Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám
Emléktábla a Városligeti fasor 3-ban- Legutóbb Édesapád munkásságáról kezdtünk beszélgetni. Most folytassuk a könyveivel!- 1926-ban jelent meg első úttörő könyve: az Új Festészet története (1770- 1925), a könyv alcíme: A nyugat-európai festészet kialakulása. Időrendben a következő kis könyv Daumierről szól. Nagyon szerette Daumiert, többször is visszatért hozzá az évek folyamán. Szeretnék idézni egy kis részt, mert úgy érzem, ez őrá is jellemző (1951-ben írta): „...Azok közül való volt, akiknek tűrhetetlenül fáj minden gonoszság, önzés, kapzsiság, hazugság és csalás. Fáj az intézmény, a rendszer, az uralkodó hatalom, és fáj az egyének aljassága. Fáj, egyszerűen, mert szereti az embert. Mert szabadnak,' erősnek, igaznak és jónak szeretné." 1943-ban jelent meg a Kétezer év festészete.- Itt van előttem a vastag könyv. Alcíme: „A festői témák története az európai művészetben". Rendkívül érdekes, ahogyan egymás mellé teszi a különböző korok Madonnáit, női, férfi portréit, csendéleteit.- A könyvet Bortnyik Sándorral és Hevesy Ivánnal együtt adták ki, de a több mint ezer illusztrációt maga válogatta, ő írta hozzá a szellemes elemzéseket és ma3. rész gyarázatokat. „Egy magyar nyelvű egyetemes művészettörténet nagyszerű körvonalai bontakoztak itt ki a politikai katasztrófa vészes előestéjén" - ezt Vayer Lajos írta a könyvről.- A harmadik könyv címe Itália festészete. 1947-ben jelent meg.- Négy kötetet tervezett, ez a könyv az első, a Trecento művészete. Sajnos, a folytatásban megakadályozta 1953-ban bekövetkezett, korai halála.- S itt van még a többi könyv. Művészet és válság, Az olasz reneszánsz művészete, Leonardo. Művészet-pedagógusi működéséről van-e valamilyen személyes élményed?- Mint a tánctanárképző növendékét, engem is tanított. Úgy kezdődött az óra, hogy elénk tett vagy húsz reprodukciót. Voltak köztük remekművek és voltak silányak is. Föl kellett állítani egy tetszési sorrendet. Ő a 6-8 növendék által összeállított sorrendet följegyezte. Év végén újra elénk tette a képeket. Gondolom, nagy öröm lehetett a számára, amikor látta, mennyire megváltozott az ízlésünk az ő előadásai nyomán. Vagy amikor elvitt bennünket a múzeumba, megállt egy kép előtt, sokáig, áhítattal nézte. Ez az áhítat ránk is átragadt. Hallatlan szeretettel hívta fel a figyelmünket a legkisebb részletre is. 1948-ban elvállalta a Képzőművészeti Főiskola művészet- történeti tanszékének vezetését. Olyanokkal kellett megismertetni a művészet bonyolult törvényeit, akik szinte sohasem láttak még eredeti műalkotást. Múzeumba vitte őket, meglátogatta növendékeit a kollégiumban. Figyelte és segítette a munkájukat. Az ötvenes években azonban megindult a harc a modem művészet ellen. Artner Tivadar mesélte, hogy egy alkalommal néhány ifjú titán nekitámadt apámnak: - Tanár úr antimarxista, mert nem szólalt meg az impresszionisták ellen. - Ő halkan válaszolt: - Én, kedves barátom, nagy művésznek, sőt, továbbmegyek, korszakalkotó, zseniális mesternek tartom Manet-t és Cézanne-t, és meggyőződésem, hogy magas rendű művészet az ő oeuvre- jük vállalása nélkül nem jöhet létre. Ha valaki egyszer meggyőz az ellenkezőjéről, nyílt színen fogom korrigálni a tévedésemet. Addig azonban nem tagadhatom meg a róluk szóban és írásban többször kifejtett véleményemet - mondta, majd kis szünet után halkan hozzátette: - Maga még fiatal, kedves kolléga, de tehetséges, és egyszer majd rájön arra, hogy a szellemnek is van lelkiismerete. Mégpedig mindenfajta lelkiismeretnél szigorúbb és gyötrőbb...- Fejezzük be a róla szóló beszélgetést naplójának egy kis részletével: „1957. III. 22. - A száraz kút mélyén is látszik fény - csak az jut ki a száraz kút mélyéről a napvilágra, aki felfelé néz, akit a fent, magasan fent beáradó fény igazít nehéz útján felfelé. Mily mélyre lehet esni! Mily magasra lehet emelkedni! Mily végtelen a szabadság!" (folytatjuk) Feljegyezte: Keresztes Szilvia dr. Rabinovszky Máriusz Szentpál Olga 1993/3. SZÁM ERZSÉBETVÁROS 9
