Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)

1999-04-12 / 5. szám

4 ONKORMANYZAT 1999/5. szám SZIGORÚ KÖLTSÉGVETÉS „Júniusban már 2000-re készülünk” Hunvald György gazdasági alpolgármester ugyan köszönő viszonyban van a számokkal, de az a véleménye, hogy még egy költségvetés értékelésénél, kommentálásánál is csínján bánjunk velük. Nyilatkozata is inkább érdemi, mint a számok­kal játszadozó.- Már többször megjelent eb­ben az újságban is, hogy Erzsé­betváros önkormányzatának költségvetése lényegesen keve­sebb, mintegy húsz százalékkal szűkebb az előző évinél. Már jóval az idei költségvetés ter­vezése előtt kiderült, hogy az 1998-as év költ­ségvetése túlzó volt. Különösen érvényes volt ez a „túltervezett” be­vételi oldalára. Amiből az következett, hogy a kiadásokat nem tudta -megfelelő mértékben fe­dezni. Ennek egyenes következ­ménye lett az a 2,3 milliárdos áthúzódó forráshiány, ami az 1999-es év költségvetését alapo­san nyomasztja.- Jelentős forráshiányunk ke­letkezett, amit valamilyen formá­ban pótolni kell, mert rengeteg, áthúzódó kötelezettségvállalást kell kiegyenlíteni. A hiánypótlás­ra két út van: egyrészt hitelfelvé­tel" útján 832 millió forint, más­részt az önkormányzati vagyon részét képező ingatlanok eladása.- Az idei költségvetés előké­szítése több fázisban zajlott. Elő­zetesen csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a pártok meg­hallgatták a kérésemet, politika- mentes konszenzus jött létre, nem érzékeltem komoly politikai el­lenállást, s ezt pozitívumnak tar­tom. Tavaly decemberben ágaza­ti szinten már elkészült a költ­ségvetés, csak a központi forrás- megosztás nem ismerése okozott bizonytalanságot. Ezután az ön- kormányzat Pénzügyi Irodáján volt a sor, szakmailag is helyére kerültek a költségvetési elemek. A nyers olvasat ezután került a bizottságok elé, ahol komoly viták során alakult ki a végső forma és tartalom.- Ha tömören minősíteni kell, akkor azt mondom, hogy nagyon szigorú költségvetést voltunk kénytelenek elfogadni! Az előző évihez hasonlítva: minden te­rületen faragni kellett a költ­ségekből. Ezek természetesen nem veszélyeztetik az önkor­mányzat működését, de a határán vannak. Legkevesebbet az okta­tási-nevelési területen csökken­tettük a költségeket. Véleményem szerint szeptem­ber környékén módosítani fogjuk költségvetési rendeletünket, de hogy milyen irányba, azt még nem lehet fe­lelősséggel kijelenteni. Az ellenzék is elismerte, hogy jól előkészített, reális, áttekinthető a költ­ségvetésünk. Különben egyetértek Móré Csaba képviselő úrral, aki töb­bek között azt javasolta, hogy jövőre még jobban készítsük elő a költségvetésünket. Továbbra is számítva az „ellenzék” konszen­zusára, már idén júniusban el­kezdjük a 2000-es év költségve­tésének előkészítését.- Sajnos valóban nagyon szűk­re szabottak a költségvetési le­hetőségeink, de azért néhány po­zitív dologra felhívnám a figyel­met. Tudtunk költséget elkü­löníteni az idei társasházi felújítá­sok pályázatára, amiből egy jot­tányit szépülhet Erzsébetváro­sunk. Tovább tudjuk javítani közbiztonságunkat, van anyagi fedezet kaputelefonokra, moz­gásérzékelő lámpák felszerelé­sére. Javulhat környezetünk tisz­tasága is, takarító kisgépeket tudunk beszerezni. Vállalkozó tőkével indulhat a lakásépítés a kerületben, valóra válhat a Madách sétány, új irodaházak épülhetnek, indulhat a város­rehabilitációs programunk. Az induló befektetések, a