Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-07-04 / 9. szám
1997/9. szám HAZUNK TÁJÁN TOPERCZER FERENC ALPOLGÁRMESTER: MEGŐRIZVE MEGÚJULNI Kerületfejlesztés, rehabilitáció, műemlékvédelem Több év után először Erzsébetvárosban is előtérbe, jelentőségének megfelelő helyre kerülhet a kerület fejlesztésének, a városrész rehabilitációjának a kérdése. A képviselő-testület idei első féléves munkatervébe felvette a fejlesztési koncepció tárgyalását. Az elkészült, a műszaki és kerületfelesztési bizottságban már megtárgyalt anyagot még a nyári szünet előtt előterjesztem. A kerületfejlesztési koncepció döntő részben az új főépítész - dr. Károlyi István - szakmai munkáját dicséri. Erzsébetvárosban ez a munkakör ez idáig betöltetlen volt. Néhány rövid hónap alatt sikerült feltérképeznie a fejlesztés szükséges és lehetséges területeit és ezeket hozzákapcsolni a főváros, a szomszéd kerületek hasonló terveihez. Az anyag végső formája házon belüli és házon kívüli konzultációk sorozatával alakult ki. Mottója „Megőrizve megújulni” jelzi, hogy Erzsébetváros gazdag hagyományokkal, megtartandó értékekkel rendelkezik. A fejlesztés tehát döntő részben nem más, mint rehabilitáció. Ennek időszerűségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a főváros most készülő Általános Rendezési Tervének is egyik vezéreszméje a városrehabilitáció. Budapestnek a rendszerváltozás előtt már volt egy rehabilitációs programja, amely központi pénzforrásokat vett igénybe. Ekkor újult meg a VII. kerület néhány lakótömbje is. Néhány év után a program finanszírozási nehézségek miatt leállt. A leromlott állapotú épületeket megkapták az önkormányzatok, majd jó részük mára társasházzá vált. Az elmaradt felújítások pótlása az önkormányzatoknak és a magántulajdonosoknak is nagyon nehezen megoldható gondokat jelent. A fővárosban már jól érzékelhető, hogy a rehabilitávidebb távon is. Viszonylag kevesebb pénz mobilizálásával látványos eredmény érhető el a közutak, közterek, zöld területek rendbetételével. A főváros a negatív tendenciákat érzékelve újra napirendre tűzte a programszerű városrehabilitációt. Rövidesen létrejönnek a szervezeti, jogi ció leállása a belső városrészekben nagyon kedvezőtlen folyamatot indít el. Erzsébetvárosban is gyorsul azoknak a rétegeknek a kiköltözése, elvándorlása, amelyeknek a megtartása létérdek polgári hagyományaink megőrzése és az egészséges fejlődés szempontjából. Ezzel párhuzamosan nőnek a szociális problémák, romlik a közbiztonság, közterületeink rendje, azaz napi életünk minősége. Ezért is célozza meg a fejlesztési koncepció az életkörülmények érzékelhető javulását már rökeretek és a fővárosi támogatási rendszer pénzügyi feltételei. A budapesti városrehabilitációs program koncepciója azzal számol, hogy a kerületekben létezik, vagy rövidesen alakul egy-egy rehabilitációs fejlesztési társaság. Ez újra nyomósán bizonyítja, hogy időszerű volt Erzsébetvárosban is felvetni ilyen társaság alapításának kérdését. A támogatások megszerzésének alapfeltétele a jól meghatározott projektek, körülhatárolt akcióterületek és a fejlesztési elképzelések megléte. Ezért fontos a koncepciónk azon igénye, hogy minden kerületrészben legyen ilyen fejlesztési hídfőállás, akcióterület, ahonnan területek, majd az egész kerület felértékelődése elindulhat. Csak így fog megmozdulni az a bel- és külföldi magántőke, amely a valódi és hatékony rehabilitációhoz nélkülözhetetlen. A fővárosban újrainduló programhoz való csatlakozás Erzsébetváros nagy, de egyben utolsó esélye a felzárkózásra, a rehabilitációban már sikeresebb, eredményes pályázatokat felmutató kerületekhez. Az értékek megőrzésének egyik legfontosabb területe a műemlékvédelem. 1993-ban a többi lakóépülettel együtt kerültek az önkormányzat tulajdonába a műemléki védettségű lakóházak is. Erzsébetvárosban 18 ilyen átadott lakóépület van. A vagyonátadó bizottság határidő megjelölésével kötelezte az önkormányzatot a műemléki kutatáson alapuló felújítások elvégzésére. Ez egyben a lakások elidegenítésének feltétele. Ezért terjesztettem a testület elé azt az indítványomat, hogy kezdjük el ezeknek a feladatoknak az elvégzését. Az első fázis minden esetben a műemléki tudományos dokumentáció elkészíttetése. Ennek három éves programját tartalmazza az előterjesztés, összhangban a kerületfejlesztési koncepcióval. A javasolt ütemezés: 1997- ben: Király u. 9., 11., 15., Dohány u. 22-24., Rumbach Sebestyén u. 9., Holló u. 15. 1998- ban: Dob u. 3., 4., Király u. 21., 25., 29., Holló u. 4. 1999- ben: Király u. 47., 49., 55., 57., Csányi u. 8. A tanulmányok alapján, hasonló ütemezésben a felújításokat is el kell indítani. Ezután a műemlék lakóházak bérlői is tulajdonosokká, az értékek felelős megőrzőivé válhatnak. Kell a dolgunkhoz! „Igen, kellenek a nyilvános vécék, ezen belül ingyenes is, önkormányzati működtetésben, és felügyelve a folyamatos tisztán tartást! Egy várost, kerületet, nem igazán a sétáló utcák fémjeleznek. De a kulturált szolgáltatás kötelező, méghozzá a populáció fizetőképességéhez igazítva!” - írta levelében egyik olvasónk A megújuló Gozsdu-udvar
