Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-02-28 / 3. szám
8 HELYTÖRTÉNET 1997/3. szám NEM HIÁNYOZHA T KÖNYVTÁR UNKBÓL A zsidó Budapest A kiadást a polgármesteri hivatal is támogatta Nagyon izgalmas kiadvánnyal bővült a Budapestet ismertető szak- irodalom. Komoróczy Géza szerkesztésében nemrégiben megjelent az MTA Judaisztikai Kutatócsoportjának kiadványa. A Zsidó Budapest megismerteti az érdeklődő olvasót városunk zsidóságának emlékeivel, szertartásaival, történelmével, folklórjával. Városunk otthona az itt- lakónak, az idehúzódó- nak, bár nem mindig barátságos otthon. A könyv ezzel foglalkozik. A budai, óbudai, pesti zsidóság letűnt és jelenvaló életével. A könyv kiemelten foglalkozik kerületünkkel, Erzsébet- yárossal. A helyhez - még a XVIII. században - a vásár és az étterem kötötte őket, s a városrész zsidó jellegét éppen a kereskedők és a számos traktéria, a vendéglők, korcsmák, kávéházak tartották fenn később is. Megtudhatjuk, hányféle szakma, ipar, kereskedelem képviselői nyüzsögtek a Király utcában, ószeresek, mesterlegények, napszámosok, bolti szolgák garasnyi keresetükkel, de boldogan tették dolgukat a város épülésére. Erzsébetváros nemcsak a handlék, a házalók városrésze volt, hanem a zsidó intelligencia jelesei is nagy számban éltek kerületünkben. Ízelítőül elegendő, ha Goldziher Ignác, a méltán világhírű orientalista nevét említjük. A könyvkiadásban is központi helyet foglalt el Erzsébetváros. A mai könyvbarátoknak is sokat mond a Singer és Wolfner cég és kiadványaik, de itt működött Ráth Mór könyvkiadója is, a valamikori „Avastuskóhoz” címzett házban. A budapesti zsidó rétegnyelv is szerepel a kiadványban. A jiddis - régen így mondták zsargon - szleng kis szótára az egyik legizgalmasabb része a kötetnek. Bróche, ami magyarul annyit tesz, hogy áldás, ez a kiadvány. Megtudhatjuk, hogy az erzsébetvárosi zsidópolgár hogy ünnepelt és ünnepel. A kerületben ta-lálható zsinagóga - Európa egyik legszebb ilyen jellegű épülete - is bőséges anyaggal szerepel a kitűnő kiadványban. A hitéleti szokások is fontos szerepet töltenek be a kerületi zsidó polgárság mindennapjaiban. A fontos kiadvány megjelenését az erzsébetvárosi polgármesteri hivatal több jelentős intézmény- nyél, alapítvánnyal együtt támogatta. Szüle Róth Mór könyvkereskedése „A vastuskóhoz” címzett házban 1890 körül Pereskedünk tovább Az Erzsébetvárosi újság előző, február 7-i számában megírtuk, hogy a lap ellen indított helyreigazítási pert a Metró Klubbal szemben megnyertük. A pereskedés tárgya az 1996. VI. 7-i lapszámban megjelent „Kié lesz a Metró Klub?” című cikkünk. Az abban leírtakat igencsak sérelmezte Sram János a Közlekedés és Metró Építő Vállalat Metró Klubjának igazgatója. Helyreigazítási kérelmének (rövidített formában) 199jS. Vili. 23-i számunkban helyt adtunk. Nem állítottunk valótlant amikor közreadtuk, hogy pert nyertünk. Néhány hónappal korábban azz írás megjelenése előtt, csak hogy a bíróságok túlterheltsége miatt a közelmúltban kaptuk az értesítést: az elsőfok döntését - amely a rövidített helyreigazítással a pert lezárta - a Metró Klub igazgatója, illetve jogi kévpiselője megfellebbezte. Az utolsó trafik? A mai hatvan, hetven évesek a trafik szó hallatán azokat a kis boltocskákat idézik fel emlékezetükben, ahol flusz papírba csomagolva darabszámra adták a cigarettát, a szivart, a silány papírba csomagolt cukorkát, a rágógumi elődjének számító bocsko- rszíjat, papírforgót gyerekjáték gyanánt kínáltak. A kora tavaszi estén egy vonalas, kockás irkáért még beugorhatott a gyerek, vagy a megmaradt újságért, postai cikkekért, okmánybélyegért. Manapság viszont lámpással kell keresni egy olyan dohányárudát, ahol napilapot, BKV jegyet, édességet, játékot, papírárut kínálnak. Ám mégis akad ilyen, a Rákóczi út szomszédságában a kissé csendesebb Dohány és Nagydiófa utca sarkán. Az első, ami manapság már szokatlan, s éppen ezért figyelem felkeltő a cég alapításának dátuma, 1963, s alapítójának neve. Ez már önmagába véve is csalogató. Csakúgy, mint a ragyogóan tisztán tartott boltocska üvegpolcai mögött megbúvó árukészlet. Van itt minden, mi gyerek szemszájnak ingere. Régimódi cukortartókban a darabszámra kínált nyalánkság, hírlap és postai cikkek, BKV menetjegy, illatszer, papíráru - az irka, vagy ahogy manapság nevezik a füzet - sem hiánycikk. Mint ahogy a bélyegcímletek gazdag választékából az okmányra való sem hiányzik. Hát ez az, ami vonzza a vásárlókat. Nem is véletlen, hogy az utcára nyíló trafik kilincsét egymásnak adják a különböző korú vásárlók. Van, aki csak telefonálni ugrik be, de végül egy újsággal a hóna alatt távozik. Az iskolából hazafelé tartó gyerekek egy műanyag katonára áhítozva szorongatják markukban a netán uzsonnapénzből megspórolt forintokat. A felnőttek között az sem ritka, aki csak néhányszál papírba sodort cigarettát vásárol. Úgy, mint egykoron, az ötvenes évek elején, amikor az összekuporgatott fillérekből, forintokból a manapság csak kevesek által ismert (elég rossz minőségű) Sellő cigarettára, vagy cigarettapapírra és dohányra, s egy szál Csongor szivarra futotta. Munka után, a hét utolsó napján. Volt valami sajátos hangulatuk ezeknek a hajdan volt trafikoknak, ahol a néhány szál „cig- arettliért” (mert nem kevesen így nevezték) betérők kicsit politizáltak az első világháborús hadirokkant trafikossal, vagy csak vicceket meséltek. Sajátos közéleti fóruma volt egy-egy trafik a környékbelieknek, ahol nemcsak minden apróságot darabonként (nem nagy tételben) pénztárcához igazítva lehetett kapni - a portéka mellé a jó szó is kijárt. V.E.
