Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)

1997-07-04 / 9. szám

6 OKTATÁS 1997/9. szám Díszdiplotnák pedagógusoknak Jászberény, Győr, Baja, Debrecen, Kaposvár, Esztergom, Pécs, Sá­rospatak és Budapest tanítóképzőiben ötven és hatvan esztendővel ezelőtt végzett pedagó­gusoknak nyújtottak át Arany, illetve Gyémánt Diplomát június 16-án, a Dob utca 85. szám alatti általános iskolá­ban. A meghitt ünnepsé­gen Bakonyi Karola polgármester és Gyuris- né Braunsteiner Márta, az oktatási, művelődési és sportbiztotság elnöke köszöntötte az egykori tanítónőket, tanárokat.- Nincs az a pénz, ami­vel ezt az áldozatos munkát meg lehetne fi­zetni - mondta Bakonyi Karola polgármester. Borzasztóan sajnálom, hogy a társadalom ennyi kulturális fejlődés, eny­nyi gond múltán sem jutott el odáig, hogy felfogná, milyen fontos a pedagógia, a pedagó­gust meg kellene be­csülni, s lehetővé tenni, hogy egyéb gondja ne legyen, mint a gyer­mekek nevelése, ta­nítása. Nem értem, mért nem jövünk rá végre, hogy az egyik legjobb beruházás az ember tanítása, mely egy emberöltőn belül is megtérül. Elmondhatom, hogy Er­zsébetvárosban a jelen­legi önkormányzati cik­lusban az egyik legjob­ban működő ágazat a pedagógia. A fővárosi kerületek­kel összehasonlítva mi negyven százalékkal több pénzt fordítunk oktatási, művelődési in­tézményeinkre, mert tudjuk, hogy gyerme­keinknek szinte ez az egyetlen eselye az érté­kes életre.- Az iskolát kezdő gyer­meknek elsősorban ta­solygott, vezetett ben­nünket csedesen. Ági néni olyan példa volt, akit kisiskolások közé kerülve igyekeztem kö­vetni. meg-határozó lesz az apróság számára. Én magam is így vagyok ezzel. Az én kezemet Veroszta Ági néni fogta meg a Kazinczy utcai általános iskola első osztálybáan, és any- nyi jót tanultam tőle, hogy egész életem­ben végigkísérhet­tem a lelkemben. Nem veszekedett és nem kiabált velünk, hanem mindig mo­nítónénit kell választa­nia - mondta Gyurisné Braunsteiner Márta. Mert, hiszen az első pedagógusi kéz, amely megfogja a kisiskolás kezét, egy életre Háziasszony igen - titkárnő nem Ötven, hatvan, hetven fővel is csökkent évről évre az erzsé­betvárosi általános iskolába járó gyerekek száma. Ez a fogyás most megállni, sőt megfordulni látszik. Hosszú idő óta először az új tanévben csekély növekedést jeleznek a számok. A kerület nyolc általános iskolájába háromezerötszáz diák jár. Korábban el-elhang- zott, hogy óvodáskor után a kerületből jelentős számban vi­szik más iskolákba a gyereke­ket. Nos, a jelenlegi adatok sze­rint négyszáz erzsébetvárosi gyerek jár más fővárosi iskolá­ba, ugyanakkor azonban ötszá­zan vannak más kerületbeliek, akik Erzsébetváros iskoláiban tanulnak. Az Alsóerdősori és a Dob utca 85. sz. alatti általános iskolában egy-egy osztállyal többet indítanak az új tanévben, a Hemád utcában eggyel keve­sebbet. A Dob utca 85.-ben háziasszonyképző szakiskolai osztály is működik, ott igen jelentős a túljelentkezés. Ugyanakkor a Kertész utcai iskolában gyors- és gépíró osztály indítását tervezték, még­pedig kettőt, s úgy néz ki, hogy a titkárnői szakma most éppen­séggel nem vonzó, jó, ha egy osztályra való gyerek összejön. Az idei tanévtől nem, 1998 szeptemberétől viszont négy iskolában lesz szerkezetváltás. A Madách Gimnáziumban hatosztályos gimnáziumi osz­tály indul, az Alsóerdősori tizenkét évfolyamos összetett iskola lesz, a Dob utcai, a Kertész utcai szakoktatást mű­ködtető intézmények pedig kilencedik és tizedik osztá­lyokat indítanak. Az iskolák már a nyári szünet előtt elkészítették pedagógiai programjukat, melyek érté­kelésre, véleményezésre orszá­gos szakértők kezébe kerültek. A legfrissebb visszajelzések szerint az erzsébetvárosi iskolák alapos, jól átgondolt programot dolgoztak ki, s alapvető változtatásokra nincs szükség.-rp­Kilenc és fél A Művelődési és Közoktatási Minisztérium pályázata nyomán az erzsébetvárosi iskolák és óvodák 9,5 millió forintot kaptak, amit a pedagógusok továbbképzésére használhatnak fel az év végéig. Soha nem látott nagyszerű lehetőség ez; s a nevelőtestületek önállóan dönthetnek arról, hogy mire fordítják.

Next

/
Thumbnails
Contents