Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-06-16 / 8. szám
Kutyatár Nemcsak a lakosság, hanem az állatvédők is úgy tartják, túl sok kutya él a fővárosbán. A statisztikai adatok is ezt támasztják alá, hiszen míg pl. a 10 milliós Pekingben kb. 150 ezer kutyát tartanak, addig a lényegesen kevesebb lakosú Budapesten csaknem 100 ezret. Ehhez képest a bécsi kutyák száma szinte eltörpül, mindössze 50 ezren vannak. Ezek az adatok sem teljesen pontosak, hiszen csak a nyilvántartott ebek számát jelzik. Az állatorvosok vezetik ,a kutyákról szóló nyilvántartást, ám ahogy dr. Konrád kerületi állatorvostól megtudtuk, csak azokat jegyzik fel, akiket gazdáik oltásra hoznak. Itt az Erzsébetvárosban 3500 ebet tartanak számon, s ezzel a belvárosi kerületek között az előkelő első helyet foglaljuk el. Ez esetben mégsem örvendetes a „győzelem” , és kétségtelenül hasznos lenne ha valamelyest csökkenne ez a szám. Mi lenne hát a megoldás? A közvélemény - tőképp a nem kutyások - szerint az ebadó bevezetésével jócskán csökkenteni lehetne a kutyák számát, hiszen várhatóan mind kevesebben vállalkoznának kutyatartásra. E vélemény hangoz- tatói ettől remélik még a parkok tisztaságának javulását és úgy gondolják, igen sok pénz folyhatna be az államkasszába is. Arra azonban már nem gondolnak, hogy az adó bevezetése után mennyi kutya kerülne az utcára, csatangolna, kóborolna, gazda nélkül, éhesen, mert azok már nem akarják, vagy nem fogják tudni kifizetni a rájuk kirótt összeget. Sok kisnyugdíjas kényszerülne megválni utolsó barátjától, élete társától. Az állatvédők azonban ennél sokkal humánusabb megoldást javasolnak. Szerintük elég lenne csak a szaporulatokat megadóztatni. Ezzel is csökkenne a kutyaállomány, hiszen valószínűleg egyre kevesebben vállalkoznának ’’kutyatenyésztésre”. Ennek a rendszernek a kidolgozása egyelőre még sok problémát vet fel. Hogyan lehet ellenőrizni majd a szaporulatokat? És kinek a feladatkörébe tartózná ez? Az állatorvos végezné, vagy ő csak a bejelentés után tartaná nyilván az almok számát? Mindenesetre érdemes volna megfogadni az állatvédők tanácsát, s kidolgozni a legjobb megoldást, még akkor is, ha rövid távon nem várható lényeges csökkenés a kutyaállomány számát tekintve. KÖRNYEZETÜNK Olvasónk kérdésére válaszolunk Az állatokat kell-e ivartalanítani? Dr. Sziebert István, az Állategészségügyi és Élelmezés-ellenőrző Állomás igazgatója szerint nem igaz a hír, hogy újabb rendelkezést hoztak volna a harci kutyák kötelező ivartalanításáról a tavalyi kormányrendelet kiegészítéseként. Sokan megnyugvással konstatálták a rendelet megjelenését annak idején, amely megtiltja a harci kutyák (pitbullterrier, bandog) tenyésztését és magyarországi behozatalát. Ezek a kutyák tudniillik félelmet keltenek az utcákon rettenetes külsejükkel; sőt több járókelőt meg is támadtak. Az állatvédők többsége is azon az állásponton van, hogy a harcra termett és harcra edzett fajtákat ki kell iktatni a nevelhető négylábúak sorából. Am jócskán akadnak olyanok is (köztük a kynológusok, a kutyaszakértők), akik úgy vélekednek, a kutya viselkedése kizárólag a gazdán múlik. Bármelyik fajta nevelhető, vérmérséklettől, genetikai-lelki felépítettségtől függetlenül. Legfeljebb csak több munkával jár a verekedős ebek rendes viselkedésre szoktatása. Harci kutyáik tenyésztéséhez ragaszkodó gazdák azonban elég könnyen kijátszhatják az említett rendeletet, hiszen az nem teszi tehát kötelezővé az állatok ivartalanításál. így aztán illegálisan mégis csak születnek kölykök. A rendelet homályosan fogalmaz, - mintha e fajták normális gazdáit védené - és csak az atrocitásokat okozó, ezért elkobzott ebek ivartalanításál rendeli el. Am vajon ki állapítja meg a verekedésen kapott kutyáról, hogy az bandog vagy pitbullterrier-e? A rendőr? A hatósági állatorvos? A gazdája állítani fogja, hogy az keverékkutya, tacskó az apja, rottweiler az anyja. És ki állja az ivartalanítás költségét?-a szerk.Szemételhárítás Hulladékgyűjtő akció részvevők nélkül (folytatás a címoldalról) Persze nem ez a legnagyobb baj, inkább az, hogy a polgárok nem értették meg mennyire fontos környezetünk védelme. S ha szép szóval nem megy, rövidesen központi intézkedések teszik ezt majd egyértelművé számunkra, hiszen régóta szó van már a szemétszállítási díj bevezetéséről. S ahogy növekednek kiadásaink, talán szükségünk lesz arra a néhány forintra is, amit most újságpapír formájában könnyedén a szemétbe dobunk. Félő azonban, hogy a díj bevezetésével csak az illegális szemétlerakók száma emelkedik majd. Jó elképzelésnek látszik a környezetvédelmi termékadó bevezetése is. Ezt a vásárló bizonyos termékek megvásárlásakor, kifizeti ugyan, ám pénzét visszakapja, ha leadja a veszélyes hulladékká vált, elhasználódott árut.- Mindemellett a gyerekek környezetvédelemre nevelése a legfontosabb feladatmondja Márton Gábomé -, éppen ezért ősszel papírgyűjtési versenyt indítunk a kerület iskolái között. A legügyesebb gyűj- tőközösségnek nyári táborozást ajánl fel a bizottság. Csak reménykedhetünk abban, hogy az az akció már eredményesebb és sikeresebb lesz. Bizzunk a gyerekekben! Nem a szemétre való az Erzsébetváros című lap, szelektívhulladék-tárolóba Nagyszerű felfordulás fogadta a szelektívhulladék- gyűjtőket az ERIK vállalat udvari „raktárában” a Dob u. 34-ben. Mintha itt már hónapok óta megkezdték volna a készülődést az ünnepi alkalomra. 10 ERZSEBETVAROS 1995/8. szám
