Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-07-04 / 9. szám
1997/9. szám NEVELÉS Tizenöt óvoda - ezernyolcszáz gyermek Erzsébetvárosból is sokan elköltöznék...- Valóban, de a kerület lakásállományának összetétele olyan, hogy a fiatalok itt még találnak megfizethető otthont. Néhány év itt lakás után helyben is gondolhatnak minőségi cserére. Ezzel is magyarázhatjuk az óvodások számának Fotók: Kleer László ba járatni. Erre van lehetőség, ha a Nevelési Tanácsadó is jónak, hasznosnak látja. Hogy ez a tendencia milyen jelentős, azt jelzi, hogy ősztől 497 gyermek megy iskolába, ugyanakkor nyolcvanöt tanköteles korú továbbra is óvodás maradt. Tehát az iskolás kort elértek közel húsz százaléka.- Én ezt szülőként hasznosnak tartom. A gyerek kap még egy évet a gondtalan gyermekkorból, érettebb lesz. Míg, ha egy merev életkori kategóriához igazodnánk, tán egész életében cipelné a hátrányokat...- Én is így gondolom. Szeptember második napján születtem, hetedik életévemet betöltve kezdtem az első osztályt, és soha nem bántam meg.- Minden gyermeket fel tudnak venni a kerület óvodáiba? Jónéhány óvodánkban a kiscsoportosok száma, tehát a három évet éppen betöltötteké jelentősen növekedett. így aztán három intézményünkben - a Városliget 39-ben, a Holló utcaiban és a Nefelejcs utcaiban - úgynevezett felvételi bizottságot kellett létrehoznunk, akkora volt a túljelentkezés. A kicsik közül végül csak néhány olyan gyermeket nem vettünk fel, akinek az édesanyja a másik kistestvérrel otthon van. Ahhoz viszont határozottan ragaszkodtunk, hogy munkanélküli szülők esetében a gyermeket mindenképpen vegyük fel, hogy így is segítsünk az ellátásban. Kerületen kívüli gyermeket viszont csak néhány rendkívüli esetben tudtunk felvenni.- Összességében mire képes az óvodai hálózat?- Tizenöt óvodánk van, ezerhatszáz férőhellyel. Száztizenkét százalék körüli a telítettségünk. De az óvodáskorúaknái nagyon ritkán fordul elő, hogy az év minden napján ott vannak. Herceg Árpád Százéves múlt immár a kisdedóvásról szóló első hazai törvény, mely olyanképpen fogalmazott, hogy a kisdedóvók feladata a gyermekek ápolása, gondozása, rendre, tisztaságra szoktatása, ügyességük, értelmük, kedélyük, testi és erkölcsi fejlődésük segítése. A feladat ma sem kisebb, a szülési-gyermeknevelési kedv viszont igencsak megcsappant. Vagy mégsem? Az erzsébetvárosi Í 'vodákról kérdeztem tevér László oktatási irodavezetőt. - Az óvodás gyermekek száma Erzsébetvárosban most már évek óta növekszik, ha kis mértékben is. Ez a tendencia ma is folyamatosnak látszik. Jelenleg ezerhétszázötven- hét óvodásunk van, őszre várhatóan megközelítjük az ezemyolcszázat.- Ez jó és biztató, hiszen a főváros kerületeiből, így növekedését. Viszont a bölcsődéből a hároméves kort betöltött gyermekeket átviszik az óvodába. Hiszen a bölcsődei ellátás nagyon drága, bár most már ehhez is kapunk normatív támogatást. Ugyanakkor tény, hogy a tanköteles kort elért gyermeküket is igyekeznek a szülők még egy évet óvodá„Én azt szoktam mondani, hogy az élet tulajdonképpen gyönyörű. Én ezt akkor is mondom a gyereknek ha tudom, hogy netán borzalmas helyzetben van. De én azt mondom neki, és merem is mondani, hogy vannak gyönyörű dolgok az életben, csak észre kell venni azokat, csak el kell merülni bennük Ha megtanuljuk észrevenni a szépséges dolgokat, akkor nem válhatunk megkeseredett emberekké. Az élet, a természet csodálatos, és ha ezekben a csodálatos dolgokban a gyermek megtalálja a gyönyörűségeket, akkor van értelme annak amit csináltam, amit csináltunk A szakszerű felügyelet és oktatás mellett a gyermeknek szüksége van becéző szavakra, s elsősorban erre van szüksége. így tudjuk felismertetni vele a legfontosabbat, hogy ö maga az, aki elöbb-utóbb sorsának egyedüli alakítója lesz. Ha ezt elhiszi, ha tudja és akarja, akkor az élete soha nem fordul kilátásta- lanságba. Azt az egyet azonban mindig tudnunk kell: a gyermek nevelésének letéteményese elsősorban a szülő... ” Ezeket a bearanyozott, gyémánttal ékesített mondatokat a bekapcsolva felejtett magnetofon rögzítette. Az alábbiakat meg az Úr 1663. esztendejében vetették papírra, Amsterdamban. „Az én vezetőim és mindnyájunknak vezetői, akik e világban tévelygőnk valójában ketten vannak: az egyik a szellem kíváncsisága, amely mindent meg akar vizsgálni, a másik a megrögzött szokás, amely a világ csalásait az igazság színével leplezi... és én meg 1 ránézek a kantárra, s jaj, mit látok? A kíváncsiság szíjából varrtak, zaboláját pedig a megátalkodott szándék vasából kovácsolták S megértettem, hogy a világ megismerésére immár nem szabad elhatározásból megyek, ahogyan azelőtt hittem, hanem a szellemem csapongása és kielégíthetetlensége vonszol engem erőszakkal. ” Ezt meg bizonyos Johannes Amos Comenius írta. Foganatja van.
