Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1941

Czakó Ferenc: A IV. a. osztály Nyelvművelő, táj- és népkutató Diákmunkaközösség munkája

22 József megküldte nekünk édesapjának, Gárdonyi Gézának fény? képét egy szép levél kíséretében. Nem dolgoztunk tehát hiába és már mások is figyelték munkánkat. Ezért aztán még nagyobb hévvel és lelkesedéssel fogtunk munkához. Gyűjtöttük az ősi néphagyományoikat, népszokásokat, népmeséket, néptáncokat, népjátékokat, babonákat, hogy megismertessük a magyar közép? osztállyal ősi magyar műveltségünk belső értékeit, amelyet az még nem nagyon ismer. »Sokat vitáztak és írtak már a' középisiko* lai néprajz tanításáról. Mi »bevittük« a néprajzot is a középisko* lai nevelő munkába s népi műveltségünk javaival, népünk hagyó« mányaival, a szellemi és tárgyi néprajzzal munkaközösségünk ke? rétén belül, közös gyűjtő« és feldolgozó munkával foglalkozunk. Rendeztünk »néprajzi«, »falukutató« kirándulást is.« (Dr. Bakos József.) A gimnázium negyedik osztályában elhatároztuk, hogy eddi; gi munkánkat összegyűjtve nyomtatásban is kiadjuk. Elhatározás sunkat tett követte és így az 1942. év elején megjelent első kis kötetünk, az: »Együtt Dolgoztunk.« A benne található népi ha? gyományok, értékek mind Érsekújvárról és környékéről szármáz* nak és így ezzel mi is bebizonyítottuk mindenki előtt, hogy a Fels vidéken magyarok laknak, éspedig olyan magyarok, akiket a húszéves rabság sem tudott eltántorítani, nemhogy a nyelvétől és nemzeti érzésétől, hanem mégcsak a szokásaitól, hagyományai« tói sem. De büszkék is voltunk erre a munkánkra. Hogy is ne lettünk volna, amikor a délmagyarországi nevelők egyesületének hivata* los lapja, a »Nevelésügyi Szemle«, — nem szólva a többi újságok« ról, — így ír rólunk, könyvünkről: »Gyújt és lelkesít ez a kis könyv és példázza azt: hogyan lehet kis eszközökkel, felsőbbség« tői nem szubvencionáltán is nagyot alkotni. Mi van ebben a könyvben? Két év szürke napjainak munkája egy örökkévaló cél: a magyarság belső, igazi erősítése érdekében. Kis diákok lépnek elénk, akik nyaranta, vakációk idején bejárják falujuk határát és feljegyzik azt, ami benne jellegzetes, ősi, népi, magyar és érték ... ... Dalokat, meséket, közmondásokat találunk a könyvben, — csupa kisalföldi eredetűt, — népi játékok leírását, igazi jó könyvek pársoros ismertetését. És mindezek mögött egy hatalmas se« gítő szándékot, mely melegen néz minden magyar értékre, meg akarja azt tartani a jövő számára és már előre kötelességeket, feladatokat ró önmaga fiatal vállaira. Ne gondoljuk, hogy a gyön« ge gyermeki karok nem tudják hordozni az örök Hungária tá* masztó pilléreit: a nyelvet, a lelket, a játékot, a'dalt. Talámtalán csakis ők képesek erre ...« De ennek a könyvünknek a megjelenésével még nem fejező« dött be a mi munkánk. Gyűjtöttünk toivább, és mint a szorgalmas méhek a virágokat, jártuk be mi a falvakat, kerestük az öreg né« nikéket, bácsikákat és dolgoztunk. Ennek a megfeszített munká* nak az eredménye egy újabb kötetünk megjelenése lett, amely* ben gyűjtésünket adjuk újra a nagyközönség elé. Ez a százlapos könyv a »Nagy magyar értékeink védelmében és szolgálatában«. Amint a folyóiratok és az egyes újságok ismertetéséből ki« tűnik, ez a kötetünk is nem remélt sikert ért el. Mindenki a meg«