonra tett szert. Irinyi a hohenheimi gazdasági főiskolán fejezte be a ta­nulmányait. Hazatérése után belátta, hogy könnyelműség volt olyan olcsón eladni a találmányát. Pesten, a mai Erzsébetvárosban húzódó Sommer Gasse (1850-től Nyár utca) 17. számú házában rendez­te be gyufagyárát az 1830-as évek végén. Irinyi nem sokra be­csülte találmányát, egyszer vala­ki magasztalta a gyufa feltalálá­sáért, ingerülten jelentette ki: „- Hagyjon már békét nekem ezzel a gyufával, mert ha én a tudomá­nyomnak nem tudnám egyéb hasznát venni ennél a haszonta- lanságnál, még ma kitekerném a nyakamat.” Az emberek azonban nagyra értékelték a találmányát, a „vegykém és gyuszergyártó” 1842-ben részt vett az Első Ma­gyar Ipannű Kiállitáson, ahol a kéntelen gyufák és dörzslapok kiállításáért aranyéremmel díjaz­ták. Huszonöt centiméter hosszú gyufáit olcsóbban adta el, mint a bécsi Römer, ötszáz gyufának az ára Irinyinél egy forint tizenöt krajcárba került, míg Römer egy forint negyvenöt krajcárért árusí­totta. A nyár utcából a JózsefVárosi Ősz (Szentkirályi) utcába költöz­tette a gyárát 1840-ben, majd on­nan a Barátok (Ferenciek tere) te­rére költözött. A Belvárosban csak tanácsi engedéllyel lehetett tűzveszélyes tevékenységet foly­tatni, amit többszöri kérelmére is megtagadott a városi tanács. Iri­nyi részt vett a reformkor iparfej­lesztési mozgalmaiban, valószínű haladó közéleti tevékenysége volt gyárának lakott területről való ki­tiltásának igazi oka, mivel a kon­kurens cég a helyén maradhatott. Társult Schönwald Hermann kávéssal, együtt nyitották meg gyárukat a Király utcában álló Schiller-féle házban, a 63-65 szám alatt. 1844- ben lejárt a szerződés, Irinyi nem újította meg, felhagyott a gyufagyár­tással, hazaköltözött szüleinek nagylétai bir­tokára. A Király utcai gyufagyár 1848-ig mű­ködött. Kémiai szakkönyvet írt 1847- ben, A vegytan elemei címmel. Kossuth Lajos 1848-ban az álla­mi gyárak főfelügyelőjének ne­vezte ki. 1849-ben Nagyváradon a lőpor- és ágyúöntő gyár fegy­vergyártását vezette. Irányításá­val ezer munkás készítette a lő­port és az ágyukat. A szabadság- harc leverése után 1850-ben, az Újépületben két hónapig rabos­kodott. Kiszabadulása után egy ideig a debreceni István Gőzma­lomban dolgozott. 1868-1872 között Bihar vármegyében szol­gabíró, majd kataszteri biztos volt. Talajjavítási módszerekkel eredményesen kísérletezett, majd teljes visszavonultságban élt. Iri­nyi János szobrát, Búza Barna al­kotását 1965-ben helyezték el a XI. kerületben, a Lágymányosi út sarkán. Pilinyi Péter Mindent a szépségért Mi nők, szeretünk szépek lenni, szeretünk tetszeni magunknak, de különösen másoknak. E cél érdekében számtalan dologra ké­pesek vagyunk, izzasztjuk ma­gunkat a fitness teremben, mel­lőzzük kedvenc sütemé­nyünket és megvásárol­juk a legújabb szépítő­szereket. Gáti Miklósné, Anikó kozmetikus sze­rint, bőrünk születésünk­től fogva öregszik, ezért fontos már tinédzser kor­ban elkezdeni annak ápolását. Hosszú évek tapaszta­lata mondtatja vele mindezt, ugyanakkor tanult édesanyjától is, aki szintén kozmetikusként dolgozott. Az üzlet a Dem­binszky utca 4. szám alatt talál­ható, ahol a vendég nem csupán szakszerű bőrápolásban része­sülhet, hanem egy kellemes tár­saságba is csöppenhet. Választ­ható a hagyományos vagy mo­dem arckezelés, az utóbbihoz különféle kozmetikai gépeket használnak. Az ultrahanggal működő gép nemcsak a felső hámrétegbe viszi be a hatóanya­gokat, hanem a mélyebben fek­vő bőrrétegekbe is. Kúraként ér­demes alkalmazni az úgyneve­zett faceliftinget, mint nagyon hatásos ránctalanító eljárást. Szintén a ráncok eltüntetését szolgálja a kéz és arcparafin gép. Anikó kozmetikájában a kétféle (hagyományos és pat- ronos) gyantázáson kí­vül a végleges epi- lálásra is mód nyílik. Sokan igénylik a frissí­tő test vagy talpmasz- százst. A szolárium­ban bámulni lehet, a fogyni vágyók pedig találnak megoldást a testsúly csökkentésére, gépi fogyasztás vagy az aromaterápiás cellulitisz kezelés formájában. Kívánságra Anikó lánya, Zsuzsa sminkteto­válásokat is készít, mely körül­belül öt évig tartós marad. Anikó imádja a szakmáját, mint mondja, legjobban gyantázni és masszírozni szeret, és persze a vendégei leikével is foglalkozik. Szakemberként tudása legjavát adja, mint emberrel pedig meg­oszthatjuk örömeinket, bánatun­kat, hiszen sokszor megköny- nyebbülést okoz az is, ha jól ki­beszélhetjük magunkat. Matus 1848. március 13. Ennek a napnak mai helyzetéről, a benne feladott kérdések megol­dásáról a magyar nép csak akkor tud igazán számot adni önmagá­nak, új történelmi tévedések el­len akkor tudja igazán biztosítani magát, ha az 1848. március 15- évcl kezdődött események he­lyes tanulságait levonja, s azok­hoz igazodik. A magyar szabad­ságharcról és tanulságairól nem könnyű hű és tiszta képet alakíta­ni ki a köztudatban, hiszen kur­zusok, téves politikai irányok ön­igazolásukra használták e szent napok történéseit. Olyan sokféle­képpen magyarázták félre a negyvennyolcas eseményeket, hogy az értékelés bizonytalanná vált, üres szólamok ködösítették el a róluk alkotott képet. Aki ma 1848 igazi tanulságait hirdeti, annak harcba kell száll­nia - van tétje - az előző évtize­dekből örökségként köztünk ma­radt hamis nézetekkel, s feltárni azt a tényt, hogy 1848 szellemi és politikai örökségét az azóta el­telt 152 esztendő nemzeti esemé­nyeinek felszínén hiába keres­sük. Ez az örökség a magyar nép nagy részben ejtett történelmé­ben élt mind máig, s csak mos­tanság tört végleg cs teljesen napfényre. Petőfi Sándor, 1848 géniusza íija le hasonló című versében: „Ezemyolcszázncgy- vennyolc, te csillag, ...” Nem hullócsillag! Áll szilárdan, erő­sen, biztosan. Immár százötven­két éve. Hirdeti a nagy időket. Reményt ad -csillagszemü, sza- badságszerető fiatalokra, akik­nek egy vallásuk van a földön: szabadság! Szüle Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents