Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)
1999-02-05 / 2. szám
4 ÖNKORMÁNYZAT 1999/2-szám Bokros-csomag a VH. kerületben Beszélgetés Szabó Zoltánnal, Erzsébetváros polgármesterével Nagy vehemenciával fogott a VII. kerület rendbetételéhez Szabó Zoltán polgármester. A korábban államtitkár, most országgyűlési képviselő nagyszabású terveket dédelget ígéri: lesz Madách sétány, kerületi rehabilitáció és naponta élő műsor a helyi televízióban. De lesz lakbéremelés, szigorodnak a segélyezés feltételei.- Keményen indít. Százharminc százalékos lakbéremeléssel, a szociális kiadások megnyirbálásával, a hivatal létszámának tizenhét százalékos csökkentésével. Mintha hiányozna önből a szocialista politikushoz illő szociális érzékenység.- Nem hiányzik, de kénytelen vagyok megálljt parancsolni a kerület elszegényedésének. Erzsébetváros súlyos állapotát éppen e- lődeim nagyfokú, de rosszul felfogott szociális érzékenységének köszönheti. Lakbéreink a környéken a legalacsonyabbak voltak, szociális rendeletünk miatt pedig érdemes volt a kerületbe bejelentkezni: a különböző segélyek révén a minimálbér többszörösét lehetett havonta összegyűjteni. A nagyvonalúságnak viszont nem volt fedezete, a privatizációs bevételből fizették a segélyeket.- A szegényeknek is lakniuk kell valahol.- Természetesen, de nem hiszem, hogy az önkormányzat pénzéből nyomornegyedeket kell létrehozni. Az csak az egyik gond, hogy rengeteg pénzt kifizettek támogatásra. A rendelet legnagyobb problémája, hogy valósággal gyűjtötte a szegényeket Erzsébetvárosba. Ha valahol sok a szegény, kevés az adóbevétel, pusztul a kerület, elköltöznek a vagyonosabbak.- Tömeges jelenségről van szó?- Bizony arról. Úgy tudjuk, a nagyvonalú segélyezési gyakorlat tömegesen ide vonzotta a munka- nélkülieket, ami veszélyes és nemkívánatos folyamat kezdete.- A szigorítás azt jelenti, hogy itt- lakási időhöz kötik a segélyfizetést?- Nem. Arról van szó, hogy limitáljuk a segélyként kifizethető összeget. Ezzel kiszűrjük azokat, akik nem a munkáért, hanem az önkormányzati támogatásért álltak szívesebben sorba. Az önma- gukon segíteni képteleneket, a nyugdíjasokat és a betegeket nem kívánjuk megszorongatni. A cél az, hogy aki tud, az vállaljon munkát. Tervem a munkáltatók támogatása: aki VII. kerületi munka- nélkülit foglalkoztat, azt segítjük a járulékok fizetésében.- Mindeközben jó néhány munkatársa elbocsátásával gyarapítja a munkanélküliek táborát. Nem érez ellentmondást?- Nem, hiszen a vattaemberek ideje leáldozott. A vállalkozók a tervezett támogatások ellenére sem fognak fölösleges munkaerőt foglalkoztatni. Ezt a luxust a kerület sem engedheti meg magának. Az apparátus annyira túl- duzzasztott, hogy egy feladatra három ember jut, akik egymástól nem fémek a munkához. Ráadásul a lakosok elégedetlenek az ügyintézéssel. Az átszervezéssel és a számítógépes hálózat kiépítésével gyorsan változtatni lehet; egy közpénzekből működő hivatalban az adófizető állampolgárnak azt kell éreznie, hogy vele foglalkoznak, és nem azzal, hogy őt az ajtón kívül tudják.- A márciusi tizenhét százalékos létszámcsökkentést mennyi követi még?- A most kétszáznyolcvanas létszámú hivatal a teljes átalakítás után reményeim szerint legfeljebb kétszáz munkatárssal is remekül működik majd.- Önmagával nem ilyen szigorú, hiszen a hivatal karcsúsítása közben az újdonsült polgármesteri kabinetbe új embereket vett föl. Mennyit is?- Egyelőre egy főállású politikai alkalmazott dolgozik mellettem.- Idejövet mintha több új arcot láttam volna...