Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1941

Czakó Ferenc: A IV. a. osztály Nyelvművelő, táj- és népkutató Diákmunkaközösség munkája

A IV. a. osztály Nyelvművelő, táj- és népkutató Díákmunkakőzösség munkája. A felszabadulás után következő tanévben, 1940-ben, mi, mint az érsekújvári gimnázium II. osztályú tanulói, osztályfőnökünk, dr. Bakos József kezdeményezésére ós ösztönzésére, »Védjük Nyelvünket!« címen, iskolai nyelvművelő és nyelvvédő folyóirat tot indítottunk meg. Ez a folyóirat, az eddigi nyelvtanóráinkon végzett munkánk első kézzelfogható eredménye volt. Magyar? óráinkon ugyanis tanárunk segítségével az óra egy részét, már előbb is arra fordítottuk, hogy egymás beszédjét figyelve, fel* fedezzük és kiküszöböljük azokat a hibákat, amelyek oly gyak; ran fordulnak elő beszédünkben, hogy gyakoriságuk miatt, már figyelemre sem méltatjuk. Első lépésünk volt a nyelvművelés terén, szóbőségünk nagyi* tása. Ehhez azonban sokssok jó könyv olvasására volt szüksé* günk. Tehát mindent elkövettünk, hogy jó könyvekhez jussunk. Könyveket vásároltunk osztályunk számára, külön könyvtári órái kat is rendeztünk a gimnázium ifjúsági könyvtárában ós — amint magyar dolgozatainkból ma is kitűnik, — nem hiába. A sok olva* sás növelte szóbőségünket és örvendetesen javította stílusunkat is. Ezek után foglalkozni kezdtünk nyelvünkben használt és a vá* rosi középosztálytól különösen terjesztett másféle helytelensés gekkel: hibás mondatalkotásokkal, rossz szórenddel és általában minden magyartalansággal. De, hogy mi ilyen dolgokkal foglalko* zunik, óráinkon, az eddig még csak a legszűkebb diákkörökben terjedt el. S hogy csendben végzett munkánkról tudomást sze* rezzen a többi osztály is, kézirat gyanánt kiadtuk a »Védjük Nyelvünket!«. Újságunkban közöltük nyelvvédő észrevételeinket, közöltünk nyelvhelyességi szabályokat, foglalkoztunk a helyes* írással, heti magyaróráink jobb fogalmazásait is közöltük, azon; kívül, hogy diáktársaink érdeklődését felkeltsük, nyelvhelyességi pályázatokat is hirdettünk. Fordulópontot jelentett munkakörünk megválasztásában a nép felé fordulás. Folyóiratunk első évfolyamának utolsó számá? ban kezdtünk el először beszélni a faluról, de még akkor nem tud* tuk, mit jelent a nyelvvédőnek a falu, az ő igazi, zamatos, érintet* len tiszta magyar beszédjével; hagyományaival, szokásaival, da? laival és öltözetével. A következő évben azonban már megérteti tiikl ennek nagy jelentőségét ós eddigi nyelvművelő munkaközös* íségünk munkakörét kibővítettük a néprajzi gyűjtés és falukutatás terén is. Folyóiratunk is tartalmasabb lett, munkásságunk híre is elterjedt az országban és igazi örömet szerzett nekünk az is, hogy a magyar irodalom vezető emberei is felfigyeltek munkánkra ós megtiszteltek leveleikkel, bíztató, buzdító szavaikkal. Különös nagy örömet szerzett számunkra az is, hogy Gárdonyi