Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-05-25 / 7. szám
Táblás házak Az egyszeri színigazgató lakásának ablaka fölé - a monda szerint - utcatáblát szereltek föl: "XXV. kér. Hurok utca”. A direktor mor- gott: - Még szerencse, hogy csak a fejem fölött van a hurok, és nem a nyakamon. - Azért este a Fészekben elsütötte a poént: - Nekem minden nap táblás házam van. Anekdotánk hőse sem zsörtölődött volna azonban, ha háza emléktáblát kap, emléktáblát, amely dicsőségét, színházi sikereit hirdeti. Erre azonban nincs mód. Ma Magyarországon - mint ahogyan szobrot sem - élő ember nem kaphat emléktáblát. Kiknek jár hát ez a megbecsülés? Ki állítja föl és hogyan? Mi a helyezel ma az erzsébetvárosi táblafronton? Ennek jártunk utána. A hetvenes években Erzsébetvárosban 35-40 emléktábla volt. Ebből a rendszerváltás után 5-6 darabot veitek le, majd hármai visszahelyeztek. Nyolc új táblát is feltettek az elmúlt öt évben. Ezek az adatok csak a közterületen elhelyezett táblákra vonatkoznak, ugyanis az épületeken belüli emléktáblák nem engedélykötelesek, ezekről kimutatás sincs. A közterületen elhelyezendő emléktáblát a polgármesteri hivatal engedélyezi. Ide kell benyújtani a kérelmet. Elméletileg bármely természetes és jogi személy tehet javaslatot. A kérelmet a Kulturális Bizottság szakértők bevonásával véleményezi, majd javaslatot tesz a testületnek. Ez a szerv dönt végül a tábla elhelyezéséről vagy el nem helyezéséről. Bár erre külön jogszabály nincs, a költségeket általában a polgármesteri hivatal viseli. A legtöbb tábla írók, költők, tudósok emlékét őrzi. (Furcsa mód hiányoznak többek között a nagy pedagógusok, sportolók.) Külön kört képeznek a történelmi eseményeket megörökítő emléktáblák. Nyugodtak lehetünk tehát, a táblakérdés rendezett A fent említett színigazgató azonban csak akkor lenne nyugodt, ha minden este kitehetné a pénztárba a táblát: ’’Minden jegy elkelt”.- topy fókusz ■HHHHHHHHNHI Madách sétány, mi lesz veled? Viharok dúlnak a Madách sétány tervezett kiépítése körül. Az önkormányzat - bár az elmúlt években készíttetett megvalósíthatósági vizsgálat rendelkezésére áll - még csak a kezdeti lépéseknél tart. A rendezési terv ismert, ám az anyagi lehetőségek korlátozottak, és az érintett lakók már évek óta bizonytalanságban élnek. Megtudtuk: a sokat emlegetett Gozsdu-udvar rehabilitációs munkálatainak azonnali megkezdéséről szóló előterjesztés is szerepel a VII. kerületi képviselő- testület következő ülésének napirendi javaslatai között. Még tavaly decemberben - kerületi polgárok kezdeményezésére - megalakult a Madách sétány egyesület - derül ki abból a februári levélből, melyet Bakonyi Karola polgármesterhez címzett az érdekképviseleti- és védelmi szervezet elnöksége. Sajnos, az egyesület címe és tagsága ismeretlen. Mindenesetre azt a lakossági véleményt fogalmazták meg, mely az önkormányzati tájékoztatás hiányát kifogásolja. Mint ismeretes, az ügyben már több fórumot is tartottak, de az álláspontok azóta sem közeledtek. Az egyesület kérése többek között, hogy az önkormányzat az elidegenítési tilalom feloldásával tegye lehetővé, hogy a kitelepítés során a jelenlegi bérlők már tulajdonosként, piaci feltételek alapján költözhessenek jövőbeni otthonaikba. Toperczer Ferenc alpolgármester kifejtette: természetesen minden véleményre kíváncsi az önkormányzat, és a továbbiakban a folyamatos tájékoztatásra és a párbeszédre helyezik a hangsúlyt a Madách sétány ügyében. Nem vitatható ugyanakkor, hogy minden fejlesztés és építkezés lakossági és egyéb érdekeket is sért. Önkormányzati feladat, hogy a kellemetlenségek csökkentésével a legoptimálisabb helyzet alakuljon ki. A lakók többsége nem akar elköltözni Nagy Sándor építész vállalkozó, Dob utca 16.- A 10-es években merült föl a gondolat, hogy az Andrássy és a Rákóczi út közé kellene építeni egy újabb su- gárutat. Ez a háború, meg az utána jövő események miatt elmaradt, majd 15-20 évenként újra fölbukkant. Legutoljára a 80-as évek végén. Reménykedtünk, hogy ezt is elfelejtik, mint a korábbiakat, hiszen azokról is kiderült, hogy gazdaságilag nem megoldhatóak, a közlekedés szempontjából pedig értelmetlenek.