Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1942
Major József: A 100 éves világítótorony
19 nak a falai között a magyarság szent ügyét szolgálták és szolgálni fogják a jövőben. Meghatott hangú beszédének befejező részében a mostani tanulóifjúsághoz fordul a szónok, s arra kéri őket, hogy legyenek ők is lelkes harcosai és munkásai a magyarságnak, mert a boldogabb magyar jövendő kivívása az ő kezükben van letéve. Végül a mostani tanulóifjúság nevében Száraz László nyolcadik osztályos tanuló üdvözölte a jubiláló iskolát: Lelkes beszédében hitet tett a mellett, hogy ennek az iskolának ifjúsága mindig teljesítette vallási és nemzeti kötelességét, és ha kellett, áldozatot is hozott egyházáért és nemzetéért. Az az ifjúság, amelynek nevében beszél, méltó akar lenni a sok-sok ezer elődhöz, az ő nyomukban halad, őket tartja követendő példaképnek. Ha ennek az intézetnek az ifjúsága a következő száz évben sem tér le az elődök által kijelölt helyes útról, s ugyanazokért a célokért és ideálokért fog küzdeni, mint amelyekért az előttük járó diákgenerációk küzdöttek és dolgoztak, akkor az intézet bizton tekinthet az elkövetkező száz év elébe. És ha az iskola hajóját időközben meg is rázzák a viharok, ifjúságát meg is kínozzák a szenvedések, — amint az az elmúlt száz esztendő alatt nem egyszer megtörtént, — a hajó újra révbe jut, a szenvedések pedig csak megacélozzák a fiatalság erejét és akarását, s még nagyobb feladatok elvégzésére késztetik. Az üdvözlőbeszédek elhangzása után az intézet igazgatója ünnepélyesen átvette az emléktáblákat, s fogadalmat tett, hogy az iskola és ifjúsága mindig a legnagyobb tiszteletben fogja azokat tartani. Majd az emléktáblák megkoszorúzására került sor. Vitéz Barátossy Lajos m. kir. ezredes a honvédség, Dr. báró Majthényi József alispán a vármegye, Dr. Rézler Gábor polgármester Érsekújvár megyei város nevében helyezett koszorút a hősi emléktáblára, míg két lévai gimnáziumi tanuló a szomszédos testvérintézet és általában a középiskolás ifjúság koszorúját tette le. Az ünnepélyes megkoszorúzás után az intézet ifjúsága díszmenetben vonult el az emléktáblák előtt. A Himnusz magasztos hangjaival végződött a felemelően szép ünnepség. A régi gimnáziumban. A tulajdonképpeni jubileumi ünnepségek lezajlása után a megjelentek, élükön az intézet ifjúságával és az öregdiákokkai, átvonultak a régi gimnázium épületébe. Az öregdiákok nagy része még ebben az épületben végezte tanulmányait, ehhez az épülethez fűzték őket a régi szép diákélet emlékei. Boldogan látták viszont az azóta ugyan kissé megváltozott, de erre az ünnepi alkalomra Ízlésesen feldíszített régi Alma Matert. Az épület kapujában W i 11 a n d János, a régi gimnáziumban jelenleg elhelyezett tanonciskola igazgatója üdvözölte a megjelent öregdiákokat, üdvözlő beszédében rámutatott arra, hogy öregebb korában az ember mindig szívesen tér vissza a régi kedves emlékekhez, hogy felidézze boldog ifjúkorát s maga is megifjodjék. A volt érsekújvári községi katolikus főgimnázium öregdiákjai is azért jöttek ebbe az épületbe, hogy viszontláthassák egykori örömeik és diákcsínyjeik színhelyét, és hogy felelevenítsék a régi szép emlékeket, a boldogdiákkort. A lelkes köszöntő szavak után az intézet énekkara Sierácki Artúr dr. énektanár vezetésével régi diák- és madárdalokat adott elő, Broczkó Gyula
