Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1941

Kálmán Béla dr.: Önképzőkörünk és a népi gondolat

11 deklődést a nagy magyar sorskérdések iránt. Gyűléseink csekély kivétellel teljesen a népi gondolat jegyében áíilottak. Hadottunk előadásokat a falu egészségügyéről, a falusi művelődési lehetősé? gekről, a népi gondolat kialakulásáról, a jobbágyság történetéről, az egykéről, a falu és a város viszonyáról, a kivándorlásról, stb. Ezek az előadások egyrészt közvetlen megfigyelések, másrészt a legkiválóbb népi írók: Illyés Gyula, Veres Péter, Kovács Imre, Kodolányi János és mások művei alapján készültek. A dolgoz a* tok általában rövidek voltak, és alkalmasak arra, hogy vitát fej' lesszenek. A vitázás sajnos nem, ütötte meg a kívánatos mérté* ket sem mennyiségben, sem színvonalban, de azért a legtöbb gyű? lésről mégis azzal az érzéssel ment el az ember, hogy nem volt hiábavaló munka, diákjaink értékesebb része ismét új szempon? tokát, új gondolkozás! anyagot kapott. A vezető tanár munkája csak arra szorítkozott, hogy az egyes gyűlések műsorának össze? válogatásában segédkezett, tanácsokat adott, és az itt-ott med* dővé fajult, vagy mellékvágányra siklott vitákat berekesztette. Az előadások mellett minden gyűlésen szerepeltek szavala* tok is. Ebben is következetesek akartunk maradni a népi gondo? lathoz, és ezért gyűléseinken, valamint ünnepélyeinken leginkább a következő költők művei szerepeltek: Ady Endre, Ililyés Gyula, Sinka István, József Attila, Erdélyi József. Az ének? és zeneszámokkal arra akartuk ránevelni az ifjúsá? got, hogy a cigányzenén, Erikán és Lili*Marleenen kívül is van zene, ami szép, értékes és ráadásul magyar is. A bemutatott nép* dalok nagy tetszést arattak. Ebből arra következtethetünk, hogy az igazi magyar népdal és népi zene lassanként kezd utat találni a fiatal szívekbe. Az eddigiekben azt vázoltuk, hogyan igyekeztük megismer* ni népünk és nemzetünk legfontosabb kérdéseit. Az idén abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy elméleti célkitűzéseinket a gyakorlatba is átvihettük, és a falu és a város fiatalsága nem? csak érzésben, hanem személyesen is kezet nyújthatott egymásnak. Januárban és februárban hat hétig meleg és értékes kapcso? lat fejlődhetett és fejlődött is ki diákjaink és a népfőiskolások között. Néhány felsős diákunk állandó látogatója volt esténként a népfőiskolások otthonának, ezek viszont eljártak gyűléseinkre, hozzászóltak az előadásokhoz, majd ők tartottak gyűlést. Ekkor látta meg a diákság igazán, hogy mennyi érzés, őszinteség, érte* lem és humoir van parasztságunkban, és hogy nem romantikus az a nemzetszemlélet, amely a magyar parasztságot tekinti a nem* zet gerincének és legértékesebb rétegének. A város és a falu így őszintén kezet szorított egymással. En* nek a baráti kézfogásnak megható és felejthetetlen élményt je? ientő bizonyítékai önképzőkörünk vándorgyűlései. Kamocsán, Zsitvabesenyőn és Deákiban tartottunk ilyen vándorgyűléseket. Műsorunkkal nem annyira szórakoztatni akartunk, hanem egy? máshoz közel kerülni, egymást megbecsülni és megszeretni. Diák? jainkat a rossz idő nem zavarta, de igazuk is volt, mert minden megázásért bőven kárpótolta őket az a túláradó szeretet, amivel a falu magához ölelte a város fiait és leányait. Nem volt társadalmi különbség köztünk, magyar ember beszélt magyar ember*