Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)

1999-02-05 / 2. szám

4 ÖNKORMÁNYZAT 1999/2-szám Bokros-csomag a VH. kerületben Beszélgetés Szabó Zoltánnal, Erzsébetváros polgármesterével Nagy vehemenciával fogott a VII. kerület rendbetételéhez Szabó Zoltán polgármester. A korábban államtitkár, most or­szággyűlési képviselő nagysza­bású terveket dédelget ígéri: lesz Madách sétány, kerületi re­habilitáció és naponta élő mű­sor a helyi televízióban. De lesz lakbéremelés, szigorodnak a segélyezés feltételei.- Keményen indít. Százharminc százalékos lakbéremeléssel, a szo­ciális kiadások megnyirbálásával, a hivatal létszámának tizenhét százalékos csökkentésével. Mint­ha hiányozna önből a szocialista politikushoz illő szociális érzé­kenység.- Nem hiányzik, de kénytelen va­gyok megálljt parancsolni a ke­rület elszegényedésének. Erzsé­betváros súlyos állapotát éppen e- lődeim nagyfokú, de rosszul felfo­gott szociális érzékenységének köszönheti. Lakbéreink a környé­ken a legalacsonyabbak voltak, szociális rendeletünk miatt pedig érdemes volt a kerületbe bejelent­kezni: a különböző segélyek ré­vén a minimálbér többszörösét lehetett havonta összegyűjteni. A nagyvonalúságnak viszont nem volt fedezete, a privatizációs be­vételből fizették a segélyeket.- A szegényeknek is lakniuk kell valahol.- Természetesen, de nem hiszem, hogy az önkormányzat pénzéből nyomornegyedeket kell létrehoz­ni. Az csak az egyik gond, hogy rengeteg pénzt kifizettek támoga­tásra. A rendelet legnagyobb prob­lémája, hogy valósággal gyűjtötte a szegényeket Erzsébetvárosba. Ha valahol sok a szegény, kevés az adóbevétel, pusztul a kerület, el­költöznek a vagyonosabbak.- Tömeges jelenségről van szó?- Bizony arról. Úgy tudjuk, a nagy­vonalú segélyezési gyakorlat tö­megesen ide vonzotta a munka- nélkülieket, ami veszélyes és nemkívánatos folyamat kezdete.- A szigorítás azt jelenti, hogy itt- lakási időhöz kötik a segély­fizetést?- Nem. Arról van szó, hogy limi­táljuk a segélyként kifizethető összeget. Ezzel kiszűrjük azokat, akik nem a munkáért, hanem az önkormányzati támogatásért áll­tak szívesebben sorba. Az önma- gukon segíteni képteleneket, a nyugdíjasokat és a betegeket nem kívánjuk megszorongatni. A cél az, hogy aki tud, az vállaljon mun­kát. Tervem a munkáltatók támo­gatása: aki VII. kerületi munka- nélkülit foglalkoztat, azt segítjük a járulékok fizetésében.- Mindeközben jó néhány mun­katársa elbocsátásá­val gyarapítja a mun­kanélküliek táborát. Nem érez ellentmon­dást?- Nem, hiszen a vat­taemberek ideje leál­dozott. A vállalkozók a tervezett támogatá­sok ellenére sem fog­nak fölösleges mun­kaerőt foglalkoztatni. Ezt a luxust a kerület sem engedheti meg ma­gának. Az apparátus annyira túl- duzzasztott, hogy egy feladatra három ember jut, akik egymástól nem fémek a munkához. Ráadá­sul a lakosok elégedetlenek az ügyintézéssel. Az átszervezéssel és a számítógépes hálózat kiépí­tésével gyorsan változtatni lehet; egy közpénzekből működő hiva­talban az adófizető állampolgár­nak azt kell éreznie, hogy vele foglalkoznak, és nem azzal, hogy őt az ajtón kívül tudják.- A márciusi tizenhét százalékos létszámcsökkentést mennyi követi még?- A most kétszáznyolcvanas lét­számú hivatal a teljes átalakítás után reményeim szerint legfeljebb kétszáz munkatárssal is remekül működik majd.- Önmagával nem ilyen szigorú, hiszen a hivatal karcsúsítása közben az újdonsült polgármes­teri kabinetbe új embereket vett föl. Mennyit is?- Egyelőre egy főállású politikai alkalmazott dolgozik mellettem.- Idejövet mintha több új arcot lát­tam volna...