Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-12-20 / 17. szám
ÉV VÉGI FONÁKSÁGOK Erzsébetalvárosi év vége (folytatás a címoldalról) Nem sokkal múlja alul teljesítményét az az úr, aki munkaterepének a tömegközlekedési eszközöket választja. Szinte valamennyit. Ennek az „Ismerd meg fővárosunkat!” akciónak a keretében ritkán száll le zsákmány nélkül. Ő pontosabb statisztikával szolgál. Pár napja ünnepelte az ez évi 500. pénztárcát és állítása szerint ebben az évben szerezte be élete 750. karóráját is. A legbüszkébb arra, hogy idén négyszer buktatta le az ellenőr (a bérlet, jegy nem tartozik munkaeszközei közé), de ebből két alkalommal sikerült visszalopni az ellenőr tárcáját. Az így befolyt bevétel meghaladta kiadásait. Ha már a zsebeseknél tartunk, kétségkívül ők alkotják a legnépesebb tábort. Nem voltunk képesek az esetek és az értékek összeszámolására. Talán a legjellemzőbb adalék, hogy három olyan csoportról is tudomást szereztünk, akik csupán első félévi „teljesítményük” alapján már megnyitották (nem a kerületünkben!) saját üzletüket illetve bódéjukat. Ha valaki valahol rég ismert ruhadarabjával, táskájával, tárcájával találkozik - talán alkudozhat visszavételéről. Ezúttal azonban nem szaloncukrot hozott, hanem autót vitt. Ugyanis december 5-én éjszaka eltűnt egy két és féléves, piros Lada Samara, a Munkás utcából. A hír nem szenzációs, sajnos hozzászoktunk az efféle jelentésekhez. Érdekessé csak az teszi, hogy a kocsi (ex)tulaj- donosa Fehér Klára írónő, lapunk munkatársa, férjével, Nemes László író - műfordítóval a négy kerék nélkül szinte mozdulni sem tudnak. Az egyik könnyebb lányt - súlya 150 kg és a mérlegtönkremenés között található - fedezőnek nevezik. Félreértések elkerülése végett: nem a népességállományt gyarapítja, hanem bizonyos üzletek állomány-fosztogatóit fedezi, azaz takarja termetes méreteivel. Ránézve egyszerre ketten-hárman dolgozhatnak mögötte. Fülig Jimmy jut az eszünkbe, amikor bemutatja a kikötői alvilág hierarchiáját. Kerületünk említett helyszínein mi is találkozhattunk hasonló csoportosulásokkal. Biztos itt is akad alá-fölérendelés, vannak vezető csoportok, főnökök, szervezők, végrehajtók, de inkább a „szakmai szervezetek” a közismertebbek. A többféle törzshelyeken-Szegény Piros Csacsi, az új gazdája biztos nem törődik vele annyit, mint mi - meséli Fehér Klára - A lopást megelőző nap tankoltuk tele, fagyállóval is feltöltöttük. Hiába volt rajta kormányzár, a sebességváltón pedig bilincs, egy vontatókocsival könnyedén elvihették. Még szerencse, hogy kötöttünk rá biztosítást. Csupán a szendvicset felejtettem ki, így szegény tolvaj biztos üres gyomorral utazott. Azóta a mi kis kocsink már megfordulóktól elég hamar elteljed, hogy hol és mikor árulnak a „húsosok” (kacsa, liba, csirke, csomagolt hentesáru), a „szárazok” (szalámi, kolbász, egyéb száraz felvágott), a „zoknisok”, „a cipősök” és a nehezebb műfajba tartozó „videósok” és „bundások”. Az alkalmi üzletek persze ritkán zajlanak nagyobb nyilvánosság előtt, de a rejtett kocsmai zúgok mellett számos kapualj is található kerületünkben... Nehezebb volt információt szerezni a valóban nehéz fiúkról. A betörőkről, a kábítósokról, a nagyobb tételekben dolgozó kocsitolvajokról. Egyrészt nem szívesen nyilatkoznak tetteikről, másrészt több évi rendszeres szabadságvesztésüket töltik. Természetesen a borozók törzsközönsége nem kisebb-nagyobb bűnözőkből áll. Elgondolkoztató viszont, hogy a vendégek 70-80 százalékát kitehető munkanélküliek, rokkant- nyugdíjasok, segélyeken élők körében a biliárd, a különböző kártya és a nyerőgépek használatának következtében, hogy veszhet el naponta 30^10 ezer forint fejenként. Az adat majdnem pontos.-tnvalószínűleg a határon túlon jár. Rossz lesz nélküle, busszal nehezebben járunk, pedig lenne dolgunk épp elég. Ráadásul a hetes buszon már volt szerencsénk zsebtolvajhoz, háromszor tűnt el a pénztárcám. Ezért azt tanácsolom mindenkinek, jáijon nyitott szemmel és vigyázzon értékeire! És ha a sötét utcán magányos vontatókocsit látnak, hívják a rendőrséget, mert valószínűleg nem a tilosban parkolókat viszi el! Bombasztikus történet az Aknássy téren Az Almássy téri Szabadidőközpont dolgozói nem panaszkodhatnak munkájuk egyhangúságára. A táncházak, gyerekfoglalkozások és bálok mellett „különleges” meglepetéssel „kedveskedtek” a november 10-én délután odalátogatóknak. Sajnos nem saját jószántukból. Délután fél 5-kor csörgött a telefon: a hívó az udvariasság elemi szabályáról megfeledkezve nevét nem közölte, pusztán annyit, hogy az épületben elrejtett bombája öt órakor működésbe lép. A ház vezetősége nem óhajtotta saját bőrén tapasztalni a hír valódiságát, így inkább az épület kiürítését választotta. A helyszínre érkező tűzszerészek az épület átvizsgálása után kacsának minősítették a bejelentést és mindenki szerencsésen visszatérhetett félbeszakított tevékenységéhez. A névtelen telefonáló kilétének felderítése folyamatban van. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy vajon mi motiválhatta szabadideje ilyen jellegű eltöltésére. Az iskolák elleni bombariadó tetteseit az aznapi dolgozatírók között találhatjuk, ezen logika itt azonban nem működik. Az elkövetőt széles skálán kereshetjük: az elbocsátott alkalmazottól kezdve a szomszédos házak unatkozó lakójáig rengeteg a számba- jöhető tettes. Mi mindenesetre egy jó tanácsot küldünk: kedves telefonálónk jobban tenné, ha unalmasnak ígérkező péntek délutánjaira az Almássy téri Szabadidő- központban keresne programot. Lehetőleg személyesen...-HAItt járt a Mikulás ..... 1 995/17. szám ERZSÉBETVÁROS 11
