Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1939

Vas Károly: Nagybányai vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormányzója

6 az egyszer megválasztott s jónak bizonyult irány mellett ne csak napsütéses időben, hanem akkor is magyaros hűséggel és becsű? lettel álljon nemzetünk, amikor itthon egy hatalmas és ellenséges világnézetű sajtó, külföldön pedig a nemzetközi erök vészes vihar, rai zajos egyöntetűséggel új érdekközösség keresését ajánlották! Nem az otrantói hősiességben is megnyilvánuló kitartó nemzeti akarat bizonyságaié az a népszövetségi gyűlés, amelyen az egész világ minden hatalmassága Olaszország gazdasági megsemmisítés sére szövetkezett, a kis Magyarország azonban bátran, igazi hő? sies kitartással odaállt szövetségese mellé s az ínséges időben sa? ját vérével táplálta a mindenkitől elhagyott barátot. Ki tudná el? vitatni, hogy az ezeréves határok egy részének visszaállítása en? nek a tüzön?vízen keresztül érvényesülő, szinte makacs követke? zetességnek a gyümölcse? Aztán itt állott nemzetünk szellemi és anyagi ereje fokozásának nagy feladata. Mennyi aggodalmat, égő kínt kavarhatott fel lelkében az elhagyott, nincstelen magyar milliók keserves segély? kiáltása s milyen heroikus erőfeszítést kivánt annak az idegen szellemiségnek az eltüntetése, amely a nyomtatott betű és a gaz? dasági erő hatalmával már csírájában elnémított minden újjászü? letésre késztető hangot és megmozdulást! Micsoda erő kellett a megeredt nemzeti szenvedélyek fékentartására, amikor vad poli? tikai gyűlölködés égette a lelkeket, homályosította a szemeket s amikor úgy éreztük, hogy egyedül kormányzó urunk egyénisége biztosíthatja a nemzetet a végső lelki és társadalmi kettészaka> dástól! Amikor egész Európában véres tusákon, polgárháborúkon át küzdött a szegénység életlehetőségéért, nálunk csend és rend volt, ránk úgy tekintett a világ, mint a nyugalom és megfontolt? ság honára, ahol a történeti adottságokkal számolva evolúciós, nem pedig revolúciós alapon juthat és fog jutni jogához minden dolgozó ember. S végül, de elsősorban, megfontolásra késztet bennünket az a mód, ahogyan visszaadta a reménytvesztett nemzetnek a törté? nelmi hivatástudatot s ennek érvényesítésére a hatalmasan kifej? lesztett nemzeti hadsereget. A trianoni béke, mint tudjuk, a leggaládabb módon arra ítélt minket, hogy csak a belső rend fenntartásához szükséges haderőt tarthassuk, azt is zsoldos alapon. Meggondoltátok?e valaha, hogy micsoda meggyalázását jelentette ez az egész nemzetnek, de minden magyar férfiúnak is! Arra ítél? ten kellett élnünk, hogy kiszolgáltatottjai legyünk állig felfegy? verzett s megsemmisítésünkre szövetkezett ellenségeinknek; hogy kegyükért könyörögjünk, ha valami kis segítséget akartunk nyuj? tani elszakított testvéreinknek; hogy minden rajtuk elkövetett jogtalansággal, vérlázító kegyetlenséggel ama hírhedett Nemze? tek Szövetségéhez szaladjunk, ahol nevetve és fölényes ajkbigy? gyesztéssel ad Graecas Kalendas tolták el Isten s ember előtt nap? nál világosabb igazunk számára az elégtételadást! Nem volt ke? zünkben fegyver, nem állott mögöttünk erő, amitől tartani kelleti