- Négyen megbízási szerződéssel vannak itt, és a három alpolgármester mellé kerül még egy-egy ember. Hangsúlyozom, mindenki politikai munkatárs, szerződésük határozott időre szól. Szükségem van szakemberekre, nem akarom eljátszani, hogy én mindenhez értek. Igyekszem nálam okosabb emberekkel körülvenni magam. Szerintem a polgármesternek politikusnak kell lennie és nem köz- igazgatási szakembernek, könyv- vizsgálónak, szociális munkásnak és építészmérnöknek egy személyben. Feladatomnak azt tekintem, hogy olyan embereket szerezzek, akik a lehető legjobban képesek teljesíteni a szakértelmet igénylő feladatokat.- Mi tagadás, nagyágyúkat is bevet a siker érdekében. Gondolok itt Németh Péterre, aki nemrég még a Postabank sajtó- portfólióját igazgatta, majd meg az Erzsébetvárosi Televízió főszerkesztője. Pénz, paripa, fegyver - nem számít?- Nézze a kábeltévéről még a választások előtt közvélemény-kutatást végeztettünk. Kiderült, hogy a kerületiek nagy része az ETV adásaiból tájékozódik a helyi ügyekről. Ezért rendkívül fontos eszköznek tartom az aktív helyi közélet megteremtésében a helyi televíziózást. Márciustól már napi élő műsor készül, vagyis némi ráfordítás révén nem a helyi műbútorasztalos hirdetése fűt a hét hat napján a képújságban, hanem igazi műsor készül. Meg fog lepődni, mennyi profi újságíró tűnik fel ebben a kicsi tévében.- Már most meg vagyok lepve. Sőt nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ön referenciamunkának szánja a kerületet. Vagy nem így van?- Természetesen annak szánom. Nem gondolom, hogy negyven- három éves koromban megtaláltam ambícióm csúcsát. Igen, vannak további politikai vágyaim, amelyek megvalósulásához hozzájárulhat a polgármesterként eltöltött sikeres négy év. Mert ha valaki kisebb körben első emberként megállta a helyét, akkor máshol is megállja. Gondolom, mindezzel senkinek sem ártok, sőt a személyes sikereim nem léteznek a kerület sikere nélkül. Vagyis ha nekem sikerül, akkor azzal minden helybéli nyer.- Netán még az sem kizárt, hogy ön lesz az, akinek sikerül megépíttetnie a századelő óta tervezgetett Madách sétányt?- A sétány megépítését nagyon komolyan szorgalmazom.- Elődei is ezt tették.- Elődeim idején hihetetlenül sok papír készült a Madách sétányról. Terveztették, átterveztették újra és újra, de egyetlen kapavágás sem történt. A Gozsdu udvar rekonstrukciójára kiírt pályázat nyertesével tárgyalok. Ha januárban nem sikerül megállapodnunk, új pályázatot írunk ki. A Holló utca 10-12. szám alatti telken viszont már az idén elkezdődik az irodaház építése, s kirajzolódik a sétány Kazinczy utcáig teijedő nyomvonala. A sétány most végre megépülhet.- Megígéri?- Igen. Négy év múlva számon is kérhetik rajtam. Sőt a sétánnyal párhuzamosan elkezdjük a kerületben a rehabilitációt is. A vállalkozók ugrásra készek, a bankok jó hitelkihelyezési lehetőségre várnak, nagyon sokan vennének új lakást, nekünk meg üres telkeink vannak. A IX. kerületben bevált, vállalkozói alapú rehabilitációt tekintem követendő példának. Bízom benne, hogy pártállásra való tekintet nélkül mindegyik képviselő arra szavaz, hogy történjen végre valami a kerületben. Pozitív dolgokra gondolok persze.- Az önt támogató két párt abszolút testületi többségét tekintve könnyen tervezgethet.- Inkább dolgozhatok. Pillanatnyilag itt senki sincs könnyű helyzetben, mivel megszorító intézkedések következnek. Remélem, a majdani eredmények ismeretében az erzsébetvárosiak megbocsátanak.- Miért, máris haragszanak?- Még nem. Sándor Tünde (Népszabadság, 1999. január)