- Négyen megbízási szerződéssel vannak itt, és a három alpolgár­mester mellé kerül még egy-egy ember. Hangsúlyozom, mindenki politikai munkatárs, szerződésük határozott időre szól. Szükségem van szakemberekre, nem akarom eljátszani, hogy én mindenhez értek. Igyekszem nálam okosabb emberekkel körülvenni magam. Szerintem a polgármesternek po­litikusnak kell lennie és nem köz- igazgatási szakembernek, könyv- vizsgálónak, szociális munkásnak és építészmérnöknek egy sze­mélyben. Feladatom­nak azt tekintem, hogy olyan embereket sze­rezzek, akik a lehető legjobban képesek tel­jesíteni a szakértelmet igénylő feladatokat.- Mi tagadás, nagyá­gyúkat is bevet a siker érdekében. Gondolok itt Németh Péterre, aki nemrég még a Postabank sajtó- portfólióját igazgatta, majd meg az Erzsébetvárosi Televízió fő­szerkesztője. Pénz, paripa, fegy­ver - nem számít?- Nézze a kábeltévéről még a vá­lasztások előtt közvélemény-ku­tatást végeztettünk. Kiderült, hogy a kerületiek nagy része az ETV adásaiból tájékozódik a helyi ügyekről. Ezért rendkívül fontos eszköznek tartom az aktív helyi közélet megteremtésében a helyi televíziózást. Márciustól már napi élő műsor készül, vagyis némi ráfordítás révén nem a helyi mű­bútorasztalos hirdetése fűt a hét hat napján a képújságban, hanem igazi műsor készül. Meg fog le­pődni, mennyi profi újságíró tűnik fel ebben a kicsi tévében.- Már most meg vagyok lepve. Sőt nem tudok szabadulni a gondolat­tól, hogy ön referenciamunkának szánja a kerületet. Vagy nem így van?- Természetesen annak szánom. Nem gondolom, hogy negyven- három éves koromban megtalál­tam ambícióm csúcsát. Igen, van­nak további politikai vágyaim, amelyek megvalósulásához hoz­zájárulhat a polgármesterként el­töltött sikeres négy év. Mert ha valaki kisebb körben első em­berként megállta a helyét, akkor máshol is megállja. Gondolom, mindezzel senkinek sem ártok, sőt a személyes sikereim nem létez­nek a kerület sikere nélkül. Vagyis ha nekem sikerül, akkor azzal minden helybéli nyer.- Netán még az sem kizárt, hogy ön lesz az, akinek sikerül megépít­tetnie a századelő óta tervezgetett Madách sétányt?- A sétány megépítését nagyon komolyan szorgalmazom.- Elődei is ezt tették.- Elődeim idején hihetetlenül sok papír készült a Madách sétányról. Terveztették, átterveztették újra és újra, de egyetlen kapavágás sem történt. A Gozsdu udvar rekonst­rukciójára kiírt pályázat nyertesé­vel tárgyalok. Ha januárban nem sikerül megállapodnunk, új pályá­zatot írunk ki. A Holló utca 10-12. szám alatti telken viszont már az idén elkezdődik az irodaház épí­tése, s kirajzolódik a sétány Ka­zinczy utcáig teijedő nyomvona­la. A sétány most végre megé­pülhet.- Megígéri?- Igen. Négy év múlva számon is kérhetik rajtam. Sőt a sétánnyal párhuzamosan elkezdjük a kerü­letben a rehabilitációt is. A vál­lalkozók ugrásra készek, a bankok jó hitelkihelyezési lehetőségre vár­nak, nagyon sokan vennének új lakást, nekünk meg üres telkeink vannak. A IX. kerületben bevált, vállalkozói alapú rehabilitációt tekintem követendő példának. Bí­zom benne, hogy pártállásra való tekintet nélkül mindegyik képvi­selő arra szavaz, hogy történjen végre valami a kerületben. Pozitív dolgokra gondolok persze.- Az önt támogató két párt ab­szolút testületi többségét tekintve könnyen tervezgethet.- Inkább dolgozhatok. Pillanatnyi­lag itt senki sincs könnyű helyzet­ben, mivel megszorító intézkedé­sek következnek. Remélem, a maj­dani eredmények ismeretében az erzsébetvárosiak megbocsátanak.- Miért, máris haragszanak?- Még nem. Sándor Tünde (Népszabadság, 1999. január)

Next

/
Thumbnails
Contents