Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-06-16 / 8. szám
RIPORT Gyerek-Baráth akció tanulságokkal Adni öröm, tartja egy régi bölcs mondás. Manapság azonban mind kevesebben élhetik át ezt a fajta örömet. Hiszen mit is tudna adni egy egyedülálló nyugdíjas, egy több- gyermekes család, egy pályakezdő fiatal. Pedig a megoldás gyakran oly egyszerű. Nem kell hozzá más, mint egy kis figyelem, pár perc a szabadidőből és máris boldoggá tehetünk néhány kis gyereket. Kár, hogy a hívó szót még sem hallják meg elegen. Történetünk erről szól. Két hónappal ezelőtt gyerekek járták be az Erzsébetváros lakóépületeit, hogy plakátjaikat a lépcsőházak falára ragasszák. A kis cédulákon kértek. Nem pénzt, csupán annyit, hogy a ház lakói ajándékozzák nekik az otthonukban felhalmozódott, s bizonyára már fölöslegessé vált régi újságpapírjaikat. Az adakozók cserébe sorsjegyet kapnak, a pénz pedig a Dohány utcai Foglalkoztató Iskola Humano Modo-alapítványát támogatja majd.- Iskolánkban közel 160 középsúlyosán fogyatékos gyereket oktatunk, nevelünk, az óvódás korúaktól kezdve tizennyolc éves korig - mondja Hitzingerné Klemens Lilla, az intézmény igazgatóhelyettese. Iskolánkat a főváros üzemelteti, ám a finanszírozásra szánt összeg nem mindenre elég. Az eredményes oktatáshoz sok eszközre van szükségünk, s hogy az anyagi feltételeket ehhez biztosítani tudjuk, nagyon vállalkozókedvűnek kell lennünk. Hat évvel ezelőtt alapítványt hoztunk létre, s folyamatosan keressük azokat a vállalatokat és magánszemélyeket, akik támogatni tudnák iskolánkat. Ám, hogy egy vállalkozó maga ajánlja fel segítségét, ritka csoda, velünk mégis megtörtént. A gyerekek a plakátokon még annyit kértek, hogy az adományozó a nekik szánt újságpapírt vigye el a Hársfa utcai hulladékfelvásárló telepre. S talán ez a kérés lehetett túl nagy. Pedig a telepen várták a papírt, hiszen a jótékonysági papírgyűjtés ötlete Baráth Jánosnétól, az üzlet tulajdonosától származott, aki az akció két hónapja alatt kétszeres áron számolta az újságkötegek kilóját. Ez volt az ő felajánlása.-.Gyakran hangzik el, mennyire fontos a papír újrahasznosítása. Erre azonban az emberek mostanában nem figyelnek oda igazán - mondja Baráthné. - Arra gondoltunk a férjemmel, hogy egy jótékony célú papír- gyűjtési akció jobban megmozgatja majd a lakosságot, hiszen nem olyan nagy dolog eljönni ide néhány kiló újságpapírral. Főleg, ha ezzel fogyatékos gyereken segíthetünk. Azt azonban nem gondoltam, hogy hiába a sók plakát, a nemes szándék, ilyen kevesen csatlakoznak majd felajánlásunkhoz. Pedig a sorsolást is csalogatónak szántuk. Leginkább mégis az iskola tanulói gyűjtötték a papírt, s még néhány felnőtt, aki megértette céljainkat. Végül is a két hónap alatt 4032 kg papír gyűlt össze, ami 24 432 Ft-ot ért. Elgondolkodtató ez a szám. Csak ennyit érnek nekünk a gyerekek? Bizonyára nem erről van szó. Csak hát persze az idő, amiből sosincs elég, és a baj meg a gond, amiből pedig túl sok van. Ám, hogy a történet mégis jól végződik, megintcsak a Baráth házaspárnak köszönhető. Mert azon az iskola pedagógusai és a gyermekek szülei is nagyon elcsodálkoztak, amikor a házaspár végül 100 ezer forintot utalt át az alapítvány számlájára. Baráthné és férje az akció kezdetén legalább ekkora összegre számított, s most úgy gondolták, ennyi és nem kevesebb talán valóban segítséget jelenthet az iskolának. így hát ahogy szerényen elmondták, kicsit kiegészítették azt a közel huszonötezer forintot. A sorsolást is ők finanszírozták. Ahol is 60 ezer forint összértékű ajándéktárgyak és játékok találtak gazdára. S talán sorsszerű az is, hogy a fődíjat épp az iskola egyik tanulója nyerte el.