Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-06-16 / 8. szám
OKTATÁS Hetvenéves érettségi találkozó a Madách Imre Gimnáziumban Május az érettségi vizsgák és az érettségi találkozók hónapja. A Madáchban nagy forgalom volt a hónap utolsó napjaiban: 15, 2Q éves találkozó, a 30 éve érettségizettek focimeccset játszottak a mostani diákokkal (egyébként 5:0- ra győztek). Volt 50 éves találkozó is. A csúcsot, a Találkozók Találkozója, az 1925-ben érettek 70 éves összejövetele jelentette május 27-én az egykori tanteremben. A hatvanhármas létszámból hatan maradtak, közülük hárman (egészségi állapotuk miatt) ’’igazoltan” távol. Ketten Amerikában, a harmadik itthon. A három megjelent osztálytárs: Dr. Székács István orvos, nyugdíjas tudományos intézeti osztályvezető, Dr. Vámos István (Kanada) ügyvéd, később vívómester, számos kanadai vívóbajnok oktatója, a Kanadai Vívóakadémia megalapítója és örökös tagja. Nemrégiben jelentek meg angol nyelven filozófiai maximái és nyolcvanhat éves korában kezdett verseket írni. Berend Ottó, a találkozó szervezője és moderátora sokféle alakításra kényszerült az elmúlt évtizedek forgószínpadán: volt gyapjúszakértő, kitelepített, munkás, szervező, de elsősorban sportember, ez viszont választott hivatása. A találkozót Tiesinger Jánosné igazgatónő Múlt, jelen, jövő egy fedél alatt A visszaemlékezésekből, minden szépítés nélkül is egy rendkívüli osztály - diákközösség és tanári kar - képe bontakozott ki. A hatvanhárom tanulóból tizenkettő (az osztály ötödrészét!) prematurusnak, koraérettnek nyilvánították. "Nagyon érett osztály volt ez. Szinte megkerültük a kamaszkort”, mondta egyikük. A csínytevéseik is szóbeliek voltak, többnyire a tanárok ugratásában merült ki. A büntetés is ennek megfelelő volt. Keller Lajos osztályfőnök úr például azzal büntetett, hogy magázni kezdte az osztályt. Az újra tegezés jelentette a békejobbot. Megemlékeztek az egykori osztálytársakról is. Felolvasták Polgár Tibor (a fiatalabb kedvéért: a Halálos tavasz c. film zeneszerzőjéhek) egy kanadai újságban megjelent nyílt levelét, amelyben elbúcsúzik barátaitól és az élettől. De a hajdani társak leveleiből derűsebb emlékek is felelevenednek. És magnószalag őrzi a tíz év előtti, 60 éves találkozó résztvevőinek hangját. Az ünnepség záróaktusaként az igazgatóasszony díszes emléklapot nyújtott át az öregdiákoknak, akik ezután beírták nevüket az 1892-ben megnyitott vendégkönyvbe. Búcsúzáskor még ott zsong a fejemben a magnószalagról hallott, tíz év előtti, sajnos már nem evilági üzenet: ’’Legyetek egészségesek, vigyázzatok magatokra!” Halljátok, fiúk? Aczcl János Van segítség! Serdülő fiatalok a téren iszogatnak, beszélgetnek, unatkoznak, lézengenek. Semmi dolguk. Az iskolába nem járnak el, munkájuk nincs. Mind gyakoribb látvány. Sajnáljuk őket, félünk tőlük és igyekszünk mihamarabb megfeledkezni a velük való találkozásról.- Bizony egyre több gondot okoznak az utcán csellengő, iskolát kerülő veszélyeztetett fiatalok- mondja dr. Kardos Ferenc, az Erzsébetvárosi Nevelési Tanácsadó pszichológusa. - Ezek a gyerekek a sorozatos iskolai kudarcok, családi konfliktusok, érzelmi elhanyagolás után egyre bizalmatlanabbá válnak a felnőtt társadalommal szemben. Számukra a hasonló sorsúakból álló kortárs csoportok jelentik az egyedüli szocializáló helyszínt. Ez pedig idővel a negatív viselkedési formák megerősítéséhez vezet, szipuzni, inni kezdenek, s félő hogy teljesen elvesznek a társadalom számára. Egyedül nem tudnak kitömi ebből az élethelyzetből, rajtunk a sor, hogy segítsünk nekik.- Mi lenne a megoldás, hiszen épp az előbb említette, a felnőtt világ már nem tud hatni ezekre a fiatalokra. És azt hiszem sokan úgy gondolják, már nem is lehet segíteni rajtuk.-A prevenciós ifjúsági klub feladata lenne, hogy ezen a deviancia felé tartó úton a magányos serdülők mellé szegődjön és rábírja őket a visz- szafordulásra. A Csepelen s az általam korábban Tatabányán működtetett klubok eredményei azt bizonyítják, ez igenis lehetséges. A klubok olyan helyszínül szolgálnak a fiatalok számára, ahol jól érezhetik magukat, ahol elmondhatják gondjaikat, problémáikat, s ahol segítséget is kaphatnak ezek megoldásához. Kezdetben a foglalkozást irányító pszichológusok és népművelők koordinálják a közös tevékenységet, de a fitalokkal együtt keressük meg azokat a programokat, melyekben jól érezhetik magukat. Ez jelenti kapcsolatunk alapját. Eközben pedig nagy hangsúlyt helyezünk életkonfliktusaik megbeszélésére, sőt pszichodráma módszerrel el is játsszuk azokat. A fiatalok így jobban megértik környezetük, szüleik, tanáraik viselkedését, követelméiiyrendszerét, s ez a megértés már út a felnőtt értékrend elfogadásához.- Úgy gondolom, a pedagógusok is gyakran hasonló módon próbálják megoldani a fiatalok gondjait. Miért lehet sikeresebb egy prevenciós ifjúsági klub, mint az iskola?- Főleg azért, mert mi nem értékelünk. Az első pillanattól kezdve elfogadjuk a gyerekeket olyannak, amilyenek. A közöttük idővel kialakult bizalom, annak érzése, hogy számíthatnak ránk, hogy nem ítélkezünk felettük, nem minősítjük eredményeiket, sokkal nyu- godtabbá cs nyitottabbá teszi őket, s előbb- utóbb elfogadják értékrendünket. Sőt néhány év múlva már maguk is klubokat alapítanak, ahol a tőlünk tanult módszerekkel segíteni tudnak kortársaiknak. S ez a legfőbb cél, hiszen így pár év alatt kiépülhet egy olyan segítő hálózat mely átfoghatja az egész kerületet.- Mikor várható, hogy a kerületben működni kezd az első prevenciós klub?- A beinduláshoz helységre és természetesen pénzre van szükségünk, hiszen ebből finanszírozzuk a szakemberek tiszteletdíjait és a szabadidős tevékenységekhez szükséges eszközöket. Az anyagi háttér megteremtéséhez pályázatokat nyújtottunk be, és az önkormányzat is ígéretet tett a klub létrehozására. A fiatalok is várják a klubot. Én magam már most kapcsolatban állok néhányukkal, akik bejárnak hozzám és együtt tervezgetjük a jövőt.-tuj1995/8. szám ERZSEBETVAROS 9 (maga is egykori Madách-növendék) üdvözlőbeszéddel nyitotta meg, majd az iskola kamarakórusa elénekelte a Gaudeamus igiturt. Ezután az öregdiákok, a családtagok és vendégek egyperces felállással adóztak az eltávozott osztálytársak emlékének.
