Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-12-20 / 17. szám
KÖRNYEZETÜNK Ha én lennék a polgármester Erzsébetvárosban... mazásT pályázatot hirdetett meg a kisdiákokimk az Erzsébetváros, Pedagógiai Szolgáltató KozPont ^ Nagysikerű pályázat remekműveket „lünk dunk néhány részletei a i leginkább tetsző munkákból^ Ha én lennék a polgármester a VII. kerületben, sok dolgon változtatnék. Először is, sok területet ültettetnék be fával, növényekkel. Az Almássy utcában kibontatnám kis parcellákra a betont, és teleültetném bokrokkal. Sok olyan hely van, amiből gyönyörű parkot lehetne létrehozni. Pl.: A házak közötti üres területek nagyon szépek lennének, ha nem szeméttelepnek használnák, hanem fát és füvet ültetnének. A fák közé padokat raknának, a romos falakat szépen be lehetne futtatni borostyánnal. Az ilyen helyeken az utakat és a keskeny, kanyargós ösvényeket nem betonból készíttetném, hanem virággal szegé- lyeztetném, és apró, életlen kavicsokkal szóratnám fel. Gondoljuk csak el! Forró, nyári napon leülünk egy padra, terebélyes, zöld fal alá... Milyen jó is lenne!... Tatár Krisztina (VI. osztály, Alsócrdősor utcai iskola) *** Otthonom az Erzsébetváros? Két hónapja költöztünk ide, az Alsóerdősor utcába mamával és két bátyámmal. Mama nagyon szépen felújította a lakást, én mégis mindig csak a régi otthonomra gondolok. Kint laktunk a Szabadság-hegy lábánál, a Beregszász utcában, ahol mindenkinek van kertje, és minden csupa zöld. Amíg kint laktunk a zöldben, addig jól éreztem magam, jobb kedvem volt. Szabad voltam! Itt nagyon rossz a levegő, az emberek is mintha kisebbeket lélegeznének. Nem értem, miért ilyen kellemetlen, büdös, furcsa „illatú” itt minden... Jártam más nagyvárosokban is, ahol szintén sok-sok autó közlekedik, de sehol nem volt ennyire elviselhetetlen a környezet. Az utcák is nagyon piszkosak, ezért itt sokkal többet kell takarítanunk, mint a zöldben kellett. Nagyon sajnálom Erzsébetvárost, mert gyönyörű házai tönkrementek. Talán a század elején még embernek való hely lehetett. A kutyám sem szeret itt lakni. Amikor ideköltöztünk, három napig nem volt hajlandó sem enni, sem a dolgát elvégezni és hetekig szomorkodott. Gyakran elgondolkozom azon, hogy akik itt laknak, vajon óvják-e eléggé, és a sietős hétköznapokban odafigyelnek-e a pusztuló lakóhelyükre, a szép régi házakra, régi kincseikre, kerületünkre?... Debreceni Dávid (V. osztályos, Alsócrdősor utcai iskola) Barátom, Erzsébet! ...Néha megállók a lépcsőházban, s végignézek a megkopott falakon, mozaikköveken. Elgondolkozom, milyen emberek élhettek, milyen gyerekek játszadozhattak''a múltat idéző helyeken. Megnézem a Szépen kiformált korlátot, a mennyezetet, az udvart, ahol egy kút áll, a pinceajtó rácsait, a padlás titokzatos helyiségeit. Milyen szép lehetett mindez régen! Most már lepusztult nagyon, de én így is szeretem!... Rácz Bianka (VI. osztályos, Alsóerdősor utcai iskola) Erzsébetváros ma és álmomban ...Előre láthatom Erzsébetváros jövőjét! Rohanok az utcákon végig, egyikből ki, a másikba be. Mindenütt fák, virágok, színek és tisztaság, egy-egy autó jön, de pillanatok alatt eltűnik valamelyik ház alagsorában. Ott vannak a garázsok. A járdák mindenütt tiszták, fák szegélyezik őket. Keresem a régi, ismert helyeket. Minden újjáéledt. Rengeteg park, játszótér van, vidám gyerekekkel, boldog felnőttekkel. Találtam egy különleges parkot is: „kutyasétáltató” felirattal. Az épületek 4-5 emeletesnél nem nagyobbak, van köztük jó pár „tető-kertes”. Sok épületen látom, hogy a napenergiát is felhasználják fűtésre. A trolik halkan suhannak, az emberek nyugodtan sétálnak. Megkeresem régi iskolámat. Olvasom a feliratot:- ELTE Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium. Ez egy kis tőrdöfés! Miért csak most lett gimnázium? Miért nem tíz évvel ezelőtt? Elszomorít ez a tízéves késés, és valószínűleg erre ébredtem fel. Kosztolányi Katalin (VIII. osztályos, Dohány u. 2. szám alatti Általános iskola) Két év/ közt Már csak néhányat alszunk szilveszterig, amikor ki-ki ízlése és pénzmérséklete szerint, pezsgős-boros-sörös-kólás-kris- tályvizes vagy -szódáspoharát ürítve búcsúztatja az ó-esztendőt. Ilyenkor hajlamosak vagyunk pár percig elmerengeni az elmúlt éven. Tényleg, milyen év is volt ez az 1995-ös? Ilyen is, meg olyan is, akár a többi. Illetve... az idén baj volt az arányokkal. Az ilyenből bőven jutott nekünk, az olyanból viszont nagyon kevés. Annyira kevés, hogy legtöbbször ki sem tartott a hónap végéig vagy a következő olyanig. Bezzeg az ilyen! Néhány példa, emlékeztetőül: Itt van mindjárt a feketegazdaság. A kormány keresztes háborút indított ellene. Egyelőre még virágzik. Néhány civil-kezdeményezés is történt e téren: némely alkalmi egyesülés megtalálni véle a feketemunkások elleni csodafegyvert: a huhogást. Nem vált be - ugyanis kétéletűnek bizonyult. Mindenesetre divatba hozták a huhogást. Akadtak baglyok, akik forró őszt jósoltak. Ehhez képest elég korán kezdődött a fűtési idény. Mások előrehozott választásokról huhogtak. Ebből legfeljebb annyi jött be, hogy a kormány az idén előrehozta a Mikulást. A csomagot már márciusban megkaptuk, amitől nyomban karácsonyi énekké avanzsált az „Alma a fa alatt...” kezdetű mulatós nóta. De legyünk igazságosak, ebben az évben is voltak pozitív ilyenek is. Például: megépült a Lágymányosi híd, befejeződött a Millenniumi Földalatti és Nagykörúti villamospálya újabb szakaszának felújítása. És ne feledkezzünk meg az év végi hajrá nagy sikeréről, az energiaipar privatizációjáról sem. Mi, pestiek mostantól fogva a szokásos tarifaemelések alkalmából már nem a Főgáz közeli hozzátartozóit emlegetjük majd, hanem a német tulajdonosét. (Síijon a Ruhrgas mamája). Már nem kell sokat aludni szilveszterig. Azt hiszem, könnyű szívvel, nosztalgiázás nélkül veszünk búcsút az ó-évtől, amikor a tizenkét óraütést hallgatva ott állunk az Idő senki földjén, s még és még mesgyéjén, két év közt - a még a pad alatt, de azt mondják (és „azt íija az újság”), hogy jövő ilyenkor, ha minden jól megy, már kezdhetünk kimászni alóla. Addig is BÚÉK, Erzsébetváros! Aczél János 12 ERZSÉBETVÁROS 1995/17. szám
