Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1941

Kálmán Béla dr.: Önképzőkörünk és a népi gondolat

12 rel. Vendéglátó gazdáink majd szétszedték diákjainkat, csak az volt szomorú, akinek már nem jutott diák, pedig voltak jónéhás nyan. Az előadásokat, énekeket, szavalatokat igaz érdeklődéssel hallgatták, lélekben egészen összeforrtak velünk, és amikor a gyűlés végén együtt énekeltük a Himnuszt, többünknek az volt az érzése, hogy már régen zengett fel ilyen tisztán, szépen, őszintén nemzeti imánk. Ha majd diákjaink néhány év múlva kilépnek az életbe, mint orvosok, jegyzők, városi, vagy vármegyei tisztviselők, mérnökök, papok, vagy gazdatisztek, erdészek, fontos és gazdag kincsként viszik magukkal ezeknek a gyűléseknek és önképzőköri munkás juknak emlékét. Akár városba, akár falura veti őket majd a Gondviselés, nagy hasznát veszik annak, hogy legalább részben meg* ismerték sorskérdéseinket, személyes tapasztalatok alapján ta; nulták megbecsülni és szeretni parasztságunkat. Az ifjú lélek fogékony minden szépre és jóra. így méltán remélhetjük, hogy a közeljövő vezetőrétege nem áll majd idegenül, magányosan és kétségbeesve, ha falura kerül, összeforr majd azzal a parasztság; gad, amelyet már az iskolában megismert és megszeretett. A vás rosban maradó leendő tisztviselő pedig nem fogja hivatali szobájában órákig várakoztatni és félvállról kezelni a hozzáforduló fa« lusi embert, hanem testvérként bánik vele, hiszen már gimnazis« ta korában megismerte életét, küzdelmeit, örömeit és bajait. így nyit hatalmas távlatokat sok-sok leendő vezetőnk egész életére az önképzőkör célkitűzése és munkája.! álmán LAjéLct du.