Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1941

Kálmán Béla dr.: Önképzőkörünk és a népi gondolat

ti Önképzőkörünk és a népi gondolat Dicsekvés nélkül, bátran elmondhatjuk, hogy a százéves ins tézet önképzőköre az idén szép munkát végzett. A legutóbbi években sokat hallottunk és olvastunk az önképzőkörök válságá« ról. Sokhelyütt valóban kátyúba is jutott az önképzőkör szekere, és bizony az év elején nekünk is gondokot okozott, hogyan tehetnénk az önképzőkört legalábbis jobbérzésű és értékesebb diáki jaink számára érdekessé. Azt szerettük volna elérni, hogy diák* jaink ne csak a névsorolvasás miatt jelenjenek meg nagy számiban, hanem igaz érdeklődés vezesse őket, és serkentse fokozott munkára. Főcélunk az volt, hogy megismerjék a magyar sors« kérdéseket, megismerjék az igazi magyar értékeket, el tudjanak igazodni az új magyar irodalom útvesztőjében. Hogy igazán értéi kes munkát végezhessünk, az egyetlen lehetséges útat választót« tuk. A gyűléseken nem kezdő verspróbálkozásokat, dadogó és valahonnan összeollózott novellákat akartunk hallani, sem ezek? nek nagyképű és éretlen bírálatát. Olyan tárgykört választottunk az idén munkásságunk gerincéül, ami hosszú időn át a politika mostohagyermeke volt, noha mindig a legfontosabb, gyakran égetően sürgős és mindezideig megoldatlan kérdése a magyar tár; sadalomnak. Ez a tárgykör az ú. n. népi gondolat. Azt hiszem, hogy nem szükséges itt bővebben fejtegetnem ennek a kérdésnek a lényegét, vázolni kialakulását, utalni irodab mi megnyilvánulásaira. A következőkben csak módszereinket és gyakorlati eredményeinket ismertetjük. Népi értékeink szolgálatában álltak a már tavaly év végén kitűzött önképzőköri pályatételek is. Ilyenek voltak: A halászat Martoson, (néprajzi), A fa\lu és város viszonya Illyés Gyula mü: vei alapján, (irodalmi), A magyar—Szlovák nyelvhatár kialakulás sa vármegyénkben, (történelmi), Népzenei elemek Kodály Háry Jánosában, (zenei). Mindegyik pályatételre érkezett be komoly, értékes munka. Valamennyi közül ki kell azonban emelni Szőke István VIII. a. oszt. tanuló néprajzi pályamunkáját. A tárgy« szeretet, a helyszínen végzett gyűjtőmunka, lelkiismeretes feldől« gozás, a gazdag képanyag messze az átlagos önképzőköri dolgo« zatok színvonala fölé emeli ezt a művet. Gyűléseink az iskolai munka üteméhez alkalmazkodva hosz= szabb^rövidebb időközökben követték egymást. A munkára nem kellett különösebben serkenteni a diákokat, vállalkozó mindig akadt az előadásokra. Igaz ugyan az is, hogy egyesek többször szerepeltek az év folyamán, mások pedig — és ezek voltak töb« ben — csak hallgatólagos szemlélői voltak a gyűléseknek. Ez azonban minden önképzőkörben így van, és nincs mit csodálkoz« nunk rajta. Lassan kikristályosodott minden osztályban az az elitréteg, amely minden igaz és szép ügyért lelkesedik, hajlandó a közért munkát vállalni, felkelti társaiban a még szunnyadó ér«