- Miért csaptak föl az indulatok, hiszen itt régi lakások rehabilitációjáról is szó van. Ez jó dolog, nem?- Természetesen. De volt itt már Erzsébetvárosban tömbrehabilitáció a 70-80-as években. A lakásokat komfortosították, kitatarozták. Évi 50 milliót költöttek rá Közben a lakókat elhelyezték ide-oda - ideiglenesen Amikor a lakások készen lettek, nem az eredeti bérlők kerültek vissza, hanem az akkori tanács szétosztotta mások között. Az eredeti lakók meg hoppon maradtak. Ezen a környéken nem csengjél a’’rehabilitáció” szó.- Ez ellen a lakások megvételével lehet védekezni.- Elvben igen. De ezt a környéket zárolták, itt az önkormányzati lakások nem éladók, a vételi szándék tehát kevés. A felújítók viszont ragaszkodnak a lakók kiköltözéséhez. Honnan biztosít cserelakást az önkormányzat? Az utóbbi néhány évben nem épült állami lakás. Eddig 22 lakó nézte meg a csereként felajánlott lakást, de egyik sem fogadta el. Nem a lakosság érdekvédelme folyik tehát, inkább egy szűk érdekcsoport szempontjainak érvényesítése.- Konkrétan kikre gondol?- Nem tudom pontosan. Vádaskodni nem akarok. Talán egy tervezői lobby van a héttérben. Eddig úgy 50 millióba kerültek csak a tanulmánytervek. Én magam kiviteli tervet még nem láttam. De nemcsak ez a baj. Akapuk nincsenek lezárva, csövesek alszanak a lépcsőházban. A sétány további nyitást jelent, a közbiztonság tovább romlik. A felújítást 60-70 ezer Ft/nm értékben számolták. Ehhez hozzájön a lakók szanálása. így kiadni, eladni a felújított ingatlanokat kb. 100 000 Ft/nm értékben kell, különben ráfizetéses. Ez illuzórikus ár. A felújítás összköltsége 90-es árfolyamon 2 milliárd forint Mára ez persze több. Honnan van rá pénz? Nincs olyan csoport, amelyik letenné. Újabb torzót építenénk csak. A sétányrendszer különben sem vált be. Onnan nem lehet az üzleteket megtölteni, nem lehet kocsival beállni, nem lehet megközelíteni. Maga a koncepció hibás.- Elmondta már ezt máshol is?- Hogyne. Az év elején lakossági fórum volt a Madách sétány ügyében. A polgármester asszony tartotta. Ott elmondtam a kételyeimet. Felajánlottam, hogy szerkesztek egy kérdőívet, amely a lakosság fogadókészségét méri föl. Olyan kérdések voltak rajta, meg akaija-e venni a lakást, el akar-e költözni, hozzájárul- e a költségekhez, jónak tartja- e a ház közbiztonságát? A 38 lakó közül - nem mindenki küldte vissza a papírt - 30% tulajdonos, 20% bérlő szeretne leni. 50% költözne csak el, ezek társbérlők, vagy a padlástéren laknak igen rossz körülmények között. Az eredményről- így egyeztünk meg - a legközelebbi fórumon tájékoztatom a polgármester asszonyt Azóta még nem volt fórum.- Ön szerint mi lenne a megoldás?- A Madách sétányt nem kell felépíteni, helyette az érintett házakat normál szintre lehetne hozni. Erre az anyagi fedezetet a lakások eladása jelentené. Aki nem akarja megvenni, költöztessék el, és adják el a lakást Az üzlethelyiségek bérlőit is tulajdonossá kell tenni, eladni nekik a rajuk eső pincerészt is. A tetőterekből komfortos lakások alakíthatók ki, ezt is áruba kell bocsátani. Az ezekből befolyt pénz elég lenne a normál állapot helyreállítására. Meg kell szervezni az egyéni közüzemi díjak és közös költségek fizetésének rendszerét. Ez nem nagy ügy. A zöldterületeket és sétatereket pedig a foghíjas telkeken kell kialakítani. Van belőlük elég. r Toperczer Ferenc mind ez > ideig nem találkozott a fenti véleménnyel, és Nagy Sándort sem ismeri. Kérdésünkre ugyanakkor elmondta: alapvetően pontatlan és a valóságtól elrugaszkodott az építész javaslata, hiszen az önkormányzat által készítetett tanulmánytervekben csak egy-egy részletkérdésről több oldalon lehet olvasni. Az alpolgármester ígéretet tett ana, hogy következő számunkban átfogó és minden eddig felvetődött kérdésre választ adó tájékoztatást tesz közzé az önkormányzat .vezetése. 6 ERZSEBETVAROS 1995/7. szám