- Nagyon sokat jelent nekünk ez a pénz - mondja boldogan az igazgatóhelyettes, - még nem is tudjuk pontosan, mire költjük el. Talán játékokat, sporteszközöket veszünk rajta, de az is lehet, hogy a nyári táborozásra szánjuk. Mindenesetre meglesz a helye. Éppen ezért nagyon hálásak vagyunk Barátiménak és férjének. Az akciót ősszel talán újra megismétli az iskola és a vállalkozó. Kár is lenne veszni hagyni egy olyan ötletet, ahol minden résztvevő jól jár. A lakosság, hiszen megszabadul a papírhulladéktól, a vállalkozó, hiszen nő a forgalma, s a gyerekek, akik a szükséges iskolaszerekhez, játékokhoz hozzájutnak. S talán az sem mellékes ebben a gépies, elhidegülő világban, hogy akik adtak, kis ráfordítással is sokat segítettek. MHB: 323-10621 Piackép A Garay téri piac a század elején, valamikor a 30-as években épült. Azóta nem sokat változott, néha felújították, kifestették a fő- és melléképületeket, kijavítgatták az újra és újra feltöredező burkolatot. Ez a régi piac a mai igényeknek azonban már egyre kevésbé felel meg. Erre gondolt az önkormányzat is, amikor elhatározta rekonstrukcióját.- Elképzelésünk szerint - mondja Finna Viktorné, a piac igazgatónője - hamarosan üvegtetőt kap a vásárlótér, s az így kialakult csarnokban komfortosabb, kulturáltabb lesz a vásárlás. Ha esik, nem áznak majd a vevők, télen nem fagynak meg az áruk, a jég és a hideg nem teszi tönkre az aszfaltburkolatot. Régóta terveztük már a rekonstrukciót, és számtalan lehetőség merült fel. Az egyik elképzelés szerint az önkormányzat egy tőkeerős társ bevonásával alakította volna át a piacot. Lett volna süllyesztett garázs, galériarész üzletsorokkal és még számtalan pavilonsor. Ez azonban olyan sokba került volna, hogy kétségessé vált, a felújítás után vajon maradhatnak-e majd azok az árak, amelyeket vásárlóközönségünk megszokott. Hiszen egy ilyen hatalmas beruházásból mindenki szeretné mihamarabb visszakapni a befektetett pénzét, az pedig a bérleti díjak növekedéséhez és az árak emelkedéséhez vezetett volna. Végülis győzött a józan ész és a humánum, és egy sokkal szerényebb megoldás mellett döntött az önkormányzat. Nem véletlenül, hiszen a környéket általában idős, nyugdíjas emberek és igen szerény körülmények között élő családok lakják. Ez a kisebb mértékű átalakítás azonban nem jelent majd igénytelenséget. A karácsonyra már minden bizonnyal elkészülő tető után hozzáfognak majd egyéb felújítási munkák megvalósításához is. Átalakítják a pultrendszereket, kijavítják a burkolatot, korszerűsítik a régi pavilonokat, s újakat is építenek. Ez utóbbi elképzelések létrejöttére azonban még néhány évet várni kell.- Egy másik tervünk azonban két-három hónapon belül megvalósul - mutatja Finna Viktorné, a piac egyik részlegét. Itt korábban élelmiszerbolt működött, most azonban éppen új pavilonsorokat építenek. - Ezen a területen egy minipiacot alakítunk ki. Lesz benne zöldséges, halas, vadas, élelmiszer és virágbolt, szóval minden, ami a nagypiacon is megtalálható. Zárás után késő estig ezekben az üzletekben vásárolhatnak a későn hazajárók, itt hozzájuthatnak majd a friss húshoz és zöldségáruhoz. tuj 8 ERZSEBETVAROS 1995/8. szám