vállalkozó tőke megjelenése pedig azt su­gallják: van hitele, bizalma az új kerületi vezetésnek, jó irányba indultunk el. Fogadott a polgármester ' M ilyen lehet a polgármesteri fogadóóra? Ha rágondol­tam, akkor mindig kissé misztikusnak tűnt az egész, beleképzeltem némi diszkrét bájt is, amikor megosztom titkolt gondomat, kérésemet egy köztiszteletben álló valakivel, egy Polgármesterrel! A Polgármesterrel, akire netán én is vok­soltam, aki tőlem már kapott bizalmat, s most miért ne kaphat­nék cserébe én is ugyanazt? Elképzeltem, hogy meghitt kettes­ben, kényelmes fotelben süppedve eldiskurálgatunk az én kis problémámról, ami csak biztos nekem probléma, de neki, a Polgármesternek már csak nem okozhat gondot! Tehéz volt bejelentkezni, sorra kerülni, előszobázni, 1 V bejutni a szentélyébe. Innét már biztos gyerekjáték az egész, én elmondom mi járatban vagyok, s a Polgármester meghallgat, talán fel se ír semmit, tengernyi az esze, fejben tart az mindent! Lehet, hogy végig sem kell mondanom az egész históriát, félbeszakít, int, hogy érti ő az egészet, ne is folytas­sam, mert azonnal intézkedik. T~\dveszi a telefont, pár szóval utasítja a titkárnőjét, akinél 1 lajstromba vettek, s máris indulhatok a lakásbeutalóért, az új állásért, elengedik az adómat, kilakoltatják a szomszédo­mat, felveszik a gyerekemet az óvodába, kitatarozzák a házunkat, lesz parkolónk, a kutyákat kitiltják a térről, s a mi sarkunkra is jut posztos rendőr... A polgármester valóban fotelban ült, de nem volt előtte /I telefon. Volt viszont egy vaskos dossziéja, amelyben panaszok, tényállások, javaslatok voltak előkészítve, személyre szabottan. Nem egyedül fogadott ketten is a keze alá dolgoztak, jegyzeteltek, utána néztek, kimentek telefonálni. A pol­gármester mindenkinek bemutatkozott, mindenkivel kezet fogott, s mindenkire biztatóan rámoSolygott, mindenkivel udvarias, türelmes volt. Akkor sem emelte fel a hangját, amikor nekem már kinyílt a bicska a zsebemben az ügyfél öszvér- kötözködése láttán. A polgármester legszívesebben azonnal kiutalt volna egy /I lakást annak a még szinte gyerekkorú fiatal házaspár­nak, akik két kerületben külön laknak, mert sehol sem fogadják be őket... de a polgármesternek nincs külön lakáskerete, ő se tud leakasztani egy fia lakást sem. A polgármester a tizedik panaszos után is rendületlenül zlállja a sarat, s talán akkor bizonytalanodik el először, amikor egy megvakult, rokkant nyugdíjas néni sorsa tárul fel előttünk. Ez az az eset, amit nem lehet papírokból kiolvasni, ezt látni, hallani kell. A polgármesterről lehull minden „hivata­losság ”, a döbbenet keríti néhány pillanatig hatalmába, aztán intézkedik. Az asszisztencia nem titkoltan helyesel, s beindul a gépezet. Végül a polgármester a szolgálati kocsijával viteti haza a nénit. A zt hinné az ember, az előbbi szituáció nem fokozható...de zlegy kilencvenen felüli bácsika eltartási szerződési kálváriája übereli az előbbi hatást. A polgármester csak pil­lanatokra bizonytalanodik el, s máris sorolja a kivezető út lehetőségeit, a segítség első lépcsőit. li /f'r jóval túl vagyunk a hivatalos fogadóra határán. A 1 VApolgármester végre hátra dőlhet a foteljában, de nem felhőtlen a tekintete. A gondolataiba nem láthatok bele, de talán most nincs is rá szükségem. Egyet azonban biztosan tudok: nem irigylem, s semmi pénzért nem lennék pol­gármester...! Varga László J

Next

/
Thumbnails
Contents