Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1996-08-02 / 10. szám
1996/10. szám ÖNKORMÁNYZAT 5 FELFORRÓSODOTT HANGULAT A KÜRT UTCÁBAN Helybéliek a hajléktalan menhely ellen Erzsébetvárosban a Kürt utca 4. szám alatt lévő tisztasági fürdő évek óta zárva tart. A fővárosi közgyűlés március végén áldását adta arra, hogy a fürdőigazgatóság 8 millió forint ellenében lemondjon használati jogáról, s a hajléktalanokat istápoló Menhely Alapítvány az épületbe költözzön. Ám a környék lakói tiltakozó akciót indítottak a leendő ügyfélszolgálat és nappali melegedő ellen. Odatelepítésüket ellenzik az önkormányzati képviselők, a körúti vállalkozók, sőt a szomszédos Zeneakadémia rektora is félti az intézmény jóhírét. Nem véletlenül, hiszen „Kürt utca környékén már most is elviselhetetlen állapotok uralkodnak, a hajléktalan iroda oda- költözésével tovább züllesz- tenék a VII. kerületet”- fogalmazta meg az a petíció, amelyet július 11-én Demszky Gáborhoz dr. Bo- lesza Emőke a VII. kerület SZDSZ-es képviselője eljuttatott. A környékben élők pedig rövid idő leforgása alatt 350 aláírást gyűjtöttek a hajléktalanok beköltözése ellen. Toperczer Ferenc a VII. kerület alpolgármestere pedig kijelentette: csak ideiglenes lehet a menhely működése a Kürt utcában, mert az érvényes rendezési terv alapján a terület a leendő Madách sétány egyik szakasza lenne. A Kürt utca lakói tüntetésekkel, polgárőrség szervezésével is készek megakadályozni a hajléktalanok beköltözését. Dr. Bolesza Emőke szabad- demokrata önkormányzati képviselő pedig nyílt levéllel fordult a fővárosi közgyűléshez, levelét szerkesztőségünkhöz is eljuttatta. A képviselő levelében a VII. kerület lakóközösségét érintő problémát tolmácsol. Nem vitatva, hogy a hajléktalanok gondját meg kell oldani, hiszen ez nemcsak politikai, hanem társadalmi probléma is, amellyel az utolsó öt évben igen drámai módon kellett szembesülni. Dr. Bolesza Emőke képviselő azt kifogásolja, hogy a főváros a VII. kerületi önkormányzat véleménye nélkül döntött. Megállapítása szerint a főváros nincs abban a helyzetben, hogy „ukáz” formájában hatalmi pozícióból kényszerítse a kerületi közösségre elhamarkodott döntését. Annak ellenére sem, hogy az objektum a főváros tulajdonát képezi, de büntetés jelleggel belekényszerítené .a lakosságot a tulajdonosi érdek elviselésére. A menhely alapítvány Kürt utcába történő elhelyezésével a televízió is foglalkozott. Nem elhanyagolva a VII. kerületi érintett lakóközösség tiltakozását. A riportban kissé komikusnak tűnt az a megállapítás: a menhely elhelyezésére az elhagyott szovjet laktanyák, vagy más külterületi objektumok azért nem alkalmasak, mert az érintetteknek utazással kellene idejüket eltölteniük... Tény viszont, hogy a Kürt utcában 200 hajléktalan rendszeres mozgása, a menhely állandó éjjel-nappali felkeresése megbolygatná a lakosság amúgy sem nyugodt, nem kívánatos elemektől koránt sem mentes nyugalmát. Miközben a lakosság tiltakozik, a képviselők közül néhányan vitatják a főváros döntését, a menhely kialakítása megkezdődött. A lakosság felzúdulását csak fokozta az, hogy a döntést hozók nem vették figyelembe: Budapest központjában egy zsúfolt területen lévő szűk kis utcácskába, színházak, külföldiek által látogatott szórakozóhelyek, a Zeneakadémia szomszédságába, a körúttól húsz méterre ilyen céllal építkezni, létesítményt működtetni enyhén szólva meggondolatlan. Mivel a döntésben a VII. kerület képviselőtestülete nem vett részt, nyilván azok találják jónak ezt a megoldást, akik nem ismerik a Kürt utca elhelyezkedését, az ott már amúgy is meglévő problémákat: bűnözési szempontból erősen fertőzött terület, a kocsilopások, feltörések, a rablások mindennaposak, a kábítószer árusok is előszeretettel mozognak ezen a terepen. Ám lapzártakor még mindig úgy tűnik, hogy a fővárosi döntéshozókat a kialakult helyzet nem befolyásolja. ILLEGÁLIS ÁRUSOK, KÖZTERÜLETFOGLALÓK Kötelezően elkobzott áruk Nemcsak az követ el szabálysértést, aki portékáját közterületen, engedély nélkül értékesíti. Az is szabályszegőnek minősül, akinek van ugyan engedélye, ám nem oda szól, ahol éppen kereskedik, vagy nagyobb teret vesz igénybe a számára engedélyezettnél. Egy újabb rendelete alapján, ez év június 21-étől, kötelezővé vált a tetten ért árus teljes készletének elkobzása. A veszteség ilyenkor a portéka természetétől függően (például műszaki cikkek esetén) jelentős lehet. A kiszabott bírság, ha nincs meg a fizetési hajlandóság, ahogy eddig, ezentúl is mértékarányosán szabadság- vesztésre változtatható. Ami - a kerületi önkormányzat szabálysértési hatósága csoportvezetője tájékoztatása szerint az Erzsébetvárosban minden második esetben meg is történik. A baj csak az, hogy a büntetés-végrehajtási intézetbe szállítás díját felemelték és a 200 forint kilométerenkénti beszállítási költséget gyakorlatilag nincs kin behajtani. Holott tetemes összegekről van szó, hiszen az elzárás helyszínéül kijelölt két intézet közül az egyikbe nyolc-, a másikba tizenhatezer forintba kerül így az út. Szabálysértési feljelentések számában talán éppen változó jellegük miatt a kerület közvetlenül Józsefváros után a második. S míg fővárosi szinten az elmúlt évben csökkent az összes szabálysértések száma, Erzsébetvárosban éppen a közterületi árusítások és lopások miatt nőtt. Szabó Ágota szabálysértési ügyintéző tapasztalatai szerint a haszonszerzés miatt folytatott közterületi árusítások között egyre több az olyan szabálysértő, akit létfenntartása kényszerít az utcára. Míg a forgalmas útszakaszokat csúcsidőben ellepő ágynemű értékesítésre, primőrforgalmazásra specializálódott famíliák száma is nő, egyre gyakoribb köztük a még jobb időkből megőrzött holmijuk eladására kényszerülő, elszegényedő emberek megjelenése utcai árusként. Az illegális közterületfoglalók szinte minden eljárás során azzal védekeznek, hogy nem találnak munkát. Többségük szakképzetlen, néhány általános iskolai osztályt végzett csak, s maga, valamint családja megélhetésének egyetlen lehetősége, ha az amúgy számlával igazoltan vásárolt árujával kiáll egy-egy forgalmas útszakaszra - és kockáztat.
